Ez a park a Petőfi híd budai hídfőjénél, a Rio Nevá szórakozóhely korábbi helyén épült, ahol éjszakánként kigyúrt srácok és rövid szoknyás csajok rajzottak a pumpálós elektronikus zenére. Most egész máshogy fest a környék: nagyrészt fiatal srácok edzenek itt, akik megmutatták nekünk azt is, mit hogyan csinálnak.
András szerint ide járnak a legjobb arcok, és ez az egyik legjobb építmény. Igazából minden alapgyakorlatot el lehet itt végezni: húzódzkodást, tolódzkodást, nekitámaszkodást.
Attila András öccse. Egészen nagy távot megtesz, hogy ide járjon, ugyanis Csepelen lakik. Viszont mivel biciklivel jön, egyúttal megvan a kardioedzés is.
A nagy meleg nem zavarja az itt edzőket, azt mondják, lehet barnulni.
A barnulásban persze az is sokat segít, hogy félmeztelenül edzenek, de ez egyébként nem kötelező, láttunk olyan fiúkat is, akik pólóban jöttek.
A fémen csúszik a tenyér, és a bőrt is ki tudja készíteni, de ezen a problémán segíthet egy kesztyű vagy például ez a csuklón hordott eszköz, aminek a képen éppen lelógó eleme rátekerhető a korlátra, hogy azt markolja aztán meg a kéz a fém helyett. Ez hideg napokon duplán hasznos lehet.
Nóra és Balázs együtt jöttek le. Nóra inkább csak elkíséri a barátját, néha azért ő is beszáll – a láberősítésen kívül például karra edz.
Nóra egyébkén miskolci, szóval ő nem sűrűn jár ide, Balázs viszont a környéken lakik, úgyhogy gyakran edz itt. Februárban fedezte fel a helyet, azóta rendszeresen jön, a gyakorlatok közben meg nem volt zavaró a hideg sem, mert kimelegedik mozgás közben az ember.
Maisával és gyerekeivel a Bikás parkban találkoztunk. Maisa minden nap lejön ide, a szomszédban lakik. Reggelente szokott edzeni, de emellett futni is jár. A gyerekek néha lekísérik, olyankor ők is eljátszanak egy-egy géppel.
Zein 3 éves. Neki például ez a gép a kedvence.
Maisa nagyobbik lánya, Zeina 6 éves. Neki a bicikli jön be, de már több dolgot is kipróbált.
Ugyanitt, a Bikás parkban, néhány méterrel arrébb elmélyültebb edzés is folyt. Levente hetente ötször jár le, és szerinte itt egészen más, mint egy teremben. Ingyen van, jó a levegő, és tökéletesen használhatók a gépek.
Ő is nagyrészt a saját testsúlyos gyakorlatokat nyomta, mutatott néhány húzódzkodást is. Azt mondja, az edzést igazán komolyan vevők főleg este jönnek ide, olyankor egészen sokan szoktak lenni.
Ez már a Csörsz utcai fitneszpark, az idejárók közül sokan már ismerik egymást.
Koppány a környéken dolgozik, és mivel ülőmunkát végez, rendszeresen edz. Az emberek szerinte nagyon segítőkészek egymással, egyáltalán nem gond újonnan érkezni sem.
Kata a kutyájával szokott érkezni, de most egyedül jött. Egyébként rúdtáncra jár és az ottani társaság is vele tart, főleg vasárnaponként. Azt mondja, gyorsan jön az eredmény: 1-2 hónap alatt már szemmel látható a változás.
A Vérmezőn találtuk a leginkább eldugott parkot, amely viszont már évek óta ott áll. Bámészkodó tekintetekkel nemigen találkozhatunk, a fák között túlzottan meleg sem volt. Eddig huszonévesekkel találkoztunk, Marietta viszont túl van már a harmincon, és zenét hallgatva, teljesen elmélyülten járt gépről gépre, amikor végül megszólítottuk.
Korábban nem látogatott konditermekbe, a gépeket itt tanulta meg használni. Egyedül jár, mert szeret közben zenét hallgatni, a beszélgetés pedig úgyis csak jobban kifárasztaná. A fekvepadon és a haspadon kívül mindent használ, a környéken lakik, és azt mondja, sokan sétálás közben is kedvet kapnak egy-egy gép kipróbálásához.
Veronika ötvenéves, 4 gyermek anyukája és elképesztő energiával edz. Minden nap lejár, időjárástól teljesen függetlenül, most már 3 éve. A koleszterinszintje is csökkent, sokkal energikusabb, mint korábban volt, sokat segít a napi edzés a stresszoldásban, de akár a klimax átvészelésében is.
Korábban egyébként versenyszerűen teniszezett, a szabadtéri edzésről pedig azt mondja, hogy “aki rászokik, annak annyi”, ugyanis könnyen a rabjává lehet válni.
Ebben a parkban voltak furcsa gépek is. Erről például fogalmam sem volt, hogy mi lehet, úgyhogy kipróbáltam. Mint kiderül, körbe-körbe kell tekerni, ez pedig a karokat és a vállakat dolgoztatja meg. Nem volt túl nehéz, de tényleg átmozgat.
Segítőm is akadt. Kiderült, hogy ő Forgács Zsuzsa, aki Forgách András író testvére, és többek közt a 12 nő voltam című könyv szerkesztője. Veronikával régóta ismerik egymást, szintén évek óta ide jár. Az évek alatt egyébként komoly társasági élet is alakul itt kölcsönkönyvtárral, nagy beszélgetésekkel. Azt mondja, eleinte furcsa nyilvánosan edzeni, de a gátlás hamar elmúlik, és már nem mondana le az ittlétről.
A fitneszgépek mellett haspad is akad. Úgy tűnik, mintha pihennék, de isten bizony felültem néhányat, elég meredeken lejt, szóval nem olyan könnyű.
Végállomásunk a Városmajor volt. Erikát először a távolból fiatal anyukának hittük, aki éppen a gyerekeivel beszélget edzés közben. Kiderült, hogy ő is ötvenéves, a gyerekek nem hozzá tartoznak, de mivel már látott néhány balesetet a kicsiknél, szívesen elmagyarázza az oda tévedőknek, hogy mi mire való. Iskoláskorában éveken át bukásra állt tornából, ide viszont egy hónapja rendszeresen lejár, minden nap jön, emellett pedig szokott kocogni is.
A Városmajorban a park a játszótér mellett van, így gyakran átszaladnak a gyerekek. Az edzőgépek nehéz fémből készülnek, jó, ha egy felnőtt is kíséri a kicsiket, aki figyel arra, hogy ne történjen baleset. Ezzel a kislánnyal például ott volt az anyukája és az öccse is, és szemlátomást nagyon élvezte a programot.