Nancy édesanyjánál, Laurelnél 1997-ben diagnosztizálták először a mellrákot, ekkor 42 éves volt. Első alkalommal sikerült győznie, 2009-ben azonban újra visszatért a rák. – A teljes fotósorozatot a fotós, Nancy Borowick oldalán találod!
Egyedül férjének mondta el, megbeszélték, hogy a család előtt titokban tartják a rossz hírt, második lányuknak akkor volt az esküvője, nem akarták beárnyékolni a nagy napot.
Az idő azonban ellenük dolgozott, hamar kiderült, hogy egy 5 centiméteres tumorral van dolguk, jobb oldalon, azon a részen, ahol 12 évvel korábban eltávolították a mellét.
Az édesanyára ugyanaz a forgatókönyv várt: kemoterápia, műtét és sugárkezelés. Bár Laurel végig erős és bátor volt, sok képen nevet, pokoli fájdalmakon ment keresztül.
A családban sokan szenvedtek ráktól, Nancy apai nagyapja agydaganatban, apai nagyanyja mellrákban, anyai nagyapja pedig hasnyálmirigyrákban halt meg.
Nancy szülei ügyvédként dolgoztak, édesanyja azonban hamar feladta a munkát, otthon maradt a három gyermekkel.
Laurelt először nagyon zavarták lánya fotói, ahogy 50 éves meztelen testével a vizsgálóasztalon feküdt, mell nélkül, haj nélkül. Aztán megbarátkozott a gondolattal, eltávolodott tulajdon testétől, úgy érezte, a fotókon nem is ő szerepel, az egy alaktalan, formáját elvesztett test, ami már nem hasonlít se egy nő, se egy férfi testére. Beleegyezett hát, hogy lánya lefotózza.
Nancyt az akkor még egészséges édesapja is támogatta, szerinte is fontos, hogy a rákos emberek lássák ezeket a képeket, hogy tudják, nincsenek egyedül.
Egy késő augusztusi napon, amikor Laurel kezelésére siettek, Nancy apja rosszul lett. Nála is diagnosztizálták a betegséget: májra áttétes hasnyálmirigyrák.
Aztán jött az újabb rossz hír, édesanyjánál harmadszorra is kiújult a rák, ezúttal az egész teste áttétes volt. 2013-ra elérte az agyat. Laurel nem tudta, szervezete meddig őrzi meg számára a tudatot, meddig lesz képes gondolkodni, emlékezni…
2013 szeptembere az esküvői készülődéssel telt, Nancy pedig minden idejét a szüleivel töltötte, akik elhatározták, egy időre abbahagyják a kemoterápiát, hogy legyen erejük az esküvőre. Bár az orvosok figyelmeztették őket, rizikós lehet a leállás…
Nancy apja nem mondta a lányának, de nem várta az esküvőt. Mélypontra jutott, nem találta önmagát, nem tudott az a Howie Borowick lenni, aki mindig is volt. Aggódott, ha betegen látják az emberek, eltereli a figyelmet az esküvőről, Nancy nagy napjáról. Végig azért imádkozott, hogy képes legyen mosolyogni. Újra a régi akart lenni.
Minden erejükre szükségük volt…
Egymás karjaiban könnyebb…
Már csak pár óra volt hátra az esküvőig…
Előbb a koszorúslányok vonultak fel, majd a vőfélyek, végül a menyasszony a szüleivel. Mindhárman ragyogtak, és boldog voltak. Nancy édesapja pedig pont olyan volt, mint régen, újra reflektorfényben állt, táncolt és nevettetett. – A teljes fotósorozatot a fotós, Nancy Borowick oldalán találod!