Korábban mindig úgy gondoltam a Kanári-szigetekre, mint egy agyonretusált utazási magazin lapjaira, az átlagkeresettel rendelkező földi halandó elérhetetlen vágyálmára, ahol a valószerűtlenül kék óceánnak a kókuszos csoki reklámjából ismert pálmák adják a keretet, ahol az ember bőrét a babahintőpor puhaságú homok simogatja, és a nap is úgy süt, mint sehol máshol. Ami a festői részleteket illeti, nem tévedtem túl nagyot, de arról álmodni sem mertem volna, hogy anyagilag is elérhető ez a méltatlanul nem ismert szigetcsoport.
Gran Canaria a Kanári-szigetek harmadik legnagyobb szigete, olyan, mint egy színes kifestő. Mindegy, melyik irányba indul el az ember, két egyforma tájat sosem lát. A szédítő szerpentineket mély völgyek, a buja zöldet tikkasztó sivatagi szőnyegek, az esőre álló szürke időt a vakító napsütés, a kopott településeket szabályos turistarezervátumok váltják. Amint kiteszi lábát szállásának ajtaján, annyi izgalmas részlet szalad szembe vele, hogy nem marad ideje arra, hogy saját búján eméssze magát. Képeken mutatom, milyen tájak, fények, részletek varázsoltak el teljesen. (Fotón: Gran Canaria fővárosa, Las Palmas egyik legszebb strandja, a Las Canteras – fotó: Mender Szilvia )
Las Canteras a világ egyik legszebb homokos városi strandja, melyet az óriási hullámoktól egy természetes hullámtörő véd. Apály idején egy 5 perces könnyű úszással lehet kijutni a “La Barrára”, ahol aztán órákig lehet gyönyörködni a halakban, növényekben és az óriási, nyílt vízi hullámokban. (Fotó: Mender Szilvia)
Gran Canaria nem a dúsgazdag turisták olvasztótégelye, persze itt-ott szembejön a pazar luxus, a valóságban egy végtelenül emberi, elérhető paradicsom, ahol az ember bunkósághoz szokott magyar lelkét felpumpálja az a mélységes kedvesség, ami a helyiek első számú ismertetőjele. (Fotón: Las Canteras, Las Palmas)
Barátaimtól megtudom, a spanyol szigetet alapjaiban rázta meg a pénzügyi válság, amiből csak nemrég kezdett felállni. Ennek nyomait őrzik többek között az üres lakások, a felújításra és bérlőkre váró épületek, üzlethelyiségek, kihalt éttermek. (Fotón: kilátás a szállásról Las Palmasban)
A kifestő akkor telik meg igazán színekkel, amikor az ember letér a turisták számára kijelölt útvonalakról, és meglesi, hogyan élnek a helyiek. A kép egyik legizgalmasabb része, amikor felülnézetből is megnézheti a várost. A száradó ruhák, a rozsdás vezetékek, a fáradt antennák és parabolák, a tetőkön gyűjtött kacatok, a hangos légkondicionálók mind-mind a kanári emberekről mesélnek. (Fotón: Las Palmas teteje)
Legkésőbb a második napon érdemes autót bérelni és olykor-olykor eltévedni, néhány szerencsésen elvétett út végén ugyanis olyan lélegzetelállító látvány vár, ami nem szerepel a térképen, sem az útikönyvekben. (Fotón: Las Palmas belvárosa)
Gran Canaria fővárosának óceánpartja furcsa hatással van az ellustult emberre, itt ugyanis mindenki mozog: fut, gyalogol, tornászik, görkorcsolyázik, szörfözik, úszik. Ennek fényében simán megtörténhet, hogy egy 70 éves futó néni látványa akkora hatással van az emberre, hogy megmozdítja rozsdás testét, és ráeszmél: mozogni jó. Nem mellesleg a sziget igazi szörfparadicsom, a reptér melletti szeles partszakaszok a profik kedvenc területei.
Las Palmas nem lenne kerek egész a fel-felbukkanó graffitik nélkül.
A szigeten tisztelik és szeretik a bringásokat. A főváros óceánpartján olyan álombicikliút kíséri őket, hogy az ember már csak emiatt rákapna a tekerésre.
Senki nem lepődjön meg, de a szigeten a cicák kisebb-nagyobb csoportja rendszeresen visszatérő motívum. Las Palmas sziklás óceánpartján például a város állatvédői kerítés nélküli macskamenhelyet tartanak fent, és csak arra kérnek, hogy ne zavarjuk és ne etessük az állatokat.
Bár az óceánparttal nem nagyon lehet betelni, a belvárost is érdemes felfedezni. (Fotón: Las Palmas belvárosa)
A kanári házak állandó felújításra szorulnak az óceán közelsége miatt. Vannak olyan falvak (Ojos de Garza), amelyek néhány éven belül teljesen az óceán martalékaivá válnak majd. (Fotón: Las Palmas, óváros)
Las Palmas óvárosa, Vegueta pont olyan, mint egy ékszeres doboz: egymást váltják a bájosabbnál bájosabb épületek, amik hála istennek, nem ismerik az egységes színkódot, néhány lakástulajdonos pedig pontosan tudja, hogy a visszafogott giccs képes megmelengetni a lelket. Persze Vegueta jóval több színes házaknál, ez Las Palmas bölcsője, aminek története a 15. századra nyúlik vissza.
Az óceán felől jövő sós levegő a tárgyakat a szokásosnál gyorsabban rozsdásítja, a kanári emberek ezért is zárják le teraszaikat – cserében azonban bőrüket egészségesen és fiatalon tartja. (Fotó: Mender Szilvia)
Miközben az ember céltalan szerelemben bolyong az utcákon és az embereket figyeli, valami nagyon különleges dologgal szembesül: az emberek nem bújják az okostelefonjaikat és a tabletet, helyette belepik a parkokat, a gyerekek a felnőttekkel együtt görkorcsolyáznak (óriás trend ez itt) vagy épp gördeszkáznak, a szülőknek itt valahogy van ideje, lehetősége és igénye arra, hogy gyermekeivel játsszon, kacagjon.
Las Palmasban a napfelkelte januárban fél 8-kor van, vagyis nem kell belehalni a korán kelésbe ahhoz, hogy egy lélegzetelállító természeti látványban legyen részünk. Sőt, aki fokozni szeretné az élményt, jógázzon napfelkeltében a tetőn, a strandon. Az élmény elmondhatatlanul felemelő.
Napfelkelte – Las Canteras, Las Palmas
Las Canteras, Las Palmas
A kanárik nagyon büszkék gasztronómiájukra, melynek legfontosabb eleme a millióféle tengeri herkentyű és a burgonya (papas arrugadas). A fotón fokhagymás olajban sült mennyei gambas látható, amit tunkolásra szánt kenyérrel tálalnak.
Gran Canaria északi része rejti az igazi kincseket. Egy-egy napos túrák során felfedezhetők a sziklás parti szakaszok és a több ezer méter magas hegycsúcsok is. (Fotón: Arucas)
Fotón: Barlangház – Galdar
(Fotón: Kikötő -Galdar)
Az óceánból lekerített természetes medencék Gran Canaria legeldugottabb pontjain találhatók, táblát, aszfaltozott utakat keresni sem érdemes, de a helyiek mindig készségesen eligazítanak. (Fotón: Agaete)
(Fotón: Agaete)
Egy nyüzsgő nagyváros, ahol mindenki nyugodt, kedves és türelmes. Amikor harmadszor ülsz be egy pohár borra ugyanarra a helyre, a pultos már törzsvendégnek tekint.
A sziget egyik legtöbb turistát vonzó látványossága délen a maspalomasi dűne, varázslatos látvány és élmény azoknak, akik még soha nem láttak homoktengert. (Fotón: Maspalomas)
Maspalomas régen ebben a sivatagban jelentette az oázist, mára azonban hatalmas turistarezervátummá nőtte ki magát, ahol egymást váltják a gombamód szaporodó hotelek, az olcsó kacatos boltok, éttermek és bárok. Ebbe a városrészbe csak az merészkedjen, akinek nincs tömegiszonya, és szereti az extrém antropológiai élményeket.
A sivatagban fotózók zöme nem számol a széllel, ami gyönyörűen telefújja az ember kameráját, amit aztán súlyos összegekért tud csak kitisztíttatni.
Az üres sivatag hatalmas kontraszt a pulzáló Maspalomasszal szemben. Itt nyugodtan le lehet pihenni, meditálni, gondolkodni és lecsillapodni.
A sivatag után a siófoki életérzés elkerülése érdekében érdemes a világítótorony irányába elindulni, ahova egy szeszélyes strand kíséri el.
Az óceánparton megszűnik az ember időérzéke és könnyen megeshet, hogy úgy gyalogol le 15 kilométert, hogy azt meg sem érzi.
Mindegy, melyik Kanári-szigetre érkezik az ember, ne lepődjön meg a sok naturalista emberen, akik teljes meztelenséggel adják át magukat az óceánnak.
A sivatagi klíma miatt az esték és az éjszakák hűvösek, de meleg ruhában és egy pokróc kíséretében hatalmasat lehet romantikázni a holdsütötte strandon.
A Kanári-szigetek egyik kötelező fogása a halleves, tele tengeri csodákkal.
A sziget közepén a lélegzetelállító Tejeda-hegység vonul és a Pico de las Nieves vulkán magasodik, ami egyben a sziget legmagasabb pontja. Bár idáig az út kalandos és keskeny szerpentineken keresztül vezet, tiszta, napsütéses időben érdemes bevállalni.
Az út során meseszép településeken és buja zöld övezeteken keresztül vezet az út, amit kis talponállók szakítanak meg. Felhős, esős időben nincs értelme felvezetni a csúcsra…
…ellenben napsütésben már ilyen látkép hever az ember lába előtt. (Fotó: Mender Szilvia)