A történelmi randevút közép-európai idő szerint 13 óra 50 percre időzítették. A New Horizons másodpercenkénti 14 kilométeres sebességre gyorsulva száguldott el az égitest mellett. Az űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választotta el a Plutótól, és hét tudományos műszere folyamatosan gyűjtötte az adatokat a törpebolygóról.
A New Horizons 2006. január 19-én startolt a New Frontiers program első küldetéseként. Kilenc évig tartó útjának nagy részét hibernációban töltötte, januárban ébresztették fel a NASA tudósai, és akkor látott hozzá a tudományos adatok gyűjtéséhez: nagyfelbontású felvételeket készít, a törpebolygó és holdjai összetételét elemzi, a napszelet és a mágneses mezőket vizsgálja, tanulmányozza a Plútó légkörét, valamint pormintákat vesz.
Az eddig publikált felszínközeli képeken látszik, hogy a bolygón mintegy 3500 méter magas hegyek tornyosulnak, csúcsaikat jég borítja. A hegyek valószínűleg a Plútó jeges-vizes alapjából alakultak ki, és nem lehetnek többek 100 millió évesnél. “Ez az egyik legfiatalabb felszín, amit a naprendszerben valaha láttunk” – mondják a képeket vizsgáló geofizikusok.
Ezen a felvételen a Charon, a Plútó legnagyobb holdja látható, amit 466 ezer kilométeres távolságból fotóztak, az eddigi legnagyobb felbontásban.
A New Horizons másfél órával azelőtt készítette a hegyekről a képet, hogy a Plútót legjobban megközelítette volna, 770 ezer kilométer távolságból. Olvasd el ezt is!
- Hihetetlen Plútó-fotókat küld a New Horizons űrszonda
- A Plútót így még soha nem láthattuk – fotó
- Egy újabb kép a Plútóról