A filmtörténet leghíresebb csókjai

A filmtörténet első csókja 1896-ban csattant el, mégpedig a csók (The Kiss) című némafilmben. A 47 másodperces felvételen May Irwin és John Rice csókolóznak, ez a The Widow Jones című musical utolsó jelenete. A film megjelenése után nagy port kavart, erkölcstelennek tartották, ennek ellenére kora egyik legnépszerűbb filmjévé vált. A 47 másodpercet itt tudod megnézni! Ide kattints!

A filmcsók bonyolult műfaj, igazi kihívás a színészeknek, technikák egész sorát kell begyakorolniuk ahhoz, hogy a vásznon igazinak hasson, de ne kelljen hozzá valóban végrehajtani. Clark Gable és Vivien Leigh 1939-ben az Elfújta a szél című romantikus filmben sikeresen becsapta a nézőket, úgy csókolták egymást, hogy látni véljük az ajkak összeforrását.

A filmcsók mit sem érne a néző fantáziája nélkül, nézőként az emlékeinket, érzelmeinket vetítjük bele a képkockákba. A képen: Humphrey Bogart és Ingrid Bergman a Kertész Mihály rendezte Casablancában 1942-ben. Ennél a jelenetnél hangzik el a nő szájából az a bizonyos mondat: „Úgy csókolj, mintha utoljára tennéd!”

A harmincas évektől a hatvanas évekig a klasszikus, különösebb technikai bravúrokat nem igénylő, zárt ajkakkal végrehajtott csókot alkalmazták, ami a szereplőket állóképszerűen mutatja, egyetlen testhelyzetben. A csókot mindig a férfi adta, a nő a befogadó szerepét játszotta. – A képen: Humphrey Bogart és Lauren Bacall a Sötét átjáró (Dark Passage) című 1947-es thrillerben így csókolta egymást.

Az 1961-es Ragyogás a fűben című filmben Natalie Wood és Warren Beatty francia csókjával zárult le a klasszikus csók fejezete, a szereplők már nyitott szájal, intenzív fej- és testmozgással támogatják meg az ajkak összetapadását.

Míg a mai filmeknél szinte előírás, hogy a csók nem tarthat tovább pár másodpercnél, a 60-as években bőven volt idő évődni. A képen: Marcello Mastroianni és Anita Ekberg 1960-as esik egymásnak Az édes élet (La Dolce Vita) című Federico Fellini filmben.

Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg egyik csókja a Kifulladásig (À bout de souffle) című Jean-Luc Godard filmben 1960-ban. A korszakváltó filmben nagy szerepet kapott a testbeszéd.

Alain Delon és Brigitte Bardot a Híres szerelmek (Famous Love Affairs) című Michel Boisrond filmben 1961-ben már a „nyitott száj” technikát alkalmazták.

Audrey Hepburn és George Peppard az Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s) című 1961-es Blake Edwards filmben. Amit a nézők nem tudnak, a szenvedélyes esős jelenetet négy napon keresztül forgatták, Hepburn a forgatás végére lebetegedett.

Steve McQueen és Faye Dunaway az 1968-as A Thomas Crown ügy (The Thomas Crown Affair) című Norman Jewison filmben. A csók különlegessége, hogy hetven másodpercig tart, a színészek szinte megszakítás nélkül tapadnak egymáshoz, csókjukat pedig úgy vették fel, hogy a kamera folyamatosan körülöttük forgott. A csókjelenetet több napon át, összesen nyolc órányi forgatással vették fel.

Ahogyan a valóságban sem mindenki az ellenkező nemhez vonzódik, fokozatosan a vászonra is felkerültek a homoszexuális vágyak és csókok. Romy Schneider és Lili Palmer a Lányok egyenruhában (Mädchen in Uniform) című 1959-es NSZK-francia filmdrámában. A filmet Radványi Géza, Márai Sándor testvére rendezte.

Ali MacGraw és Ryan O’Neal az 1970-es Love Storyból. Az Arthur Hiller rendezte filmet mind a mai napig a legromantikusabb filmek között tartják számon.

Patrick Swayze és Demi Moore 1990-es Ghostja a szerelmes filmek egyik legszebbike, melyből megtudjuk, az agyagozás is tökéletes előjáték lehet.

A szív hídjai (The Bridges of Madison County – 1995.) című filmben Meryl Streep és Clint Eastwood úgy falták egymást, hogy az embernek azon szent minutumban megjött a kedve a csók műfajához.

Az angyalok városa (City of Angels) című 1998-as film annyira érzékire sikerült, hogy az ember hirtelen el tudta képzelni, milyen lehet egy angyalt ölelni.

Ha már csók és filmtörténet, a felsorolásból nem maradhat ki az elbűvölő Cinema Paradiso című 1988-as olasz-francia dráma, ami mozi aranykoráról, a barátságról és a szigorú egyházi cenzúra miatt megvágott filmekről szól, azokról az időkről, amikor a közönség egyetlen csókot sem láthatott a vásznon, ezért a mozigépész kivágta őket a filmekből. Az idő azonban ezt is felülírja, három évtizeddel később előkerülnek a csókolózós jelenetek egy gyönyörű montázsban: