Dubaj: kóstolj bele a luxusba!

A magunkfajta alatt természetesen azt értjük, hogy közép-európai, van némi pénze, de azért nincs eleresztve, egy-két évente megteheti, hogy külföldön nyaral családostul vagy a párjával. Dubaj egyébként ezt is nyújtja: kellemes, családi nyaralást, csak éppen télen. A szezon október-novemberben kezdődik és tavaszig tart, ekkor kibírható, 30 fok körüli a hőmérséklet. Mit kibírható?! Kellemes! Ki ne vágyna egyszerre a tengerpartra és a sivatagba (szóval Dubajba) a szutykos nulla fokból?

Itt van tehát hét dolog, amit biztosan nem tudtál a városról, ahova úgy vágysz, hogy talán nem is tudsz róla.

Utazás

Az első alaptalan legenda, hogy Dubajba már eljutni is lehetetlen. Erről annyit, hogy fapadossal még szezonban is elképesztően olcsón, fejenként oda-vissza negyvenezerből megvan a jegy. Ha van pénzünk, és már azelőtt szeretnénk belekóstolni a luxusba, hogy odaérnénk (illetve hazafelé sem engednénk el, amíg nem muszáj), marad az Emirates társaság, ahol (különösen business osztályon) az ötórás út alatt nagyon ritka az olyan pillanat, hogy nincs előttünk valami exkluzív, legyen az hal, bor, pezsgő vagy az arabok egyik legmenőbb szokása, az illatosított kéztörlő. Ennek egyébként komoly protokollszerepe van évezredek óta: ezzel adják a háztartásokban a vendégek tudtára, hogy nagyon élvezték a társalgást, de most már ideje távozni. Tessék, még az első tételnél tartunk, és máris egy plusz érdekesség, amit nem tudtál Dubajról! 

Luxus nagyon kevés pénzből

Dubaj a csillogó külsőségek városa, ezeket pedig megcsodálhatjuk egyszerű járókelőként, nem kell vagyonokat költeni arra, hogy a gazdagság közelében lehessünk. Nem muszáj beköltözni egy ötcsillagos hotelbe (sokat elmond, hogy csak most kezdenek nyílni a négycsillagos szállók, sőt már háromcsillagosat is találunk, persze abban is kényeztetnek), vagy villát bérelnünk.

A mi tippjeink: egyszerűen sétáljunk be a hatalmas és elképesztően felszerelt Atlantis hotelbe a mesterséges, pálma alakú félsziget csúcsán, és gyönyörködjünk az előcsarnok üvegszobrában, vagy az óriási, búvárok előtt is nyitva álló, rájákkal és cápákkal megbolondított akváriumban. Bérelhetünk persze víz alatti szobát is, de ez már pénzbe kerül, konkrétan éjszakánként hárommillió forintba.

Ezek a hatalmas épületek egyébként is sokkal jobbak kívülről! (Leszámítva persze a légkondit és az árban benne foglalt minibárt.) Szóval ha már ott vagyunk, üljünk fel egy kisgépre: a Seawings nevű cég fél-háromnegyed órás sétarepüléseket szervez a város körül, pont olyan útvonalon, hogy mindent minden szögből megcsodálhassunk. A gépekbe két-három család is befér, a látvány pedig mindent megér. De az árát biztosan.

Ezek után sétáljunk a kiállítással, boltokkal és videojáték-tematikájú kalandparkkal felszerelt City Walkon, és ha már itt vagyunk, ugorjunk be a Green Parkba, ami egy dubaji mércével egészen visszafogott méretű, ám gyönyörű egzotikus állatkert, amely a világ legnagyobb mesterséges fája köré épült. Mert Dubajban már szinte semmi nem nyílhat meg legalább egy Guinness-rekord nélkül. Szintén ajánlott a leghíresebb videojáték-sorozatokat élményparkká álmodó Hub Zero, ahol a szó szoros értelmében a Gears of War és a Resident Evil hőseinek bőrébe bújhatunk. A baj ezzel csak az, hogy hazaérve a lasertag és a többi itthon is hozzáférhető high-tech közösségi játék már sosem lesz ugyanolyan. 

Burdzs Kalifa

Ez persze kihagyhatatlan, hallani is róla eleget, de mibe, hogy tudunk mondani olyat, amit nem tudtál róla! Nem arra gondolunk, hogy ez a világ legmagasabb épülete a maga 828 méterével, hiszen ezt tudtad. Azt azonban már nem, hogy minden épelméjű építésziroda megpróbálta lebeszélni az emírt és az összes ötletgazdát, hiszen egy ekkora (vagy akár egy fele ekkora) épületet képtelenség felhúzni a sivatag közepén, a homokba. A kivitelezőnek tehát ötven métert kellett leásnia, mire elérte a szilárd kőréteget, és ebbe kezdték beépíteni az alapzatot.

Ja, hogy ezt is tudtad? Akkor eláruljuk, hogy a válság kitörése után megtörtént a lehetetlen: elfogyott a pénz, ezért az emír gyorskölcsönt adott a városnak, hogy időben átadhassák a csodaépületet. Egy feltétele volt: nevezzék el róla, ne Dubajról, ahogy eredetileg tervezték. Ezt is tudtad? És azt, hogy a lift alig több mint egy perc alatt teszi meg a teljes távot az alapzattól a kilátóig úgy, hogy nem is érzed, hogy mozogsz? És azt, hogy itt forgatták az utóbbi évek legizgalmasabb akciójelenetét a Mission Impossible 4. kedvéért? Na jó, hagyjuk, inkább mutatunk pár képet. 

Gasztronómia

A helyzet az, hogy Dubajba nem érdemes azért menni, hogy a tradicionális arab ételeket (vagy a tradicionális arab bármit) kipróbáljuk. A városban sokkal előbb jutunk Michelin-csillagos olasz szakács kompozícióihoz, mint egy tisztességes falafelhez. Ez persze egy csöppet sem baj, sőt. Abból, hogy hol és mit érdemes enni, egy végeláthatatlan lista lenne, az ilyesmire pedig egyébként is van éppen elég app, úgyhogy egyszerűen csak leírjuk, ottjártunkkor mit próbáltunk ki. Jelentjük: nincs olyan, amit ne ajánlanánk nyugodt szívvel.

Ha már az említett Atlantisban járunk, például üvegszobrot, halakat és kilátást nézni, üljünk be a Locatelli olasz étterembe, nem foghatunk mellé. Fontos, hogy csak nagyon éhesen vágjunk bele, ők ugyanis nem spórolnak az étvágycsinálókkal és az előétellel, fennáll a veszélye tehát, hogy mire kihozzák a tökéletes lasagnét, már tele leszel. Az Aprons and Hammers-éttermek kreatívan egyesítik a tengeriherkentyű-kultúrát a street fooddal, a halburgerük például tökéletes, tilos kihagyni! Ha a szintén Guinness-rekorder Dubai Mallban járunk (mert hát miért ne járnánk?), ne hagyjuk ki az egyszerre távol-keleti és amerikai Social House-t, ami önmagában tökéletesen leírja Dubajt: egy arab város hatalmas bevásárlóközpontjában indiai és thai személyzet szállítja a tökéletes hamburgert. Ha este ennénk valami könnyűt, irány az Indi étterem (ugye nem kell leírnunk a nemzetiséget?), ahol anélkül lakhatunk jól, hogy vétkeznénk, egészen addig, amíg el nem jutunk a desszertekig, mert akkor bizony vétkezni fogunk. Sokat.

Dubajban jókat enni drága, de nem brutálisan drága mulatság: egy-egy kör nagyjából másfélszer annyi, mint jóllakni egy középkategóriás budapesti étteremben. 

Szuperhős-kalandpark

A terveknek megfelelően Dubaj nem csak repülőtér-csomópont és gazdagellátó, hanem a világ legjobb vidám- és kalandparkjainak gyűjtőhelye is. Nagyon sokat elmond a városról a legutóbb megnyílt óriáspark, a lakótelepnyi méretű IMG World of Adventures, amely egy teljesen fedett komplexum a város szélén, egy épülő luxuslakópark szomszédságában, a homokban. Nem tudjuk pontosan, hogy jött létre a sajátos termékkapcsolás, de valahogy úgy képzeljük, hogy megnézték, milyen parkjuk nincs még, és arra jutottak, hogy a Marvel-szuperhősök, a Cartoon Network-figurák és a dinoszauruszok fájóan hiányoznak  kínálatból, ezért összekombinálták ezt a hármat egy lenyűgöző high-tech parkká.

Na jó, nem teljesen fedett, a hullámvasút egy ponton kivezet a sivatagba, majd vissza.

Egyelőre érződik rajta, hogy teljesen új, sem a helyiek, sem a turisták nem fedezték még fel, azaz tökéletes arra, hogy elmondjuk: mi már akkor jártunk ott, amikor még nem volt menő! És persze zsúfoltság nélkül élvezhetjük a hollywoodi színvonalú dinós ijesztgetést és a teljes Pindur Pandúr- és Bosszúállók-felhozatalt minden létező műfajban és kombinációban. 

Sivatagtúra

Ha jól bírjuk, hogy körülöttünk kétszáz turista pontosan ugyanakkor pontosan ugyanazt csinálja, mint mi, semmiképpen se hagyjuk ki a dzsipes, tevés, naplementés, beduin táboros sivatagi túrát! Az egész estés program Dubaj leghatásosabb megoldása arra, hogy emlékeztessen rá: mégiscsak egy arab országban vagyunk, méghozzá a legbékésebben és legbiztonságosabban.

Az ötlet pofonegyszerű: profi sofőrök homoktűrő dzsipekkel viszik a csoportokat a város melletti sivatag mélyére, méghozzá nem is akárhogyan: raliversenyző módjára ugratva a dűnéken. Nagyon fontos, hogy ne nagyon együnk előtte, illetve ha egy kicsit is hajlamosak vagyunk a tengeribetegségre, el se induljunk, igaz, óvatosan alkudozhatunk a – kivétel nélkül nagyon barátságos, cuki angolt beszélő – sofőrrel, hogy óvatosan a dőlésszögekkel, illetve hogy tartson egy-két szünetet.

A program egyszerű, barátságos és látványos: megálló a naplementében, tevegelés a turistaetető és -itató beduin tábor körül, igazi arab ételek, nem igazi arab sör és bor, hastánc, igény szerint homokszörf, a látvány kedvéért zöld fénnyel beborított sivatagban. (Igen, jól olvastad a mondat utolsó részét.) Az egész ráadásul az élményhez képest nevetséges áron, fejenként nagyjából tízezer forintból kijön. 

Tengerpartok

Dubajban nagyon sok a tengerpart. Mindegyik ingyenes és nagyon-nagyon jól karbantartott. A homok mennyei. Sehol sincs elviselhetetlen tömeg. Erről semmi értelme többet írni. Inkább mutatjuk.

Az utazást a Dubaji Turisztikai Hivatal szervezte

Olvass még Dubajról az NLCafén: 

• “Hiába vagy gazdag, ha az égiek leszavaznak” – Pénz, pénz, pénz
• A luxus árnyoldala: így élnek Dubaj szegényei
• Elképesztő videó: Dubaj madártávlatból