Édesanyák, akiknek köszönhetően jobb hely lett a világ

Nancy Edison 

Ugyan a Thomas Alva Edison édesanyjának virtusáról szóló történetek többsége nem fedi a valóságot, az biztos, hogy ő volt az, aki nem hagyta, hogy fia kihulljon az iskolából. Nancy Edison otthon kezdte el tanítani fiát, miután tanára “fogyatékosnak” titulálta a fiút. Edison valószínűleg diszlexiás volt, erről a tanulási zavarról akkoriban azonban semmit nem tudtak. “Aki ma vagyok, azt édesanyámnak köszönhetem. Annyira őszinte volt, és annyira bízott bennem, hogy mindig azt éreztem, ez az, amiért élnem kell, nem akartam csalódást okozni neki.”

Sojourner Truth

Bár Sojourner Truth rabszolgának született, 1826-ban sikerült megszöknie kisbabájával. Eltűnése utána azonban megtudta, hogy 5 éves fiát, Petert eladták rabszolgának Alabamába. Az édesanya ezután annyi pénzt gyűjtött, hogy ügyvédet tudjon fogadni, bíróságra ment, és sikeresen kiszabadította fiát.  Ő lett az első fekete nő, aki ilyen ügyben pert nyert egy fehér férfival szemben.

Irena Sendler

A lengyel Irena Sendler a második világháború idején szociális munkásként dolgozott a németek által megszállt Varsóban. 1942-ben pedig a Zsidómentő Tanács gyermekekkel foglalkozó részlegének vezetője lett. Fedőneve Jolanta volt. Mivel a tífuszjárvány miatt bejárása volt a gettóba, ő szervezte meg a zsidó gyerekek kimenekítését. Dobozokban, bőröndökben és ládákban rejtette, majd mentőautókban kicsempészte őket. Társai segítségével hamis papírokat szerezett nekik, és árvaházakban, kolostorokban, családoknál helyezte el őket. Irena mindegyik kicsiről feljegyzést készített, hogy megőrizze régi és új adataikat. 2500 gyermek életét mentette így meg. Bár a nácik elkapták és letartóztatták, megkínozták és halálra ítélték, nem fedte fel a gyerekek hollétét. A kivégzéstől az mentette meg, hogy a Zsidómentő Tanács megvesztegette a kivégzésért felelős németeket. A háború végén előásta a gyerekek adatait tartalmazó üvegeket, hogy a gyerekek visszatérhessenek szüleikhez, de szinte valamennyi szülő a treblinkai haláltáborban vesztette életét.

Lou Xiaoying

A kínai Lou Xiaoying egy szegény, tanulatlan lány volt, aki szeméttelepeken guberált, hogy eltartsa magát. Szemétszedés közben azonban nemcsak élelmet talált, hanem egyre csecsemőre bukkant. 1972-ben – bár volt egy lánya – harminc olyan kisbabát vett magához, akiket szüleik nem akartak megtartani. Innentől kezdve csecsemők megmentésének szentelte életét. “Ezeknek a gyerekeknek szeretetre és törődésre van szükségük. Valamennyien drága emberi lelkek” – nyilatkozta egyszer.   

Julia Ward Howe

Julia Ward Howe amerikai író volt az, aki 1870-ben megírta Anyák Napi Kiáltványát, ami arra buzdította a nőket, hogy fogjanak össze háború ellen, a békéért. Howe tudta, csakis a nők vethetnek véget a háborúnak, hiszen ők azok, akik férjeiket, fiaikat elveszítik a háborúban. Kiáltványát több nyelvre is lefordíttatta, az 1872-es londoni női kongresszuson pedig be is mutatta. Bár az írónő hat gyermeket nevelt, így is maradt ideje és ereje arra, hogy anyák napi gyűléseket szervezzen a békéért. Később az ő kezdeményezéséből nőtte ki magát az anyák napja Amerikában. 

Ann Jarvis

Miután Ann Jarvis (1832—1905) tizenhárom gyermeknek adott életet, ám közülük mindössze négy érte meg a felnőttkört, eltökélt szándéka volt, hogy hozzá hasonló helyzetbe kerülő édesanyákon segítsen. Dolgozó édesanyáknak szervezett klubdélutánokat, hogy rászorulók számára gyűjtsenek pénzt gyógyszerekre, egészségügyi ellátásra. Munkásságát lánya, Anna is folytatta, aminek az lett az eredménye, hogy Woodrow Wilson elnök 1914-ben nemzeti ünneppé nyilvánította az anyák napját. 

Erma Bombeck

Erma Bombecket (1927—1996) azok a humoros könyvei és újságcikkei tették híressé, amik a háziasszonyok hétköznapjairól meséltek. Ő maga is háztartásbeli édesanya volt, történeteit pedig két fia és örökbefogadott lánya inspirálta. Bombeck írásai nők millióit segítették abban, hogy kicsit nevetni tudjanak önmagukon, miközben dolgozó édesanyaként próbálnak helytállni. 

Indira Gandhi

India első női miniszterelnöke, Indira Gandhi (1917—1984) az oktatásban látta az igazi erőt: “Az oktatás egy felszabadító és demokratikus erő, ami áttöri a kasztok és az osztályok között húzódó falakat, és eltörli az egyenlőtlenségeket, azokat, amiket az ember születésénél vagy egyéb körülmények hatására megörököl.” A politikai felelősségvállalás fontosságát fiainak is megtanította. 

Kathy Headlee

fotó: Facebook

Hét gyermek édesanyjaként Kathy Headlee alapította meg az Anyák határok nélkül szervezetet, hogy szerte a nagyvilágban árva gyermekeken segítsen. 1992-ben már önkéntesek segítségével segélyszállítmányokat juttatott Romániába. Kezdeményezése azóta világszervezetté nőtte ki magát, többek között eljutottak Bolíviába, Indiába, Nepálba, Mexikóba, Guatemalába, Zimbabwébe.