A szalma fontos szerepet játszik a beás cigányok karácsonyi hagyományaiban, a bála szétszórása áldást hoz a családra.
A családok jellemzően fával tüzelnek, amelynek feldarabolásában részt vesznek.
A beás cigányoknál szokás a kenyér otthoni elkészítése, a képen a megkelesztett tészta sütésre vár.
Karácsony másnapján kocsonya kerül az ünnepi asztalra. A gyerekek már fiatal korukban ellesik a készítés módját.
Az ünnepek alatt családról családra öröklődő díszek kerülnek a szobákba. A kép hátterében látszódó ikon viszont szerves része a hétköznapok megjelenésének is.
A szűkös anyagi lehetőségek miatt nem költenek drága karácsonyfára, azt többnyire valamilyen egyszerűen beszerezhető darabbal pótolják. A színes falak a vidámság fő felelősei.
Nem csak belül, kívül is csinosítják a házakat.
Habár a beás cigányoknál fontos szerepet játszik a hagyomány, a modern társadalmi divat hozzájuk is begyűrűzött, ahogy azt a képen látható Mikulás-figura is bizonyítja.
A gyerekeknek édesség is jár, nagy büszkeség számukra, ha ők tudják a legtöbb finomságot összegyűjteni.
A karácsonyt tág családi körben ülik, a fénykép három generáció együtt töltött idejéből ragad ki egy pillanatot.
Sötétedéskor – délután 5 óra magasságában – a családfő behozza a szalmabálát a nagyszobába. A családtagok gyertyafény mellett szemlélik a történéseket.
A bála szétszórásából a gyerekek is kiveszik a részüket: a mondás szerint ahány szalmaszál éri a testüket, annyi áldás száll rájuk a következő évben.
A szétterített szalmaköteg nem marad kihasználatlanul, az egybegyűlt család efölött fogyasztja el a bőséges karácsonyi vacsorát. A kép egy speciálisan főzött bablevest mutat.
Az ünnepélyes hangulat csúcspontján minden gyerek kezébe jut csillagszóró, amelyek meggyújtása közben hangos ének is szól.
A közös étkezést követően kötetlen időtöltés veszi kezdetét, ennek végén szinte mindig tánc kerekedik, ami sokszor hajnalig is eltart.