Amikor kilátogatunk a Fővárosi Nagycirkuszba, szakad az eső. Ez nemcsak számunkra, de Szandrának is hatalmas pech, ugyanis minden fellépés előtt kiviszik sétálni egy félórát, hogy ne a porondon végezze el a dolgát, hanem lehetőleg előtte, az udvaron. A felhőszakadás miatt viszont ez a séta elmarad.
Kormányrendelet szól arról, hogy új főemlősöket már nem szerezhetnek be a cirkuszok. Világszerte sok olyan cirkusz van ugyanis, ahol nem megfelelő körülmények között tartanak állatokat, éheztetik vagy verik őket. Ez ellen már évek óta tüntetnek az állatvédők, de sikerrel csak most jártak.
A jogszabály persze nem jelenti azt, hogy holnaptól eltűnnek a cirkuszi elefántok. A rendelet hatálybalépése előtt beszerzett állatok ugyanis még felléphetnek. Így Szandra is, az utolsó magyar cirkuszi ormányos. Ő 36 éve szolgálja a Richter családot, gazdája, Richter Flórián szerint igazi családtagnak számít.
“Azok a helyek, ahol ezek az állatkínzások előfordulnak (és amiket én szívem szerint idézőjelben neveznék csak cirkusznak), az egész cirkusztársadalomnak nagyon rosszat tesznek.” Flórián azt mondja, náluk a verés sosem volt bevett eszköz.
“A nagyapám vásárolta a Szandrát, 36 évvel ezelőtt, amikor kétéves volt. Mivel korábban egy indiai kisfiú szántott vele, emberekhez, sőt gyerekekhez is szokva volt, emiatt esett rá nagyapám választása” – meséli a családi történetet az állat gazdája. Flórián felesége, Edit, és gyerekeik, Angelina és Kevin is fellépnek a műsorban, valamennyien lovas mutatványokra specializálódtak.
Az elefánttal napi egy-másfél órát gyakorol Flórián, ezen kívül sokszor napi félórás futás is a karbantartás része. Kinézek a cirkusz udvarára, nehéz elképzelni ott, amint Szandra fel-alá szaladgál, de hát ezek a lehetőségek. A cirkusz amúgy minden vasárnap este, műsor után összepakol, és az egész pereputty elefántostul, lovastul elindul Szadára, a téli szállásra, ahonnan csak szerdánként jönnek vissza. “Szandra igazi sztárelefánt, rengeteg reklámban és filmben játszott, ő igazán nagyon fiatalos, sokoldalú és jól kezelhető állat.” Szandra fő száma a borotválkozós produkció: a közönségből egy önként vállalkozót borotvál meg, majd fújja le vízzel. Persze maga a művelet csak műanyag szerszámmal megy. Flórián állítja: Szandra ezt nagyon élvezi.
Miközben mi beszélgetünk, ők a cirkusz udvarán felállított lakóautóban – amit egyébként Robert de Nirótól örököltek – készülődnek a műsorra. Edit egy olasz cirkuszosdinasztia leszármazottja, sosem volt kérdés, hogy a gyerekeiket is erre a pályára szánják. Szandra gazdája viszont egyértelműen Flórián, rá és édesapjára, a cirkuszigazgató Richter Józsefre hallgat. “Az elefántokat – ugyanúgy, mint bármilyen állatot – csak kiskorukban lehet nevelni: idő kell, míg megszokja a közönséget, a fényt, a hangot és a többi állatot. Szandrának szerencséje volt, mert amikor idekerült, még volt két másik elefánt is, akik rögtön a kicsinyükként fogadták be.”
Nagyjából 200 kiló a napi adagja, ebből 100 kiló a széna, de zöldséget, gyümölcsöt szinte korlátlanul eszik, csak az a fontos, hogy a súlyát tartsa – mondja Flórián. Hogy mennyi az ideális? 4500 kiló, és Szandra most éppen ennyit nyom. Nagyon szereti, ha a hátát vakargatják, viszont a kutyáktól kifejezetten fél. Legnagyobb ellensége az egér.
Akkor ez nem csak legenda? – kérdezem Flóriántól, aki hevesen rázza a fejét. “Az elefántok ösztönösen félnek az egerektől, mert a rágcsálók az ormányukon keresztül bemásznak az agyukba, és szétrágják” – ezt a horrort nem is akarom tovább hallgatni, inkább azt kérdezem, magányos-e Szandra. “Mi vagyunk a családja, elefánttársat Magyarországról már soha nem kaphat.” Az elefánttól Richterék sosem válnának meg, jó esetben Szandra még ugyanennyit is élhet, persze a terhelése fokozatosan csökkenni fog.
“Épp úgy, mint az embereknél: egy nyugdíjas már nem bír annyit. Ő nagyon jó állapotban van, de a korát mindig szem előtt tartjuk, fokozatosan fog majd visszavonulni, ha eljön az ideje.”