2015. Február 03.

Amíg a szomszédnak van, minek nekünk feleség?

Stekovics Jánosnak, az MTI egykori fotóriporterének harminc évvel ezelőtt készült képei az elmúlt hetekben bejárták a világot. Pedig csak annyi történt, hogy gondolt egyet, és a Bored Pandára, a nagyon népszerű külföldi fotós oldalra feltöltötte az egyik sorozatát. Akkor még nem is gondolta, hogy a tanyán élő ikrek 80-as években készült fotói láttán a legnagyobb külföldi lapok csodálkoznak majd rá a magyar pusztai élet nehézségeire és szépségeire. A fotóssal telefonon beszélgettünk arról, hogyan készültek a nagyon különleges hangulatot sugárzó képek a fekete-fehér magyar valóságban.

Jámbor Eszter

“1985 áprilisában lettem az MTI szegedi tudósítója, előtte egyszer sem voltam Szegeden. A többi ottani fotós viccesen megjegyezte, hogy ne menjek ki tanyára, mert amit ott le lehet fényképezni, azt ők már lefotózták” – mondta a Nők Lapja Cafénak Stekovics János, aki ma már Németországban él, és könyvkiadással foglalkozik.

“A Kutas-pusztai Molnár családon keresztül ismertem meg a Pap-Lukács családot, akik a Kakasszéki-ér közelében laktak egy tanyán. A fotózást nem úgy kell elképzelni, hogy odamentem és már fotóztam is, hanem először csak ki-kijártam, megismerkedtünk, beszélgettünk. És amikor már megvolt a bizalom, akkor kérdeztem, hogy készíthetnék-e róluk fotókat. Öt évig jártam hozzájuk, nagyon szerettem őket, ők is engem, családtagnak éreztem magam.”

Amikor János megismerte a családot, akkor János és István, az ikrek 63 évesek voltak, a szüleik pedig már több, mint 80. “Nekik a fotózás rituálévá vált, már vártak, előre megbeszéltük a beállításokat, több ezer képem van róluk, és a szomszéd, ismerős családokról. Látták a róluk készült fotókat, és nagyon szerették őket – meséli János. – Az édesanyjuk megkért, hogy csináljak róla ünneplőben tésztagyúrás közben egy fotót, mert a környéken ő tudja a legjobb tésztát gyúrni.”

A fotós végül ’89-ben elhagyta az országot, de többször találkozott utána a Lukács ikrekkel, akik a szüleik halála után beköltöztek Orosházára, természetesen egy kertes házba. “1992-ben visszatértem, és a bajor tévének forgattunk egy dokumentumfilmet róluk. Sőt én még mobiltelefonnal a kezükben is láttam őket. Azt mondták, ha az egyikük kimegy a földekre, a másik fel tudja hívni.”

János és István sosem házasodott meg, de szerelmeik, barátnőik természetesen voltak. “Amíg a szomszédnak van, addig minek nekünk feleség – ezt szokták mondogatni, mesélte nevetve a fotós. – Egyébként le voltak osztva a szerepek: István főzött, János pedig addig rendbe rakta az istállót.” Az egyik testvér 2005-ben, a másik 2007-ben halt meg.

A fotókat 1986 nyarán egy kiskunmajsai művelődési házban láthatta a közönség először, aztán nagyobb kiállításon 1988-ban Hódmezővásárhelyen állították ki a tanyavilágban készült fényképeket, akkor ráadásul az azokon szereplő családok is elmentek megnézni önmagukat.

Stekovics Jánosnak megjelent egy képe egy 1974-es Nők Lapjában is, mégpedig a Hetedhét rovatban. A veszprémi állatkertben készült struccpáros fotót velünk is megosztotta: