Meglepetésünkre az iskolakapun túl nem egy lelkes dühöngőt látunk, helyette 50 csillagszemű, fülig érő szájú, boldog kisgyereket. Bár torkukszakadtából nevetnek, magyaráznak és szemtelenkednek, mégis szabályos sorban várakoznak, és legnagyobb meglepetésünkre egyszerre kántálják: “Jóó napoooot kívááánunk!” Nem felnőtt vezényletére, maguktól.
A rendet az iskolaigazgató, Géczi Mihályné megjelenése bontja meg: a gyerekek nem bírnak magukkal, örömükben ugrabugrálnak, körbeállják, néhányan pedig egy szerető ölelést is lopnak tanárnőjüktől, aki minden egyes diáknak tudja a nevét – de őt is ismeri az egész falu, 32 éve jár be Miskolcról, hogy életben tartsa a gyerekek második otthonát.
Az igazgatónővel hiába próbálunk beszélgetni, ötpercenként biztosan kopogtat egy kisdiák, akinek problémája nem tűr halasztást. “A gyerekek azt hiszik, az ő gondjuk-bajuk biztos, hogy igazgatói intézkedést igényel – meséli nevetve. – Az őszinteség csak úgy ömlik belőlük. Ha megmondanak valamit, az úgy van. Nem mondanak azért valamit, hogy előnyöket szerezzenek. Pörgő-forgók, úgy beszélnek, mint a kondás.”
A valószerűtlenül kicsi általános iskolai épületbe jelenleg 197 gyerek jár, akiknek zöme különleges bánásmódra szorul: 35 gyerek sajátos nevelési igényű, míg 108 beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzd. Mindez azonban nem okoz gondot, a 15-20 éve stabil tanári karnak, a gyógy- és fejlesztőpedagógusoknak köszönhetően teljesen el tudják látni őket, az igazán nagy kihívást a túlzsúfolt osztálytermek jelentik.
A kisdiákok tanítása kis létszámú – maximum 10-12 fős – csoportokban működne igazán jól, s bár a tantermek pont ennyi gyereknek lennének kényelmesek, ennek ellenére duplaannyi tanulót kell befogadniuk. Nincs más megoldás, bővítésre van szükség, az évek során ugyanis minden talpalatnyi helyet kihasználtak: 1988-ban bővítették az épületet, még a szénraktárat és az óvoda egy részét is tanteremmé alakították át, ám a hely így is kevés.
Jó lenne, ha csak a helyszűke lenne a baj, az épület is felújításra szorul: a falak kopottak, a folyosók a csőtörés nyomait viselik magukon, “izzadó” vízvezetékek szaladnak a plafon alatt, a mellékhelyiségek pedig a háborús időket idézik. Meleg víz nincs. Tisztességes vécé nincs. Piszoár nincs. Szappan nincs. Kéztörlő nincs. Helyette van szag, örökös sorban állás és lohasztó higiénia.
Az iskolát a KLIK működteti, a tantestület pedig nagyon reménykedik, hogyha a KLIK kap némi pénzt az iskolák felújításra, ez a kis intézmény is sorra kerül majd. Addig meg nem marad más, mint kedves dekorációkkal ellensúlyozni a hiányosságokat. Az igazgatónő azért fáradtan hozzáteszi: “Ha adnának anyagot, egyedül is megcsinálnám!”
A szomorúan szegény körülmények ellenére a kisdiákok többsége imád iskolába járni, számukra itt tárul ki a világ. Az iskolának köszönhetően száznegyvenen már eljutottak a távoli Budapestre, de kirándultak már Egerben is. Az iskolának hála, Ki mit tud?-ra készülnek, tangózni, szambázni, keringőzni és néptáncolni is tanulnak.
A diákok az Országos Weöres Sándor Irodalmi Színpadon is rendszeres indulók, ami hatalmas dolog egy olyan iskola életében, ahol a diákok zöme nehezen tanul. De itt még a diszlexiás kisdiák is bátran színpadra áll, mert felkészítő tanárai újra és újra felolvassák neki a szöveget, hogy aztán hallás után megtanulja – például az Indul a bakterházat.
Igaz, orvosi és fejlesztő szoba nincs az épületben, tornaterem helyett is csak tornaszoba van, na meg a mező a falu határában, de van komoly informatika-tanterem, profi taneszközök (mikroszkópok, projektorok, 500 db-os digitális könyvtár, oktatóprogramok, helyesírási program, vaktérkép, környezetvédelmi program, mesefilmek), amiket a leleményes vezetőség pályázat útján szerzett be.
Sajnos a Körömi IV. Béla Általános Iskola csak nyolc osztályon keresztül fogja a diákok kezét, utána vége szakad a felhőtlen létnek. Bár nyolcadik után valamennyi diák tovább tud tanulni, az érettségiig mindössze 3-4 gyerek jut el, az elkeserítő anyagi nehézségek, a hátrányos családi háttér miatt a legtöbben félbeszakítják középiskolai tanulmányaikat – általános iskolájukba azonban rendszeresen visszatérnek, mert ilyen hely nincs még egy a világon.
A fent látott iskola is részt vesz a Domestos mosdófelújítási programjában, ha szeretnéd, hogy Köröm nyerjen, kattints és szavazz!
Nézd meg a többi pályázó iskolát is:
- “Ezek a gyerekek otthon nem hallanak meséket, nem rajzolgatnak”
- “31 évnyi tanítás alatt egy olyan tanuló volt, aki később egyetemre ment”