Nemrég levelet kaptunk a Szent Margit Kórház egyik csecsemő- és gyermekápoló nővérétől. Mint írta, osztályuk alapítója, Katona Ferenc professzor idén töltötte be 90. életévét. Azóta megtudtuk, a főorvos úr nemhogy jó egészségnek örvend, de a mai napig praktizál, oktat egyetemeken és saját osztályán, sőt konferenciákon tart előadást. Őt látogattuk meg egy munkanapján.
Katona Ferenc idegsebész nevét legtöbben az úgynevezett Katona-módszer kapcsán ismerik, bár ő azt kéri, ne hívjuk így, legyen csak “fejlődésneurológiai, diagnosztikai, prognosztikai módszer és terápia”. “Ez nem az én módszerem, hanem a munkatársaimé és az enyém, hiszen sosem teljesen egyedül dolgoztam” – magyarázza.
A professzor az Idegsebészeti Intézet gyermekosztályán kezdte pályáját. “Itt sok olyan csecsemőt láttunk el, akiknek agyműtétre volt szükségük, és bár az operáció megmentette az életüket, egy részük nem jött rendbe, nem fejlődött egészségesen. Érdekelni kezdett, mi az oka ennek, és a hátrányok befolyásolhatók-e” – meséli a főorvos.
Katona Ferenc azon dolgozott, hogy ezeket a károsodásokat korán felismerhessék, kezelni, gyógyítani tudják. Létrehozta a Svábhegyi Gyermekgyógyászati Intézetet fejlődésneurológiai osztályát, és mindebből önálló szakmai ágazat nőtt ki. Amikor az intézetet megszüntették, a professzor osztályát a budapesti Szent Margit Kórház fogadta be, ide ma az egész országból várják a kicsiket. “Előfordulhat, hogy a születés előtti időben, a magzati életben vagy a születés után a babák idegrendszeri állapotában valamilyen változás áll be agyi, gerincvelői vagy a környéki idegrendszer károsodása miatt. Minél előbb fedezhető fel ez, annál jobb a megelőzés esélye” – magyarázza a professzor. Hangsúlyozza, csak teljes körű, napokon át tartó kivizsgálással lehetséges pontosan megállapítani, hogy szükség van-e kezelésre.
A terápiás módszer lényege az, hogy napi többszöri foglalkoztatással, elemi mozgásminták gyakorlásával olyan feladatokat adnak az idegrendszernek, amelyek teljesítése révén új idegi kapcsolatok tudnak kiépülni, hogy átvegyék a sérült agyi területek funkcióját, és ezzel a kóros folyamat ellen hassanak. A kezelési sor egyszerű, bárki számára elsajátítható elemekből áll, melyeket a szülőknek is betanítanak.
Katona professzor úgy látja, ma sokkal több csecsemő születik idegrendszeri károsodás gyanújával, mint néhány évtizede, és több az olyan pici, aki idő előtt, kis súllyal jön a világra. A hatvanas évek táján a fejletlenebb műszerezettség miatt ezek a babák nem kaptak megfelelő kezelést. Az osztályra kerülők fele ma koraszülött, ám el tudják érni, hogy negyven százalékukat másfél éves korban egészségesen engedik útjára. “Hogy miért szeretek babákkal foglalkozni? Sikerélményt ad, ha meg tudunk gyógyítani valakit. Orvos vagyok, ez a hivatásom. Nem is kérdés.”
A professzor azt mondja, hálás a kórház vezetésének azért, hogy támogatták a munkában maradását.
Ma már persze munkatársai látják el az adminisztráció, a vezetés és csecsemőkkel való foglalkozás jelentős részét, de a főorvos tudása nemigen pótolható.
“A magamfajták általában nem mennek nyugdíjba, hogy otthon pihenjenek. A munka sokkal jobban leköt, hozzátartozik az életemhez.”