Minden év május 12-én van az ápolók nemzetközi napja. Akkor több országban utcára vonulva majálishangulatot keltve, vidám rendezvényeket szerveznek, és ünnepelnek ápolóikkal a betegek és az őket tisztelő emberek. Előadásokkal, beteg- és ápolóriportokkal, vidám estékbe nyúló beszélgetésekkel, történetek felelevenítésével mutatják be e gyönyörű hivatást, és köszönik meg a benne tevékenykedőknek az emberfeletti munkájukat. Önfeledt, igazán elismerő, ünnepi és örömteli a hangulat!
Itthon azonban régóta gyászol a szakma, a hivatás. Sajnos nincs felhőtlen hangulat, az elkeserítő bér- és munkakörülmények miatt. Nagy az elvándorlás, és ott tartunk, hogy egy elöregedő társadalmat elöregedő ápolók gondoznak. Felvetődik bennem a gondolat, mi, magyarok, miért nem tudunk ünnepelni? Talán olyan nagyfokú az elkeseredettség? Pedig én szeretnék örömteli hangulatot, legalább egy évben egy nap. Amely nem arról szólna, milyen rossz és nehéz nekünk, hanem szégyenkezés.
Ha állandóan azt nyomjuk, mennyire rossz nekünk, akkor nem lesz következő nemzedék. Lehet beszélni, sőt kell is beszélni a problémákról, mert sajnos vannak, én is felhívom rá a figyelmet, de mindig próbálom azt kihozni belőle, az jöjjön le az embereknek, szeretem, amit csinálok, el sem tudnám képzelni magamat máshol, és melyek azok a dolgok, melyek rosszulesnek.
Bemutatom magunkat egy-egy írással, így bárki beleláthat a mi kis világunkba. Talán ezzel elindul valami, ami megbecsülést hozhat, és már ez is hatalmas erőt adna nekünk, ápolóknak.”
Ápolók az NLCafén!
- Feleségül vette ápolója a 4 éves rákos kislányt – fotók
- Megható videó a 90 éves ápolónőről, aki ma is dolgozik
- Ápolók, a mosolygós angyalok
- Szegény kórház – “A legtöbb ápoló már csak hivatástudatból dolgozik”