Átadták a félmilliárdos állami pénzből most elkészült Dagálysétány utcát, azaz a Dagály uszodát a Forgách utcai metrómegállóval összekötő 530 méter hosszú sétányt.
A fenti mondat Magyarországon egy csomó dolgot sugall, például túlárazott, majd haverok között visszaosztott közbeszerzést, gyorsba-okosba’ megoldott kivitelezést, több csúszást és persze a közterület-rehabilitálók kedvenc fétistárgyát: térdíszkövet, térdíszkövet, térdíszkövet.
Jelentjük: elmentünk, meghallgattunk mindenkit, körbejártuk a területet, és hát az a helyzet, hogy minden a legnagyobb rendben. A sétány nagyjából úgy néz ki, amennyibe került, tágas, szellős a tér, van egy csomó design ülőalkalmatosság és néhány hagyományos pad, sok a növény, és úgy tűnik, akár túl is élhetik. Még ingyen wifit is kapott!
Térdíszkő azért akad.
Pontosabban klinkertégla, négy-négy méter szélességben, köztük szintén négy méteren növényzet, ökologikus vízelvezetővel és öntözőrendszerrel, akadnak bokorfák, mézalmácskák, perzsa varázsfák, cserjék, évelők és gyep.
A legjobban azonban az ivókutaknak örültünk, azaz annyira mégsem: jó, hogy vannak, de felhívják a figyelmet arra, mennyire rossz, hogy máshol nincsenek. Budapestre nagyon sok ilyen kút kellene.
Az átadón a kerületi erős embereken és a médiamunkásokon kívül főleg nyugdíjasok vettek részt, ők őszintén örültek mindennek. Egy idős hölgy ötméterenként elsóhajtotta, hogy “de szép ez a sétány!”, párja pedig minden alkalommal, teljes egyetértésben: “hát igen”, és ezzel el is mondtunk mindent.
Az út túloldalán közben gőzerővel folyik a félkész, de már átadott (?), az üzemeltető szerint terheléses tesztüzemmódban működő, az úszó vb-re tervezett Duna Aréna.
A hatalmas pénzekből épülő intézmény építési területére ugyan nem nézhettünk be (állítólag minden rendben), így hát inkább újra rácsodálkoztunk a főváros talán legbizarrabb köztéri műalkotására, az Igazi Metál Ladyre, amely inkább a kőkorszaki termékenységi szobrok és a Terminator 2 főgonosza előtt tiszteleg a vizisportok helyett.
A beruházáscsomag leggroteszkebb eleme azonban még csak nem is ez, hanem a kicsit odébb, az út és a parkoló közé építendő gyalogos- és kerékpáros híd, amely egyrészt az ország (világ?) legdrágább ilyen hídja lesz a maga 400 milliós büdzséjével (ha egyszer elkészül – most úgy tűnik, ősszel), másrészt jobbára fölösleges is, száz méterrel odébb ugyanis már van egy.
Ez azonban mégiscsak egy pozitív történetként indult, úgy is érjen véget: tessék, itt van még egy kép a Dunasétány utcáról!
