Fedák Sári az egyik legismertebb magyar színművésznő, primadonna volt a múlt század elején. Itthoni sikerei mellett számos külföldi színházban is játszott Londontól az Egyesült Államokig. Humoros és jó előadó volt, az egyik legnagyobb operettprimadonna, pedig nem volt jó hangja. Sikerei ellenére rendkívül kritikus volt magával szemben, de a másoktól eredő kritikát nem szerette. Tehetsége miatt neve fogalommá vált a magyar színjátszásban.
Honthy Hanna (eredeti nevén Hügel Hajnalka) a Bajadér című Kálmán Imre-operettel vált ismertté, melyben a nála 14 évvel idősebb Fedák Sárival, a kor ünnepelt primadonnájával játszhatott együtt. Honthy csak a színháznak élt; ezt magánélete megsínylette, mindhárom férje megélte ezt. Még 70 éves korában is énekórákra járt, és nyolcvanadik születésnapján is fellépett még egyszer. Filmen keveset játszott, 1941-ben a Régi nyárban korábbi színpadi sikerét elevenítette fel, szerepelt a Déryné (1951), a Díszelőadás (1955) és mint az operett múzsája, a Bástyasétány ’74 című alkotásokban.
Gombaszögi Ella csak első éves volt a Színiakadémián, mikor 1913-ban szerződtette a Vígszínház. 1924-től 1929-ig a Magyar Színház tagja volt. Játszott a Belvárosi Színházban, a Fővárosi Operettszínházban, a Király Színházban, a Magyar Színházban, a Komikusok Kabaréjában, a Vígszínházban, az Andrássy úti Színházban, a Művész Színházban és a Pesti Színházban. Zsidó származása miatt nem léphetett színpadra 1941 és 1944 között. A színház mellet olyan filmekben kapott szerepeket, mint a Meseautó, a Légy jó mindhalálig vagy a Déryné.
Darvas Lilit a közönség a Budai Színkör előadásán ismerhette meg 1920-ban. Egy évvel később Beöthy László szerződtette Magyar Színházhoz, majd 1924-ben a Vígszínház tagja lett. Férjével, Molnár Ferenccel 1939-ben emigráltak az Egyesült Államokba. Öt évvel később már a Broadway színpadán játszhatott. A színházi szerepei mellett 14 filmet forgatott az USA-ban.
Turay Ida első sikerét 16 évesen (1924) aratta a Darázsfészek című darabban, ezt követően megfordult szinte valamennyi fővárosi színházban. Derűs megjelenésével, kellemes énekhangjával, kedves humorával kezdetben naivaként, később bölcs, idős hölgyek megformálásával aratott sikereket. Turay Ida olyan filmsikereknek volt részese, mint az Ez a villa eladó, a Pesti mese, A kölcsönkért kastély, az Egy szoknya, egy nadrág, a Janika (amit férje kifejezetten az ő számára írt), a Déryné, a Csínom Palkó, az Állami Áruház vagy éppen a Te rongyos élet. A közönségkedvenc művésznő, akit mindenki csak Dusikának szólított, 1987-ben érdemes művész kitüntetést kapott.
Mezey Mária a múlt század egyik kiemelkedő, hivatalos szakmai elismerésben alig részesült művésze. 1909. október 16-án született Kecskeméten. Rózsahegyi Kálmán színi tanodájának elvégzése után 1931 őszén Miskolcra került. Itt kezdte koromfekete haját szőkére festeni, de a hajfesték gyenge volt, s ráragadt a “vörös Mezei” név. A férfiak 1935 után már a pesti utcán fordultak meg utána, mert ekkor már a Kamara, a Belvárosi, majd a Vígszínház színpadán formálta meg a kacér dámákat, léha asszonyokat. A “vörös démon” az 1940-es években már igazi sztár volt, komoly szerepeket osztottak rá, a filmvásznon 1936-ban az Aranyember Athalie-jaként mutatkozott be.
Ágay Irén az iskolapadból került az Országos Színészegyesület iskolájába. Diplomáját 1931-ben kapta meg. 1931 és 1935 között a Vígszínház művésze volt. Főként modern tárgyú színművekben, filmvígjátékok főszereplőjeként aratott sikert, többek között Jávor Pál, Ráday Imre és Kabos Gyula partnereként. A harmincas évek derűs, könnyed filmjeinek kedvelt fiatal hősnője volt. Igényesebb feladatot a Két fogolyban kapott, ahol Bajor Gizi mellett ő személyesítette meg Zilahy Lajos világháborús történetének másik vezető nőalakját. 1933-ban feleségül ment Székely Istvánhoz, aki legtöbb filmjének a rendezője volt. A házaspár 1938-ban Székely zsidó származása miatt az USA-ba emigrált.
Muráti Lili igazi nagy színésznő és bálvány volt, és nemcsak az 1930-as, 40-es évek Magyarországán, hanem Spanyolországban is, ahová közvetlenül a második világháború után, nagy nehézségek árán menekült. Sejtelmes hangjával, egyedi humorával elbűvölte a nézőket. Általában a határozott, kissé kacér, de nagyon is tudatos nő típusát alakította a filmvásznon, aki minden helyzetben feltalálja magát, és mindent önállóan megold. Azért lett akkora sztár, mert ebből a fajta temperamentumos színésznői karakterből ő volt lényegében az egyetlen a korabeli Magyarországon.
Hidvéghy Valéria apai ágon holland eredetű családban született 1919. június 12-én Budapesten. 1935-ben iratkozott be a Színiakadémiára, ahol osztálytársa lett többek között Bánki Zsuzsa és vitéz Benkő Gyula, rövid ideig a később politikusként ismert Aczél György is. Még akadémiai növendék korában egy napon behívták a Vígszínházba, hogy ugorjon be a megbetegedett Tolnay Klári helyett Coward “Márkiné” című darabjában. A vígszínházi beugrás jól sikerült, így nem csoda, hogy a színiakadémiai diploma megszerzése után 1939 nyarán szerződtette a pesti Vígszínház. A második világháborút követően Londonba emigrált, leginkább külföldi filmjeivel vált ismertté.
Tolnay Klári gyerekkorától kezdve énekelt és zenélt, majd rokona, Bókay János szerkesztő bátorítására meghallgatásokon vett részt Rajnai Gábornál, Heltai Jenőnél és Hevesi Sándornál. A kezdeti kudarcok után Gaál Béla filmrendező karolta fel, és így filmszínészként indult karrierje a Hunnia Filmgyárban. Első nagyobb szerepét a sikeres Meseautóban kapta, ezután vették át 1934-ben a Vígszínházba. Eleinte naiva szerepeket osztottak rá. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, akkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948–1949-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett
Szeleczky Zita 1937-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936–1941). 1945-ben elhagyta az országot, a népbíróság távollétében elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt azért, mert 1944 novemberében egy ún. “Hungarista Est” keretében elszavalta a Föl a szent háborúra! című, az orosz támadás elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a Magyar Rádió is közvetített. Előbb Ausztriában és Olaszországban élt, majd 1948-ban Argentínába költözött, ahol megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, s fellépett emigráns német színházak előadásain is. 1949-1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival.
Szörényi Éva 1935-ben végzett a Színművészeti Akadémián. A Nemzeti Színház tagja lett és még abban az évben alakította élete első filmszerepét, György István A nagymama című filmjében, amely Csiky Gergely művéből készült. 1956-ban a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának tagjaként részt vett a forradalomban, majd Szabó Sándor színésszel és feleségével, Bárczy Kató színésznővel külföldre (Ausztriába) távozott, 1957-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Klasszikus és modern művekben, tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiemelkedő alakítások fűződnek a nevéhez. Játékára az átgondoltság és a mély átélés volt jellemző. A Magyar Rádió több emlékezetes előadást rögzített a közreműködésével. Csaknem 30 filmben is játszott.
Perczel Zita 1932-ben lett a Színiakadémia hallgatója, ám az iskolát nem fejezte be, ugyanis szerződtette őt 1933-ban a Nemzeti Színház 1935-től 1937-ig a Vígszínháznak volt tagja. 1935 nyarán édesanyjával Franciaországba utazott, ahol több filmes emberrel kötött ismeretséget. Újdonsült kapcsolatainak köszönhetően 1937 decemberében már főszerepet kapott Franciaországban. 1938 és 1940 között Nizzában játszott, a St. Georges Színházban. 1938 februárjában Michel Durand Barbara című vígjátékának címszerepében láthatta a közönség, átütő sikert aratott. Több mint ötszáz alkalommal lépett fel a Théátre de Capucines-ban. Olvass még magyar dívákról és nagy színészekről:
- 8 színésznő, 8 megfakult kép, 8 sztori
- Ünnepelt dívából, zárkózott, magányos asszony – 105 éves lenne Karády Katalin
- Őrültség színpadon és szerelemben – így élt Kiss Manyi