Röszke. Így néz ki a kerítés, hivatalos nevén a GYODA (gyorsan telepíthető drótakadály) a szerb-magyar határnál. A kerítés a sínek egyik oldalán megszakad, a másik oldalon folytatódik. Láthatóan tehát nem sok értelme van. A vonatközlekedést augusztus eleje óta bizonytalan ideig szünetelteti a MÁV.
Kora reggeltől késő estig gyakorlatilag megállás nélkül érkeznek az emberek. Naponta összesen 1500-2000 menekültről van szó Magyarország déli határán.
Röszkén tehát gond nélkül be tud jönni mindenki az országba. Így van ez egyébként Kübekházán is, a hármas határ mellett, ahol néhány lépés megkerülni a kerítést. Ásotthalomnál és a többi határ menti településnél a GYODA-t nem lehet megúszni, itt vágják át a pengével felszerelt drótokat az emberek. Közben sok a sérülés.
Valakinél mindössze egy hátizsák van, mások nagyobb pakkokkal jönnek.
Van olyan, aki egy szál ruhában érkezik.
Ez a jellemző látvány ma Röszkén, a határon. A napokban elfogadott törvény szerint ennek jövő héttől vége. Szeptember 15-e után az illegális határátlépés bűncselekménynek számít. A bevándorlókat börtönbe is zárhatják, de a Szerbiába való kitoloncolásnak van nagyobb esélye. Utóbbi lesz a sorsa várhatóan a menekülteknek is.
Felszabadultan ugrándozó, integető szír gyerekek. “Németország, Németország!” – kiáltozzák egyszerre.
A röszkei gyűjtőpont. Kb. 1 km-re van a kerítéstől. Ez fogadja a síneken Magyarországra sétáló menekülteket. Azért kell itt várni, mert kötelező regisztrálniuk. Az eljárást a közelben a röszkei menekülttáborban folytatják le, de ide nehéz bejutni. A tábor ugyanis többszörös kapacitáson működik.
Gyakorlatilag egy mező, kukoricatáblák mellett, a szabad ég alatt, amit félkörben rendőrök állnak körül.
A sátrakat, polifoamokat, takarókat jótékonysági szervezetek és civilek adományozták. Viszont csak némi védelmet jelentenek a hideg ellen. Éjszaka hat fok volt. A ENSZ menekültügyi főbiztosa többször felajánlotta, hogy fűtött sátrakat küld addig, amíg az áldatlan állapotok tartanak. A magyar állam eddig nem élt a segítséggel. Hétfőn a főbiztos bejelentette, hogy nem vár tovább a válaszra, aznap elküldi a sátrakat. Kedden még nem voltak ott, az önkéntesek remélik, szerdán megérkeznek.
Nem sok mindent lehet itt csinálni a várakozáson kívül. Jó esetben az emberek legalább annyit tudnak, hogy jönni fog egy busz, ami elviszi őket regisztrálni. De nem mindenki tudja ezt sem. Tolmács sehol.
Van, akinek nem jut sátor. Ez a család, két gyerekkel ezt így oldotta meg. Kérdés, hogy mi lesz velük, ha éjszakára is itt ragadnak.
Másoknak csak a kartondoboz marad.
Az út túloldala. Itt nincsenek alvásra felállított sátrak, a rendőri sorfalra sincs szükség. A zöld sátrat az egészségügyi ellátást biztosító önkéntesek állították fel. Valahonnan kerültek padok, így a sebesültek, betegek könnyebben tudnak a doktornőre, nővérekre várni. A személyzet tagjai között vannak magyarok is, illetve csehek, a Children at risk nemzetközi szervezettől. Magyar segélyszervezetetek dolgozóival nem találkoztunk. Csak civil önkéntesekkel.
Az önkéntesek szerint emberre volna a legnagyobb szükség. Annyira kevesen vannak, hogy alig jut idő az alvásra. Napközben a pihenésre pedig egyáltalán nincs idő.
A legtöbb embernek a lába fáj. De sok a kiszáradásos tünet is, és a hideg miatt a gyerekek között a megfázás, köhögés, láz.
Cseh önkéntesek. Európában ez az első projektjük. Eddig jellemzően afrikai menekülttáborokban dolgoztak. Ők is azt mondják, totális itt a káosz. Csak tűzoltásra van lehetőség.
Gyűlik a tömeg, nemrég feltűnt egy busz. A baj az, hogy mindössze ez az egy. A menekültek mind szeretnének innen elmenni. Gyakorlatilag teljes egészében hiányzik az infrastruktúra. Áram nincs, fűtés nincs, víz sincs a mosakodásra. Összesen négy-öt mobil wc-t láttunk, a négy-ötszáz (néha ezer) emberre.
Ki lesz az a néhány tucat ember, aki felfér? A rendőrök a szíreket néha előre engedik, illetve próbálják a családokat is előnyben részesíteni. Akkora a tömeg, hogy ez szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Azt sem lehet tudni, hogy kik azok, akik már napok óta várnak, és kik azok, akik csak néhány órája érkeztek.
Nyílnak az ajtók, megugrik az addig is tapintható feszültség.
A felnőttek kiabálnak, a kisebb gyerekek sírnak. Az emberek igyekezetükben összenyomják egymást.
Vége, ennyi volt. A rendőrök nem engednek fel több embert. Állítólag azért, hogy ne tapossa össze egymást a tömeg a buszon. Így viszont a busz félig üresen megy el. Utána egyébként két órán keresztül nem jön másik. Az egyik rendőrt megkérdezzük, miért. Udvariasan azt feleli: “Megteszünk mindent, gondolja, hogy direkt várakoztatjuk őket itt? Nincs kapacitás többre.”
Mindenki kiborul. Elviselhetetlen helyzet.
Végleg elpattan a húr, egy kisebb tömeg futásnak ered.
A rendőrökön a világ szeme. Vissza kellene a menekülteket terelni, lehetőleg gumibotok és könnygáz nélkül.
Fut mindenki, főleg azok, akikkel nincs (kis) gyerek.
Talán a kukoricáson keresztül meg lehet szökni. A menekültek többségének nemcsak a várakozásból lett elege. Nem akarnak regisztrálni, mert attól félnek, hogy Nyugat-Európa majd ide küldi őket vissza, ők pedig nem akarnak visszajönni.
Sok embert visszahoznak a rendőrök, de mindenkit nem lehet. A MigSzol Szeged egyik önkéntese, Szűts Tamás szerint sokan bukkannak fel náluk, Szegeden, a pályaudvar mellett. Őket először ellátják, majd megpróbálják rábeszélni a regisztrációra, hisz ez a legális út. Vannak, akiket visszavisznek Röszkére, mások kockáztatnak és maguktól vonatra ülnek. Ha a rendőr találja meg őket, biztosan elviszi (előbb-utóbb) valamelyik regisztrációs központba.
Van, aki annyira rohan, hogy eldobja mindenét. Tényleg sokan tartanak a regisztrációtól. A regisztráció után elvben elindul a menekültek kérelmének elbírálása. Ezt azonban a menekültek 96,5 százaléka nem várja meg, hanem tovább utazik. dr. Kovács Timea, a Helsinki Bizottság jogásza szerint egyedül a magyar és a külföldi hatóságokon múlik, hogy ezt engedik-e, a jogszabályok szerint ugyanis a menekülteknek meg kellene várniuk az eljárás végét Magyarországon. Legálisan tőlünk más országba utazni csak ez után lehetne. Nyomós indok, ha valakinek igazolható módon kint él valamelyik családtagja. Ehhez viszont további kérelmet kell benyújtani, amit a kinti államnak pozitívan kell elbírálnia.
Szökési kísérlet közben. A menekültek többsége azt sem tudja, merre van Szeged vagy Budapest, mégis megy, többek között azért is, mert már nem bírja a véget nem érő várakozást és a leírhatatlan körülményeket.
Ez a húszéves egyetemista Szíriából jött ide, a barátaival. Az egyik lánynak az ölében féléves kisbaba fekszik. A fiú a kamera kedvéért mosolyog, de utána sírva fakad előttünk. “Miért kezeltek minket úgy, mint az állatokat? Mi nem ártottunk nektek! Miért várakoztattok minket két napja itt, a semmi közepén? Éjszaka majd megfagytunk, mindenki a gyereket takargatta a ruháival. Egyetlen dolgot szeretnénk, elmenni Németországba. Értem, hogy regisztrálni kell a törvényeitek szerint, de könyörgöm, ti is értsetek meg minket. Ha regisztrálunk, lehet, hogy visszaküldenek minket ide, pedig kint élnek a rokonaink. Ott szeretnénk dolgozni, élni mi is. Ott sokkal több esélye van ennek, mint itt.”
A fiú a rövid beszélgetés után rövid tanakodásba kezd a barátaival. Kiszúrják, hogy egy nagy család a kukoricáson keresztül menekül, a rendőrök messzebb vannak. Kicsit vitatkoznak, majd a másik család után vetik magukat.
Lassan helyre áll a “rend” Szemeteszsák is kerül valahonnan, pedig az önkéntesek úgy tudták, hogy nincs több. Több menekült azonnal felpattan, és gumikesztyűt kér, majd beáll segíteni az önkénteseknek.
A zöld és a fehér sátorban ételt osztanak szlovák önkéntesek. Itt is adomány minden, ott jártunkkor osztrák, szlovák és német civilektől. Itt főtt étel is készül, gázpalack segítségével. Ők is ugyanazt mondják, mint az egészségügyisek, nincsenek elegen.
Állítólag nemsokára érkezik két-három busz újabb menekültekért. Belegondolni is nehéz, mi lesz azokkal, akik itt maradnak a mezőn, a sötétben, hidegben.
A röszkei tábor. Kívülről dupla kerítés, belül zöld katonai sátrak. A táboron belül van még két kerítés, közöttük egy (vélhetőleg szolgálati) út fut.
A sátrakon kívül alig van itt bármi. A sátrakban tábori ágyak vannak és takarók.
Egy férfi a takaróját mutatja.
Középen, a bejárat mellett levő konténerházak előtt folyamatosan hosszú sor áll.
Ezekben a konténerekben lehet regisztrálni, az egyikben van orvosi ellátás is.
Nem mindenki jutott be, ők a tábor előtti területen telepedtek le. Ki polifoamra, ki sátorba. Őket a tábor előtt rendőrök őrzik. Mindenkiből dől a panasz. Nem értik, mi megy ilyen lassan. Az újságírókat a regisztrációról kérdezik. Mindenki azt mondja, az információhiány a legelviselhetetlenebb.
Dr. KovácsTimea szerint a szeptember 15-én érvénybe lépő törvény után jelentősen változni fog a mostani helyzet. Félő azonban, hogy egyáltalán nem az emberi jogok tiszteletben tartása és a nemzetközi jogszabályok szerint. A magyar határ mellett, mintegy 60 méteres körzetben az állam három tranzitzónát fog kijelölni, melyek státusza a repülőtéri tranzitzónák státuszával azonos, nem minősülnek a schengeni övezet területének. Ezek csak Szerbia irányába lesznek nyitva. Szerbiát a magyar állam augusztus elsejével Európában egyedül álló módon biztonságos harmadik országnak nyilvánította. Azt a Szerbiát, amiről az ENSZ-nek már 2012-ben lesújtó véleménye volt, leginkább a menekültekkel szemben tapasztalható befogadási feltételek teljes hiánya miatt, amit tetéznek a rendőri túlkapások. A szakértő azt mondja, Magyarország visszatoloncolhat naponta akár 1500 menekültet is, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a szerb állam majd fogadja őket. A legrosszabb forgatókönyv, amire jövő héttől számítani lehet, hogy azok a menekültek, akik a déli határon érkeznek, és akiket a rendőrök (és a katonák) elkapnak, bizonytalan ideig be lesznek zárva a határ melletti tranzitzónába. A senki földjére.
| A röszkei gyűjtőhelyen, valamint a táborban főként meleg ruhákra és takarókra van szükség. Ezen belül is elsősorban férfiruhák hiányoznak. Ugyanilyen fontos, hogy lehetőleg tapasztalt segítők is érkezzenek a helyszínre, akik segítenek ételt osztani, rendet tenni, illetve kezelni az adományokat. Különösen jól jönne arab tolmács segítsége, szintén a helyszínen. A jótékonysági szervezetek és a helyszínen lévő önkéntesek nyomatékos kérése, hogy egyéni akciókba senki ne kezdjen, vagyis senki ne vigyen a helyszínre adományokat úgy, hogy azokat kipakolja és elmegy, mert ha nincs, aki megszervezi a szétosztást, hatalmas káosz alakul ki, az adományok egy része pedig kárba megy. A Migration Aid is, valamint a Segítsünk együtt a menekülteknek! budapesti Facebook-csoportok és a szegedi MigSzol Szeged csoporthoz a Facebookon lehet csatlakozni. Tapasztalt önkénteseik szívesen adnak további információkat. |