Margaret Bourke-White-ot (1904 -1971) úgy tartják számon, mint az első és nagyon sokáig az egyetlen fotóriporternőt, aki azzal vált egycsapásra híressé, hogy ő volt az első külföldi fotós, aki engedélyt kapott, hogy dokumentálja a szovjet ipart és az ötéves tervet, de ugyancsak ő volt az első amerikai riporternő, aki a második világháborúból tudósíthatott.
Margaret New York-ban született lengyel zsidó édesapa és ír katolikus édesanya középső gyermekeként. New Jersey-ben nőtt fel, fotózás iránti érdeklődését pedig édesapjától örökölte, a férfi hobbiból fotózott. Az egyetemen herpetológiát (csúszómászó állatok tanát) kezdett el tanulni, de a fotózással sem hagyott fel.
Édesapja halála után édesanyja összekuporgatott annyi pénzt, hogy tudjon venni lányának egy használt fényképezőgépet. A lány tanulmányai befejezése után megnyitotta első fotóstúdióját Clevelandben, építészeti és indusztriális témákban fotózott, kimondottan vonzották a gyárak, hidak, ipari létesítmények. (A fotón: Margaret a New York-i Chrysler Building tetejéről fotóz).
Nem telt bele sok idő, munkái legrangosabb újságokban és magazinokban jelentek meg, és engedélyt kapott, hogy a Szovjetunióba utazzon, hogy az ötéves terv első időszakát megörökítse. Ott tartózkodása idején nemcsak gigantikus építkezéseket, gyárakat és erőműveket fotózott, de azokat az embereket is, akik a rendszert működtették – és akiket a rendszer szétforgácsolt. Képei az Eyes on Russia című könyvében tette közzé, ezzel egycsapásra a leghíresebb fotóriporter lett az Államokban. (A fotón: Margaret Bourke-White fotós katonákkal pózol).
1936-ban társalapítója lett az induló LIFE magazinnak, annak legelső címlapjára is az ő egyik képe került, amit az amerikai Fort Peck gát építéséről készített. Akkoriban nemcsak munkái kerültek reflektorfénybe, de a személye is: ő lett az emancipált, modern nő mintaképe, aki válása után kalandos életet alakított ki magának, és sikeres karriert épített fel.
1941-ben a LIFE megbízásából Moszkvába utazott, ő volt az egyetlen külföldi fotóriporter, aki a Szovjetunió német támadását, az orosz fővárosra mért légicsapásokat dokumentálta. Rövid időn belül az amerikai hadsereg haditudósítója lett, a legveszélyesebb helyszínekről, többek között Németországból, Angliából, Észak-Afrikából és Olaszországból érkeztek a képei és beszámolói.
1945-ben az amerikai légierő hivatalos fotósaként Buchenwaldba is eljutott, ami édesapja zsidó származása miatt nagyon megviselte. A koncentrációs táborban készült képei a túlélőkről az egész világot bejárták, sorozata a 20. század egyik leghíresebb és legmegrázóbb képanyaga.
Ahogy a fronton harcoló katonák, úgy nagyon sokszor ő is életveszélyben volt: menekült golyózáporban, az őt szállító hajót megtorpedózták, és hajótörést szenvedett, de csodával határos módon mindig megmenekült.
A vadnyugaton
Mentőegységek egy németek által megsemmisített, félig elsüllyedt hajón
Katonák cipőket mentenek egy szétbombázott német áruházból.
Altatás nélkül műtik a sérült katona csípőjét.
Tankszerelés
Amerikai katonák propagandaanyagokat helyeznek a csak puskaport tartalmazó lövedékbe, amit így juttatnak el a német katonákhoz.
Aknavetőt vetnek be a katonák az olasz fronton, az Appenninekben.
Egy katona a felettesével egyeztet adóvevőn. (1945.)
A katonák korommal kevert borotvahabbal kenik össze az arcukat az éjszakai rajtaütéshez. (1945.)
Egy katona a szálláshelyén pihen kedvenc pin-up hölgyei társaságában az olasz fronton. (1945.)
1945 őszén Margaret megbízást kapott, hogy légi felvételeken dokumentálja a háború pusztításait.
Orosz gyári munkás munka közben
A Ruhr vidéken német bányászok abban bíznak, hogy a háború után sem szűnik majd meg a munkájuk.
Orosz katonák egy német bombázó maradványait tanulmányozzák. (1941.)
Orosz parasztemberek szekéren utaznak.
A fotón: sérült katonákat szállít egy mentőhajó a Földközi-tengeren, miután az Észak-Afrikából hazafelé tartó csapatot torpedótámadás érte. (1943.)
Margaret olyan hírességeket fotózott, mint Franklin D. Roosevelt, Sztálin, Winston Churchill. A fotón Harry Hopkins segédtiszt látható Sztálin oldalán (1941.)
Nők egy amerikai acélműben munka közben (1942.)
A náci párt tagjai tisztelegnek.
A fotón: nők műselymet készítenek (1939.)
Margaret 1946-ban készítette élete egyik leghíresebb fotóját Mahatma Gandhiról, akit merénylete előtt pár órával örökített meg, de fotói őrzik India felosztását és a dél-afrikai apartheidet is.
Az 1950-es évek közepén Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, a munkából ezért vissza kellett vennie, mivel azonban eddigi élete során annyi kalandban és megrázó élményben volt része, 1963-ban kiadta önéletrajzi regényét, ami heteken keresztül a New York Times bestsellere volt. 67 évesen Parkinson-kórban halt meg 1971-ben.
Olvass tovább az NLCafén!
- Cannes: Nézegess régi fotókat az 50–70-es évek sztárjairól!
- Retró fotók: ennyire menők voltak a motoros csajok régen
- Így alkoholizáltak régen a nők – fotók