“Anyagi tartalékok nincsenek, csak kreativitás van”

A kunadacsi IV. Béla Általános Iskola a Kecskeméttől körülbelül 40 kilométerre fekvő község egyetlen oktatási intézménye. A helyiek itt elsősorban a mezőgazdaságból élnek: paprikatermesztés, dohánytermesztés, szarvasmarha és persze az idényzöldség- és gyümölcstermesztés.

Az iskola 105 tanulójának közel fele hátrányos helyzetű családban él. “A kiváló tanulmányi eredmény természetesen ezzel semmilyen összefüggést nem mutat” – teszi hozzá a statisztikához Pongrácz Józsefné Zsuzsa intézményvezető-helyettes, aki amúgy biológia-testnevelés szakos tanár.

Az a diák, aki ide jelentkezik, jellemzően a nyolcadik osztály végéig itt is marad. Az iskola nyitott a különböző speciális nevelési igényű gyerekek befogadására, van olyan tanuló is, aki három főnek számít.

A gyerekek első osztálytól angolt tanulnak, második osztálytól belép az informatika. Az idegennyelv oktatásában sikeres témahetek is szerveződnek.

A légkör családias.

“Minden gyereket személyesen ismerünk, a szülők többségével, napi szinten találkozunk” – mondja mosolyogva Zsuzsa. “A mienkhez hasonló kis iskoláknak ez a legnagyobb előnyük. Csak ránézek egy gyerekre, és tudom, hogy valami történt otthon.”

Az alacsony osztálylétszám itt is nagy problémát jelent. Nem egy olyan osztály van, ahol épphogy eléri a számított létszám a 14 főt. 10 tanuló másik településről jár ide, vállalva a mindennapi utazást. “Az értelmiség egy ideig elköltözött a községből, szerencsére az utóbbi években ismét egyre több a babakocsi” – magyarázza Zsuzsa mosolyogva. “Úgy tűnik, egyre inkább vállalják az emberek, hogy ingázni kell a munkahelyük és az otthonuk között.”

A másodikosoknak éppen tízórai szünet van. Itt is, mint nagyon sok iskolában, éltek a pályázati lehetőséggel, így alma és tejtermék is jut minden gyereknek.

Családias légkör ide vagy oda, az épület nagyon korszerűtlen. Pedig van egy hatalmas tornacsarnok, csak épp beázik az is, a javításra pedig a közeljövőben esély sincs.

A folyosón hatból csak három lámpa ég. A tisztító meszeléseket minden évben a szülők segítségével végzik el.

A mosdókhoz utoljára a 80-as évek végén nyúltak. A három csapból egy leszakadt, ki tudja már, milyen rég. A többi ugyan működik, de a csöpögéseket állandóan javítani kell. Most épp csöpögnek, használat előtt ki kell nyitni alul a vizet.

A szappan, vécépapírtartó és vécépapír is felejtős. Az van, amit “a gyerek magával hoz.”

Az államtól nem remélhetnek pénzt felújításra. A bútorok többségét az egész iskolában pályázati pénzből vették, illetve van, amit a művelődési házból kapott a tantestület, amikor ott volt felújítás. A tornacsarnok világítására ugyanakkor szintén a szülők adták össze a pénzt.

A pénzadományok egy része egész egyszerűen magánemberektől érkezik. “Van egy állandó támogató teamünk. Az ő segítségükkel jutottunk el 50 gyerekkel a Fővárosi Nagycirkuszba, és szintén az ő adományukból vettünk karácsonyi ajándékokat. Az informatikai eszközök bővítésére is érkezett nagyobb pénzösszeg, és szerencsések vagyunk, mert az önkormányzat is próbál mindig segíteni” – sorolja Zsuzsa.

Ahogy a folyosókon sétálunk, nem győzünk csodálkozni, hogy mi mindenre képes a leleményesség, ha a szükség úgy hozza. A folyosók falait a tanárok maguk festették, a festéket is saját forrásból vették. Van, amit az alsósok festettek, de van olyan folyosórészlet is, amit a “törisek” dekoráltak ki.

Ugyanez igaz a szekrényekre, az ajtókra. “Anyagi tartalékok nincsenek, csak kreativitás van” – összegzi Zsuzsa.

“Rengeteg túlélési technikánk van. Táborokat szervezünk, amiért a gyerekeknek jelképes összeget kell fizetniük. A vers- és prózamondó versenyekre egy nyugdíjas kolléga készíti fel a diákokat, természetesen ingyen. Ugyanakkor minden anyagi korlátot nem győz le a kreativitás…”

 Nézd meg a többi iskolát is:

• “Sok gyermek otthon nem hall meséket, keveset rajzolgatnak”

•  31 évnyi tanítás alatt egy olyan tanuló volt, aki később egyetemre ment”   

•  Egy iskola, ahonnan nem akarnak hazamenni a diákok

• Célozd meg a Holdat, még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz

• “Vannak, akik angolvécét csak itt látnak, az iskolában”