nlc.hu
Fotó
Itt vannak az év legszebb természetfotói

Itt vannak az év legszebb természetfotói

Immár 22. alkalommal írta ki az idén a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége hazánk és a régió legrangosabb természetfotós-megmérettetését. A GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2014 pályázaton hazai és határon túli, profi és amatőr természetfotósok csaknem négyezer képe közül válogatta ki a legjobbakat a zsűri.
A díjakat a Magyar Természettudományi Múzeumban adták át kedden, ahol megnyílt a pályázat legjobb képeiből rendezett kiállítás is.
A zsűri döntése értelmében Az Év Természetfotósa Daróczi Csaba lett, aki immár harmadszor kapta meg ezt az elismerést. Az Év Ifjú Természetfotósa – a tavalyi győzelme után másodszor – Balla Tihamér lett. Az Év Természetfotóját Selmeczi Dániel készítette.

Körben – Az Év természetfotója 2014
A kép a teknősök szigetének is nevezett malajziai Sipadan-sziget közelében készült. Az esti órákban a kevesebb környezeti fény lehetőséget teremt különleges fotók készítésére. A felvételen egy éjszakai pihenőhelyét kereső olajzöld fattyúteknős (Lepidochelys olivacea) látható.
Fotó: Selmeczi Dániel

 

Utolsó mozdulat
Egy ártéri séta alkalmával találtam ezt a békát egy földút porában, amint akaratán kívül kimerevítették az utolsó mozdulatát.
Fotó: Tóth László

 

Horgos
A kép a Bahama-szigetekhez tartozó Tiger Beachen készült, ahol javarészt még háboríthatatlanul élhetnek a tigriscápák, amelyek populációja világszerte drámaian csökkent. A sporthorgászok egyik legnagyobb ellenségei ezek a nagytestű ragadozók, amelyek igen gyakran elragadják a horgon vergődő zsákmányt. Így nem volt meglepő számomra, hogy egy méretes példány friss horoggal az állkapcsában tűnt fel a lenyugvó nap utolsó fényeiben.
Fotó: Selmeczi Dániel

 

A hal, az hal – “Kezünkben a Föld” kategória 2. díj
Az indonéziai Irian Jayán található a Cenderawasih-öböl, az ország legnagyobb nemzeti parkja. A helyi halászok felismerték: ha nem fogják ki a cetcápákat, akkor ezzel búvárturizmust tudnak generálni egy olyan helyen, ami más turisták számára kevéssé vonzó. Ezzel ráadásul megélhetést nyújtanak sok környékbelinek is. A képen éppen egy közel 8 méter hosszú halat etetnek a helyiek.
Fotó: Selmeczi Dániel

 

Titkos szerelem… – “Madarak viselkedése” kategória 1. díj
A kép a Tápió vidékén készült egy halastónál, saját készítésű fotós csónakból, a nádba “parkolva”. A madarakat magam elé vártam a nyílt vízre, de hirtelen, meglepődve hallottam, ahogy a csónak mellett álltak össze “szerelmi pózba”.
Fotó: Gódor Miklós

 

Területi viszály
Az esztendő emlékezetes volt az elhúzódó, télies időjárásról. A hideg és a hó az állatok viselkedését nagyban befolyásolta, a képen látható jelenet is a szokatlan időjárásnak köszönhető. A rendkívül zord körülmények miatt az átlagosnál gyakrabban alakult ki hasonló, fajok közötti csetepaté.
Fotó: Laki Zoltán

 

Bakugrás
A borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet egyik kedvenc területem, amelyen mindig átutazom, amikor a tiszai ártéren fényképezek. A mezőgazdasági művelés miatt ez a vidék igen sok őznek nyújt táplálkozási lehetőséget. Télen a rőt vad a hideg időjárás miatt és a nagyobb biztonság érdekében népes rudlikba verődik össze. Egy hideg téli napon az átfutó őzcsapat egy részét sikerült megörökítenem, viszonylag kedvező fényviszonyok közepette.
Fotó: Szerencsi Gábor

 

Pánik – “Az állatok viselkedése” kategória 2. díj
A szalagos vagy ivarváltó murénával (Rhinomuraena quaesita) gyakran találkoztam már az indopacifikus korallzátonyoknál, az árapályzónától néhány tíz méter mélységig, amint lakóüregéből kissé kinyúlva hajlong az áramlatban. A hímeket gyönyörű kobaltkék és sárga színei, levél alakú orrcimpái és tűhegyes fogai a búvárfotósok kívánatos témájává teszik, fényképezésüket azonban megnehezíti karcsú testük és állandó mozgásuk. Ezúttal azonban egy Bali szigeti szirtlejtőn olyat láttam, amit addig soha! Fényes nappal egy szabadon úszó kapitális, legalább másfél méteres murénát leptem meg, amely gyors, hullámzó mozgással rövid ideig őrült táncot járt ide-oda egy kisszobányi területen.
Fotó: Násfayné Kőházi Mária

 

A csavargó – “Állatok és környezetük” kategória 1. díj
Egyszer csak apró nyomokat fedeztem fel a szűz homokban. Jól néztek ki, el is kezdtem fotózni őket, majd felötlött bennem, hogy talán a végén megtalálom a nyomok gazdáját is. Úgy is lett, ez a homoki gyalogcincér (Dorcadion decipiens) volt a tettes.
Fotó: Daróczi Csaba

 

Hóhányó – “Állatok és környezetük” kategória 2. díj
A dunaszentgyörgyi láperdőben épített téli madáretetőnél hamar megjelent a közelben “fészkelő” mókus – óraműpontossággal érkezett táplálékszerző körútjának kedvenc állomására.
Fotó: Vincze Bálint

 

Az öreg tölgynél – “Állatok és környezetük” kategória 3. díj
Egy májusi napon barátom azzal hívott fel, hogy figyelte a meteorológiai jelentéseket, és úgy tűnik, a következő hajnalokon hangulatos, ködös felvételek készítésére lesz lehetőségünk az egyik kedvenc helyünkön. Másnap ki is mentünk, és gyönyörű pirkadatban volt részünk. A fotózás vége felé, már egyedül, elindultam nézelődni a rét egy távolabbi pontja felé, s ekkor állt fel előttem egy őzbak a nagy fűben. Gyorsan feltettem a teleobjektívet, és sikerült is néhány fotót készítenem.
Fotó: Krizák István

 

Antares-vidék – A Természet Világa tudományos ismeretterjesztő folyóirat különdíja
Az Antares, ahogy a nevében is benne van, a szintén sárgán ragyogó Mars (Ares) “ellenpontja”. A Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga, a környezete enyhe túlzással felvonultat majd’ minden objektumfajtát, ami felfedezhető az égen. Csillaghalmazok, reflexiós és emissziós ködösségek ágyazódnak a rendkívül sűrű csillagközi porfelhőbe, igazi kozmikus színkavalkádot alkotva. A fénykép Namíbiában készült 2013-ban, egy csillagászati expedíció alkalmával.
Fotó: Fényes Lóránd

 

Monokróm impresszió – Kompozíció, forma és kísérletezés kategória, a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíja
Az utóbbi időben szeretem úgy fotózni a természeti témákat, hogy festményszerű hatást keltsenek. Ehhez sok fototechnikai trükk áll rendelkezésre. Ez esetben azt a megoldást alkalmaztam, hogy az objektív elé tartott üveglapot krémmel bekentem, és az ujjammal addig mázoltam, amíg a megfelelő hatást el nem értem.
Fotó: Daróczi Csaba

 

Csigaház
Ezt a fotót az egyesült államokbeli Antilop-kanyonban készítettem az esti órákban. Köszönhetően a halszemobjektívnek – amely felfelé, a csillagos égbolt irányába volt beállítva – a viszonylag szűk teret teljesen sikerült “befognom”. Az említett hatásból adódóan az oldalsó sziklákból egy csigaházforma rajzolódott ki számomra, amit a földre irányított lámpák reflexiója, valamint a viszonylag hosszabb expozíció emel ki.
Fotó: Laki Zoltán

 

A véletlen
A Baltikumban kirándultunk, amikor egy egész éjszakás esőzés után, délelőtt elkezdett fölszakadozni a felhőzet. Imitt-amott már kisütött a nap, de körülöttünk még voltak alacsonyan lógó sötét felhők. Ez alatt a pár óra alatt, amíg végül szépen kitisztult az ég, a rossz időért szebbnél szebb szivárványaival kárpótolt bennünket a természet. Ez a véletlenül született fotó eredetileg mintául szolgált a kerek kép elkészítési technikájának megismeréséhez.
Fotó: Szabó Irma

 

Fényjáték
Egy februári izlandi fotóstúrán, kora hajnalban kimentünk fotózni Vestrahorn hegyeit. Senki sem számított olyan borús időre, ami fogadott. Néhány kényszeredett felvétel után visszatértünk az autóhoz, amikor mintegy búcsúzóul a felhők alatt felragyogott a nap, és megsütötte a finom lávahomokbuckák tetejét a sárga fűszálakkal. Gyorsan visszaugrottam a helyszínre, és elkészítettem ezt a felvételt.
Fotó: Géczy Dorottya

 

Szuperhold-kelte
Az év legnagyobb méretű teliholdja kel a veszprémfajszi kálvária feszületei felett.
Fotó: Ladányi Tamás

 

Tovatűnő örökség – Tájak kategória 3. díj
A képet Izlandon készítettem, ott, ahol a gleccsertóból a nyílt óceánba úsznak a kisebb-nagyobb leszakadó jégtömbök, amelyeket az erősen hullámzó óceán kivet a partra. Itt vergődnek, itt járják utolsó táncukat ezek a smaragdszínű jégcsodák.
Fotó: Zsila Sándor

 

Együtt
Már közel voltunk a napnyugtához a malajziai Sipadan-szigeténél, a tengeri élőlények mind az éjszakára készültek. Az utolsó táplálkozás, az éjszakai menedékhelyek keresése igen mozgalmassá teszi ilyenkor a zátonyt. Egy fiatal álcserepesteknőst (Caretta caretta) már pár perce figyeltem, ahogy a sekély vízben a felszínre úszik levegőért.
Fotó: Selmeczi Dániel

 

Felhők meséje
Norvégiában a tél néha hamar győzedelmeskedik az ősz felett. A váratlan havazás és a gyorsan változó felhőzet legyőzi az őszi színeket, megfagyasztja a világot, megmutatva ezzel a természet igazi erejét. Az őszi, váratlan havazás és a gyorsan változó felhőzet a norvég hegyvidéket grafikus hatású képpé varázsolták.
Fotó: Barbalics Nándor

 

És mégis forog a Föld… – “A természet féktelen energiái” kategória 1. díj
Sok millió év múlva, amikor az emberiség már csak régi emlék lesz ennek a csodás bolygónak a történetében, a Föld még mindig rendületlenül forog tovább. Azért választottam a kép témájául egy pusztulófélben levő vályogtanyát, mert ez kiválóan mutatja az emberiség esendőségét a természet erőivel szemben… Csaknem háromszáz önálló felvételből építettem egybe a képet, amit egy nagyon tiszta, csillagos éjszakán 1:22 órakor kezdtem (amikor lement a Hold); napkeltéig szerettem volna folytatni, de sajnos négy óra körül lemerült a gép. Ám az eredmény így is magáért beszél.
Fotó: Forster Ádám

 

Csiga
Ezt a csigát valamikor április vége felé, a kertben, egy falevélen láttam meg. Elkezdtem róla fotókat készíteni, s amikor a levél szélén kötött ki, el tudtam kapni ezt a pillanatot.
Fotó: Berecz Roland Balázs

 

Halászat – Ifjúsági kategória 2. díj
A fotó Máté Bence pusztaszeri tóparti lesében készült, valamikor tavasszal.
Fotó: Berecz Roland Balázs

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.