Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bölcsödei beszoktatás!!!!
Létrehozva: 2013. február 22. 16:02
Segítségeteket szeretném kérni!!!!
26 hónapos kisfiamat 4 napja szoktatom a bölcsibe.
A helyzet a következő: nagyon jól érzi magát a közösségben, nyitott a gyerekek és a gondozónők felé. Játszik, eszik-iszik, jól érzi magát.
De eddig ugye anya is ott volt...
Tegnapelőtt küldtek ki először, 1 óra után elkezdett keresni. Akkor nem volt semmi sírás, de behívtak a csoportszobába.
Tegnap 2 órát bírt nélkülem és 5 perc sírás után mentem be.
Eddig a mai nap volt a legrosszabb: 2 óra távollét után rövid ideig sírt, majd a sírás dühbe csapott át. Vígasztalhatatlan volt, a figyelmét nem tudták elterelni, a kis kezeit tördelte és az ujját rágta (amúgy szopizza az ujját) és folyamatosan azt mondogatta, hogy anya elment busszal, itthagyott. A bölcsibe bevitt mackóját úgy eldobta, hogy csak úgy nyekkent.
Az életünk úgy alakult, hogy eddig csak velem volt. Apukája heti 1-2 napot tölt velünk munkája miatt, más (nagyszülői) segítségünk nincs.
Borzalmas ez nekem (hát még neki), szeretnék segíteni kismanómnak. A gondozónő szerint ezzel neki kell megküzdenie, neki kell feldolgoznia.
A beszoktatás előtt voltunk többször rövid ideig ismerkedni a bölcsivel, mondtam párszor, hogy anyának el kell majd mennie, de visszajövök érted, de nem csináltam kardinális kérdést a dologból, nem beszélünk erről naphosszat.
Nem első gyerkőc, de a nagyobbal ilyen probléma nem volt.
Mit tegyek? Jövő héten ott kellene már aludnia is, csütörtökön kellene mennem dolgozni.
Kérlek segítsetek!!!!
Köszönöm,
Szilvi
Kedves Szilvi!
Bölcsödében dolgozom gondozónőként és a következőket tanácsolnám.
Szerintem sem jó megoldás az együtt sírás,mert ebből csak úgy fogja fel,hogy a bölcsöde egy rossz dolog,ami miatt szomorú anya is.Ez is azt sugározza felé,hogy ne bízzon a gondozókban,ne örüljön hogy ott van.Támogatni,segíteni kell és biztatni.
Mindig meg kell neki mondani mi fog következtetni,nem szabad áltatni.Egy ekkora gyereknek az ő nyelvén már el lehet mondani egyszerűen mi fog történni,hogy apa anya dolgozik nagytesó is iskolába megy,mindenkinek van feladata.
Fontos,hogy nyitott légy a gondozók felé és a lehető legjobb színben tűntesd fel a gyerek előtt,hogy ő is a jó oldalát lássa ennek,ne csak azt hogy elszakad anyától egy időre.
Az hogy sír,azt jelenti hogy szeret téged és erős kötelék van köztetek.
De hidd el nem fog egész nap ordítani a bölcsiben utánnad.
Mindig legyen biztos abban,hogy jönni fogsz érte és igen mindig köszönj el tőle,nem óráig puszika meg csak még egy ölelést.Egy puszi egy ölelés,egy szeretlek,vagy ahogy szoktátok.
Vihet be otthonról játékot is,hogy esetleg ha szüksége van rá könnyebben megnyugodjon.
Természetesen otthon is próbálj vele minél több időt tölteni,ne maradjanak el a közös programok.Ne érezze azt,hogy a bölcsöde van anya helyett.
Nem kell megvesztegetni,mert ez később is el fogja várni.
Sok sikert nektek!
Köszönöm mindenkinek a jó tanácsokat, igyekszem megfogadni egyiket-másikat.
Tudom, hogy minden gyerek más, amikor az első született 26 voltam és vagányabb. Most 39 vagyok és aggodalmaskodóbb.
11 évet vártunk a kismanóra, de ez egy másik történet...
Határozott vagyok és nem mutatom elötte, hogy szomorú lenék. Nem akarom még jobban elszomorítani, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a gyerek a szülő minden rezdülését megérzi és kihat rá.
December 11-én töltötte a két évet, január 14-én kezdtük volna a bölcsit. Akkor a bölcsi kérte, hogy toljuk el a beszoktatást két héttel, mert volt egy kislány, akinek nehezen ment az elválás.
Elfogadtam persze, mivel akkor úgy nézett ki van még idő február 28-ig.
Elkezdtük a bölcsit, majd két nap után beteg lett. 2 hétig tartott, alapos felülvizsgálatot követően ismét kezdtük a bölcsit, 2 nap után ismét belázasodott, 4 nap ismét itthon.
Így alakult, hogy másfél hónap beszoktatás helyett maradt másfél hét.
Megpróbálom megoldani a munkahelyemen, de nem egyszerű. 2 év GYED után 52 nap kötelezően kiveendő szabi után még húzom az időt úgymond...
A rengeteget beszéljünk a bölcsiről, az elszakadásról, az együtt sírás az nem hisezm, hogy megoldás lenne. A barátnőm hasonlóképpen tett az akkor 2 éves lányával. A kislány azóta sem tudott beszokni...
Beszélek neki a dologról, de nem állandóan. Mindkét gyerkőcömet próbálom következetesen nevelni (ami ugye más és más egy kamasznál és egy töpörtyűnél), sosem csaltam, nem hazudtam nekik. Bármit ígértem nekik (akár jót, akár rosszat) mindig betartottam.
Puszi: Szilvi
Egy kis vigasztalást elfogadsz????
Hogy milyen nyomot hagy a kisfiadban azt nem tudom.
De ne vedd a szivedre, meg fogja szokni, Te jobban kétségbe vagy most esve, és leszel is. aztán megkapod még azt is, hogy olyan jól játszik, minek mentél érte olyan korán?
Minden új megráz egy gyereket, amikor a szülő elmegy.
Vannak, akik hetekig sírnak.
Ne ess kétségbe, szerintem nagyon egy vagány kissrácod lehet, ha kidühöngi magát még a maci földhözcsapása árán is. Jó típus. Gyorsan beilleszkedik, aztán jön a "nem akarok még hazamenni"...
de egy megjegyzésem lenne: ha jövő héten már dolgoznod kell, miért nem vitted előbb?
Nem lehetne eltolni azt a mkakezdést pár héttel????? ez lenne a legjobb megoldás.
Szia!
Szerintem neked kell tuti biztosnak lenni abban, hogy a gyereked jó helyen van a bölcsiben és ezt fogod felé sugározni. Szerintem az sem jó, ha anyának bűntudata van, ha nagyon szomorú, mert elszakad az ő kicsikéjétől. Ezt a gyerekek megérzik és ők is szomorúak lesznek. Amúgy 4 nap beszoktatás után csodát ne várj. Az én kisfiamat 3 hétig szoktattam be, csak a 3. hét második felében aludt ott és még nagyon nagyon sokáig sírás volt reggel. Kb 2 hónap volt mire elkezdett feloldódni és kb fél év mire igazán igazán jól érezte magát. Eddig csak veled volt naná, hogy fura neki a helyzet, idő kell míg megszokja az új embereket és bizalmat alakít ki gondozónénivel és ő is meg tudja vígasztalni.
Tényleg jókat írtak előttem. Reggel határozott elköszönés, ölelés, puszi és kimenni, max visszaintegetni ha az ablakból integet. De ne sírj, ne mutasd, hogy szomorú vagy. És mindig meg kell neki mondani, hogy mikor mész érte, vagy ki megy érte és azt be is kell tartani. Persze nem azt hogy 3.45-kor, hanem mondjuk uzsi után, vagy amikor alvásból felébredsz utána jön is anya. Így fog kialakulni benne a biztonságérzet, hogy sose hagyják ott a bölcsiben. Mondd neki, hogy pórbálja meg jól érezni magát, mert ha játszik és nem szomorkodva ül a sarokban hamarabb el fog telni az idő.
Az, hogy a nagyobb gyerekkel nem volt ilyen az sem jelent semmit. Minden gyerek más. Kisfiamnak is volt csoporttársa, aki pár nap alatt beszokott. És olyan ovistársa is van, aki ugye mér nem 2 hanem 3 éves és hónapok alatt sem szokott be.
Tehát próbálj megnyugodni, beszélgetni vele, de ne túl sokat rágjátok a dolgot. És elsősorban neked kell megbízni a gondozónénikben és akkor a kicsi is könnyebben fog.
Szívből kívánom, hogy rendeződjenek a dolgok és jól érezze magát a bölcsiben.
N.
szegényke
irok privit.
Rajzolj neki, vagy vegyél erről szóló könyvet, és az esti mese is erről szóljon. Mármint arról, hogy "Petikét" elviszi anyulája a bölcsibe, és Petike jót játszik, de anya siet érte munka után, mert nagyon hiányzik neki.
Te soha "ne érezd jól magad amikor dolgozol". Ne történjenek veled jó dolgok, mindig nagyon hiányozzon a gyereked. Ezt soha ne felejtd el többször közölni vele.
Vigyél neki apró meglepetést, amikor mész érte. (bár ehez könnyen hozzászokik)
Holnap ígérj be neki valami érdekes dolgot a bölcsi utánra, ha ügyesen megvár téged. pl játszóház
Beszéld meg vele, hogy pl: uzsi után nézzen ki néha az ablakon, és akkor látja amikor jössz érte. Vagy valami ilyesmit.
Meg fogja szokni, hidd el, csak most még nincs neki rutin, nincs meg a megszokás. Pedig az fontos neki, mert a megszokásoktól érzi magát biztonságban. De hamarosan megszokja, hogy mindig minden ugyanúgy történik, (szinte percre pontosan) és tudni fogja mikor mész érte. Aztán meg elkezdi élvezni is a dolgot.
Sokat beszélj vele erről, hidd el, hogy sokat megért belőle.
Ami még fontos, hogy ne szökj el előle. Búcsúzz el tőle, majd mond neki, hogy integessen neked az ablakból, mert nagyon szomorú vagy, amiért itt kell hagynod, de neked el kell menned. És ne mond neki, hogynem szabad sírni, mond helyette, hogy sírhat egy picit, de aztán játszon inkább, hiszen mennyi sok érdekes játék van. Illetve mókás lehet még az öltözőben "együtt sírni anyával". Engedd, hogy játékból megtörölgesse a szemedet...
Ettől (is) tartok én is...
Neki kell megküzdenie, és meg is fog, csak jön a nagy kérdés: marad-e nyoma ennek lelkileg?
Erre senki sem tudja a választ, pedig ez a leglényegesebb kérdés.