A közösség 2010-ben alakult Orosz Katalin klinikai szakpszichológus segítségével, azzal a céllal, hogy helyet találjanak maguknak valahol, ahol az ökológia fontos alapelv. Kati az ökofalu megálmodója és egyben a csapat “édesanyja”, aki szívét-lelkét beleadja munkájába. Két hosszú évbe és rengeteg munkába telt, mire az emberekből közösség kovácsolódott, és megtalálták Nyimben a számukra jó helyszínt céljaik megvalósításához.
26 hektárt és néhány lakóházat vásároltak itt, mellyel számukra megnyílt a lehetőségek tárháza. Később tervezik a természettel összhangban álló, ökológiai elveket szem előtt tartó házaikat felépíteni.
Ő Cili, éppen kakukkfüvet szed spirál formájú fűszerkertjéből. Cili, férje Krisztián és két fia, Matyi és Misi négy éve élnek Nyimben.
Műhelyük mellett ebben a jurtaházban kezdték az életüket a közösség tagjaiként, kisebbik fiuk már idebent született.
Gyomlálás közben elmesélte a fiatal anyuka, hogy imádták a kezdeteket, de a második fiuk születése után szűkössé vált számukra a hely. Most a dombtetőn építik új és remélhetőleg végleges életüket.
Krisztián a családfő, büszkén mutatja meg nekem a jövendőbeli szaunájukat, melyet ő maga tervezett. Saját bevallása szerint ennek a kísérleti technikának itthon még nincs neve, ezért kuglifalnak vagy tűzifaháznak nevezi. A szaunát egy ökoépítészeti workshop keretein belül közel harmincan építették, Krisztián vezetésével.
Cili is tart workshopokat, ő nemezelést tanít. A család férfi tagjainak papucsai mindenkit levesznek a lábukról.
Ez a tündérlány tündérékszereket is készít, a képen látható víztündér ő maga. Ékszereit és nemezből készült ruháit külföldi fesztiválokon és az interneten is árulja, nagy sikerrel.
De térjünk vissza a domb tetejére, ahol a család nemsokára lakni fog. Krisztián éppen a kecskéket hajtja be a legelőjükről, itt az ideje megfejni őket.
Amíg várjuk a kecskéket, a gyerekecske remekül elvan Cili hátán. “Hiszek abban, hogy a babának az a legjobb, ha sokat van szorosan a közelemben.”
Az anyakecske egy kis eleség fejében simán hagyja Cilinek, hogy megfejje.
Na, azért biztos ami biztos, Matyi ellenőrzi, hogy anyukája alapos munkát végzett-e.
Matyi imád az állatok között lenni, simogatja őket, ha kell, terelgeti is.
Miután végeztek fent a kecskefejéssel és a szauna munkálatainak ellenőrzésével, jöhetnek a magasröptű beszélgetések odalent, egy jó ebéd mellett.
Hetente legalább egyszer összeül a közösség, és megbeszélik a fontosabb teendőket, problémákat, és mindig beszélgetnek a fejlődési lehetőségekről. Kissé foghíjas most a csapat, mert többen elutaztak, és olyanok is vannak, akik rengeteg munkát tesznek bele a közösség fejlődésébe, de nem laknak még itt. Ilyen például a biogazdálkodás adminisztrálása vagy a tanfolyamok szervezése.
Ebéd után Matyi annyit mond, kezét a szobája felé mutatva: “csú, csú”
Kora délután felmegyünk az ökorétre, ha a falusi forgalom is úgy akarja.
Kati 24 hektáron át cipelheti most Matyit, hiszen ekkora területük van idefent. A területen korábban borzasztó minőségű föld volt, ők azonban életre keltették. 1500 őshonos fát ültettek, és különböző fűmagkeverékeket vetettek, melyen éppen most gázolunk át, vidáman.
Az ültetett fákhoz érve Kati bosszankodni kezd. Egy ismeretlen kártevő a gyümölcsfák felét ellepte és lecsupaszította. Megoldást kell találniuk a problémára, mielőtt a többi fa is áldozatul esik.
Danival, a csapat egyik tagjával próbálják legalább ezt az egy termőre fordult barackfát megszabadítani a kártevőktől.
Ciliék közben már várnak minket, a legközelebbi állomásra szeretnének indulni, a műhelyükbe, ahol férje, Krisztián professzionális tűzzsonglőr-felszereléseket, Cili pedig kecskesajtot készít.
Krisztián cége a világ szinte összes országába exportál felszereléseket a magyarországi kis faluból.
Végül, de nem utolsósorban ellátogattunk a közösségi kertbe, ami a közösségi ház udvarában található. Itt termelik meg azokat a zöldségeket, amiket aztán elosztanak maguk között, sőt olykor eladásra is jut. Kati a fóliasátorban szedi a friss salátát és retket, melynek az íze köszönő viszonyban sincsen a boltokban kapható retekével.
Dani palántákat hoz éppen, még ma el is fogja ültetni.
Dani barátnője, Fanni grafikus, és könyvkötő végzettsége is van, idén télen rendezték be a grafikai- és könyvműhelyüket, ahol majd dolgozni fog. A cél környezetbarát kisszériás kiadványokat készítő műhely, ami alkotótáboroknak, workshopoknak is helyet adhat. A műhely még nem üzemel. Dani biológus, most PhD- t ír, Nyimben pedig leginkább a kerttel és a közösségi folyamatok menedzselésével foglalkozik.
Ólombetűk
De visszatérve a friss levegőre, a közösségi kertben folytatódik a nagy munka nagy nevetésekkel fűszerezve.
Kati és Dani a felvirágzott rukkolát kóstolgatják.
Cili gyomlál, ma már másodszor. “A hétvégéket szeretem, olyankor parti van itt, mindenki együtt gyomlál.” Apropó parti, a fiatal anyukát megkérdeztem, hogy nem hiányzik-e neki valami innen, mire annyit mondott: “Annak örülök, ha fetrengek a szénabálában, és málnát eszegetek ebéd után.”
Aminek itt részese lehettem, egy megvalósult álom, melyet bárki megálmodhat magának, és valóra válthat.
A Felkelő Nap Egyesületről további érdekességeket a hivatalos oldalukon olvashatsz!
További cikkek önfentartó családokról az NLCafén:
- Menekülés a városból, vissza a természethez – 3 magyar család, 3 történet
- Paradicsomi állapotok a betonrengeteg közepén
- “Csak akkor ölök, ha farkaséhes vagyok” – így él elszigetelten Kristóf, a “Vadember”