Emma Elizabeth Crouch, későbbi nevén Cora Pearl, a 19. századi London egyik leghíresebb kurtizánja nemcsak művelt volt, de magabiztosan mozgott az arisztokraták világában. Fiatal lányként egy férfi elcsábította, leitatta, majd megerőszakolta, az aktusért pedig 5 fontot adott a lánynak, aki soha korábban ennyi pénz még nem látott. A történtek után nem tért haza, London egyik leghírhedtebb bordélyházában, a The Argyll Roomsban kezdett el dolgozni. Később Párizsba települt át, felvette a Cora Pearl nevet, és híres, tehetős emberek, többek között Bonaparte Napóleon ágyasa lett. Imádta a feltűnő ruhákat, a haját pedig színesre – például citromsárgára – festette.
Catherine Walters “Skittles” gyönyörű divatikon és felkapott kurtizán volt, a viktoriánus London a lábai előtt hevert. Híres volt diszkréciójáról és lojalitásáról, kliensei a leggazdagabb politikusok és arisztokraták közül kerültek ki, szerette őt VII. Eduárd király és III. Napóleon is. Rengeteget pletykáltak róla, de ő maga nem adta ki “támogatóit”. Mindig szűk, testhez simuló ruhákban járt, és csak 80 évesen nyugdíjazta magát.
Martha Jane Canary Burke, avagy Calamity Jane egy igazi vadnyugati hős volt, aki úgy lőtt, öltözött, ivott, cigizett és káromkodott, mint a férfiak, de ha kellett, női ruhába bújt, hogy a Fort Laramie Three-Mile Hog Ranch-en örömlányként teremtse elő a mindennapi betevőt megárvult testvéreinek. Minden létező munkát elvállalt, mosogatott, szállította a postát, főzött – végül pedig járőrként dolgozott.
Sada Abe zaklatott családban nőtt fel, 15 évesen megerőszakolták, 1922-ben pedig a szülei eladták gésának. Öt évig volt gésa, majd amikor szifiliszes lett, úgy döntött, hogy prostituáltként dolgozik tovább, ami legális volt, és jobban is fizetett. Nevét mégsem örömlányként véste be a történelembe, hanem azzal, hogy erotikus fojtogatást hajtott végre szeretőjén, Isida Kicsizón, majd elviselhetetlen féltékenységből levágta a férfi péniszét és heréit is, betekerte őket újságpapírba, és magánál tartotta még 3 napig, amíg le nem tartóztatták.Történetét Az érzékek birodalma című súlyos film mutatja be.
Nell Gwyn sorsa már születésekor meg volt pecsételve, hiszen édesanyja maga is prostituált volt, aki ráadásul egy bordélyházat is üzemeltetett. Amikor a londoni Királyi Színház újjáépült, a tizenéves lány fejébe vette, hogy a színházba járó vagyonos arisztokraták miatt színésznőnek áll. Bár írástudatlan volt, két híres színész “közbenjárásával” 13 évesen már a színpadon állt. A tehetséges, erotikus kisugárzású és nagyszájú lány hatalmas sikereket ért el, maga a király is felfigyelt rá – a fiatal lány II. Károly szeretője és jó barátja lett. Két fiuk született, a király Nell iránti szeretete és gondoskodása egészen a haláláig megmaradt.
Phryne egyike azoknak a híres örömlányoknak, akiket felbecsülhetetlen értékű festményeken is megörökítettek, az antik Görögország kurtizánja ugyanis messze földön híres volt szépségéről, és a legnevesebb festőknek, szobrászoknak állt modellt. A róla fennmaradt mondák szerint a modellkedés és a prostitúció olyan gazdaggá tették, hogy óriás pénzösszeggel járult hozzá ahhoz, hogy Théba falait újra felépítsék, miután Nagy Sándor lerombolta. Életének egyik legmeghatározóbb eseménye volt, amikor istentelenség vádjával bíróság elé hurcolták, ám egyik szónok szeretőjének köszönhetően nem ítélték el: a tárgyaláson lerántotta a nő testéről a ruhákat, hogy láthassák a nő kebleit a bírák is, akikben a gyönyörű test látványától félelem ébredt, képtelenek voltak kimondani a halálos ítéletet. – A képen látható festményt Gustave Boulanger készítette róla.
Veronica Franco a reneszánsz Velence egyik legizgalmasabb alakja, aki bár prostituált volt, nagyon művelt nő hírében állt, még verseket is írt. Leghíresebb kliense III. Henrik francia király volt. Veronicát kurtizán édesanyja tanította ki, aki tökéletesen elsajátította a csábítás művészetét – ez olyannyira sikerült neki, hogy a “Katalógus Velence minden fontos kurtizánjáról” című kiadvány a legfontosabb kurtizánok közé sorolta. Veronicát a feminizmus egyik előfutárának tartják, aki egyszer így írt a férfiakról: “Ha mi, nők fegyvert ragadunk, és olyan műveltek leszünk, mint a férfiak, meg tudjuk győzni őket arról, hogy nekünk is van kezünk, lábunk és szívünk, s habár kecsesek és finomak vagyunk, néhány gyöngéd férfira mégis azt mondják, erős, s noha egyesek keménynek mutatják magukat, valójában gyávák.” – A képen Paolo Veronese festményén Veronica Franco portréja látható.
Marie-Jeanne Bécu-Vaubernier, későbbi nevén Jeanne du Barry a 18. századi Franciaország egyik leghíresebb kurtizánja, XV. Lajos francia király szeretője volt. A fiatal, szemrevaló lányra Jean-Baptiste du Barry gróf figyelt fel, aki annak reményében, hogy a lányt bejuttatja a királyi udvarba, hamis anyakönyvet készített neki, és hozzáadta bátyjához, Guillaume du Barry grófhoz. A terv sikerült, Jeanne-nak sikerült meghódítania az elhunyt Madame de Pompadourt sirató király szívét, aki a versailles-i kastélyban egy lakosztályt biztosított a hölgy számára.
Sally Salisbury a 18. századi London egyik legfelkapottabb prostituáltja volt, aki már tizenévesen a testéből élt, 14 éves korára pedig egy első osztályú bordélyház örömlánya volt, és lordokat, arisztokratákat “szeretett”. Nemcsak szépségéről, de humoráról és bátorságáról is híres volt. Egy kliensét súlyosan megsebesítette, amiért 1 év börtönre ítélték, de büntetésének 9. hónapjában szifiliszben meghalt.
Az 1900-as években New Orleans piros lámpás negyedének egyik legismertebb alakja Lulu White előadó, örömlány és madame volt, aki Octoroon Parlour bordélyában közel 40 lányt foglalkoztatott. Lulu kreol lévén nagyon izgalmas nőnek számított, de híre ment hosszú bűnügyi lajstromának és a megannyi sikertelen üzleti vállalkozásának is. A jazzbárként is üzemelő bordélyházat 1917-ben be kellett zárnia, de nevét azóta sem felejtették el a helyiek, egyik dalában még Louis Armstrong is megemlékezik róla, de egy bostoni jazzklub is az ő nevét viseli. Olvass még prostitúció témában az NLCafén!
- Így neveli gyermekeit a prostituált édesanya – fotók
- A fájdalom istennői: prostituáltak az 1930-as évekből – fotók
- “Én csak egy kurva vagyok” – Szexmunkások konferenciáján jártunk