Vagy tízezren futottak a hétvégén az Ultrabalatonon, az egész Balatont megkerülő, 220 kilométeres távon. (Köztük anyánk, a Central Médiacsoport csapata, illetve bátyánk, a 24.hu gonzo duója, utóbbi végig is percrőlpercrézte, érdemes átkattintani!)
Az Ultrabalaton mindig vidám, csoportos buliként jelenik meg a médiában, és persze az is. Ettől függetlenül maga a hosszútávfutás se nem csoportos, se nem buli. Magányos küzdelem saját magaddal, amelyben folyamatosan vesztésre állsz.
Elkísértük a futókat az első napon, végig az északi parton, hajnaltól késő estig. Itt vannak ők, illetve az, hogy mi történik közben a testükkel.
A pulzus azonnal emelkedni kezd. Ha edzett a szív- és érrendszer, a szívizom sokkal erősebben rándul össze, mint azoknál, akik nem futnak. Így a sejtek folyamatosan megkapják a kellő oxigént, bármeddig is futsz. Ha nem, percek alatt kikészülsz: légszomj, lüktető halánték, zúgó fülek.
Végigcsinálni egy maratont csak annak van esélye, aki megtanult futni. Futni ugyanis, nincs mese, meg kell tanulni. A helyes futás közben a lábad pontosan a tested alatt éri a talajt, nem a sarkaddal, lendületből csapódsz be, ekkor ugyanis minden egyes lépésnél megállítod magad.
Húsz-harminc perc után indul be a zsírégetés. Ha átlagos sebességgel futsz innentől kezdve, óránként 400-500 kalóriát égetsz. Ha tízzel futsz, 600-at, ha 12-vel, 800-at, és így tovább. Aki végigfutja az Ultrabalatont, nyolc-tízezer kalóriát is eléget.
Az ötvenedik perc a vízválasztó: ha rutinos futó vagy, ekkor áll rá a szervezeted a rá váró, órákig vagy akár egy napig tartó küzdelemre. Ha nem, ekkor fáradsz el végleg, vagy leszel rosszul.
Futás közben az egyik legnagyobb ellenséged a saját karod. Ahogy fáradsz, ösztönösen elkezded összehúzni őket a mellkasod elé, így azonban pont úgy feszíted meg az izmaidat, hogy hamar kikészülsz, akkor is, ha egyébként bírnád. Ez a kezdők gyakori hibája, akik nem tudnak parancsolni saját végtagjaiknak.
Ha eddig bírtad, innentől kezdve minden jobb lesz: ekkor kezd endorfint felszabadítani az agy. Kisimulnak az idegek, megszűnik a stressz, a monotónia nem kínzó többé, ha ekkor egy tükröt tartanának eléd, sokkal, de sokkal szebbnek látnád magad, mint egy átlagos hétköznapon bármikor.
Ha jól csinálod, egy óra elteltével bekerülsz a híres flow állapotba: nincs más, csak te és amit csinálsz. A lábaid, a szíved, a cipőd és az aszfalt.
Apropó, cipő: a legtöbb futócipő 400-500 kilométer után kezdi megadni magát, de a profik már 250 után a kezük ügyében tartanak egy tartalék párat. Azaz egy teljes Ultrabalaton-táv képes felfalni egy pár cipőt.
Egy óra futás után megnő a szervezetben az éhségérzetet szabályozó mellékvesehormon. Látszólag ellentmondás: ha nem ettünk eleget futás előtt, ekkor és emiatt éppen hogy émelygést, hányingert érzünk. Ezért lesz rosszul sok futó, nem feltétlenül azért, mert mozgás közben felkavarodik a gyomra.
Kilencven perc után kezdenek vészesen kiürülni a testből az ásványi anyagok. Ekkor a víz már kevés: izotóniás sportitallal kell hogy pótold. Húszpercenként két deci, illetve minden leadott kilónként egy liter. Ha futás után sötétet pisilsz, rosszul csinálod.
Futás közben izzadsz, ezt mindenki tudja. Az izzadtság pedig elpárolog, ám a sója ott marad rajtad, például a mellbimbódon, ez pedig irritálni kezdi az azon lévő vékony, vastagodni, keményedni képtelen bőrt. Így a póló a második órában dörzspapírrá változik a testeden. Ezért soha, de soha ne nevessük ki a letapasztott mellbimbókkal futó férfiakat!
Ha több órán át futsz, az agyadban működő endogén opioid rendszer sajátos, hipnotikus tudatállapotba juttat. Olyan dolgokat veszel észre magad körül és főleg: magadban, amelyeket addig soha.
Érzed a levegő útját, a saját szíved működését, a vér áramlását. Ezt érzékletesen leírni többen próbálták már, hiába.
Valahol a nap közepén, az északi-part nádasai mellet elkezd összeállni előtted saját életed története, kívülről látod saját botlásaidat, gyengeségeidet, de nem reménytelenül, hanem azt érezve: fejlődsz, javulsz. Évek óta húzódó problémákra jutnak eszedbe megoldások. Olyan kívánságokat fogalmazol meg, amelyeket addig magad előtt is titokban tartottál.
Simonyi Balázs ultrafutó, az Ultra című film rendezője azt mondta:
Semmilyen dicsőség nincs ebben, a futás antiheroikus és öncélú tevékenység, legfőképpen megismered magadat.
