MANGÓEVŐK (Mbour, Szenegál – 2014) – Elmentem egy Mbour nevű szenegáli faluba, ahol nők feküdtek a földön, beszélgettek, miközben a férfiak sötét helyiségekben árultak vagy faragtak. A kisgyermekek világhírű focisták nevével ékesített, műszálas mezekben rohangáltak, amiket segélyként kaptak. Nevetgéltek, fogócskáztak. Vettem egy kiflit, és odanyújtottam két kisgyermeknek. Valahonnan, ismeretlen sikátorok mélyéről egyből megjelent harminc gyermek, és összeverekedtek a kifliken. A kiflidarabok leestek a földre. Egy kisebb gyermek bekúszott, és gyorsan a szájába tömte egyiket. A “Stendhal-effektus” azt jelenti, hogy valaki ájulásig rosszul lesz egy csodálatos műalkotás előtt, földbe gyökerezik a lába, és nem tud elmozdulni onnan. Valami ilyesmit éreztem – de nem a gyönyörtől –, a világ alkotása előtt. A kisgyermekek mosolyogtak, derűsek voltak, tovább játszottak.
A ZENE SZÍNEI (Lisszabon, Portugália – 2014) – Órák óta ül, és hallgatja a zenét egy lisszaboni délután, ugyanazon a széken… Előtte, mögötte emberek mennek el, de ő megállította a külső pillanatot a belső javára. “Zene nélkül az élet tévedés volna – mondta pont ő, Friedrich Nietzsche. Mert mi is a zene? – Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor valami zenét hallunk, egyszer csak megváltozunk. (…) – Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. (…) Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem.” – Murakami Haruki
A TENGER GYERMEKEI (Dakar, Szenegal, 2014) – Szenegálban a tengeri kövek színe fekete, mint az emberek bőre. Gyönyörű kontraszt, természetes szimbiózis: ember és tenger. A gyermekek együtt élnek a tengerrel, nincsenek ipadek, nincs virtualitás. Reggel kimennek, ugyanúgy játszanak, mint sok ezer évvel ezelőtt történt. Elviszik a kecskéket fürdetni, ki-be szaladnak a vízbe, ez kitölti a napjukat. Kicsik és nagyok együtt, míg a nők szoptatják a fák alatt a csecsemőket, a férfiak a megélhetést keresik. Mintha semmi nem változott volna abban az egy pillanatképben…
EGY FONAT FÉNYE (Milano, Italy – 2014) – A kislány egy ősi, afrikai fodrászművészettel font hajat visel. Már az ókori egyiptomiak is gyöngyökkel díszített, apró fonatokban hordták a hajukat, sőt műhajat és fonott parókát is használtak. A legtöbb afrikai hajfonó még ma is a szabad ég alatt űzi mesterségét, bár már léteznek nagy, modern hajszalonok is. A fonások típusai: Goffrifonás, Cornrow, Long braids és Kinky twist. Nagyon divatos, de kevésbé elterjedt fonási fajta a goffri-fonás (long waves). A fonat maga hármas fonással készül, de különleges, csak erre a fonásra használatos haj hozzáadásával. Sajátossága még, hogy kizárólag rövid hajúak vehetik igénybe ezt a frizurát, mivel a goffrifonás akkor szép, ha minél kevesebb része van befonva. A Cornrow “kukoricafonásnál” a hajat szorosan a fejbőrhöz fonják, a választékok variálásával pedig mintákat hoznak létre. A legismertebb és a legegyszerűbb afrofonás a Long braids, magyarul: “hosszú fonat”. Elkészítéséhez még fésű sem szükséges. Hármas fonással sok hosszú, vékony fonatot készítenek. A most divatos Kinky Twist vagy “szenegáli fonás” technikájában is eltér a többitől. Két ellenkező irányba tekert tincs összefonásával olyan hatást kelt, mintha viselője fején sok, vékony kis kötél lógna haj helyett. Turós Margaréta tematikus fotókiállítása az Izraeli Kulturális Intézetben láthatók. Bővebb információkért kattints ide!