A vakvezető kutyák képzése a 18. századig nyúli vissza, de igazán nagy fordulatot az első világháború hozott, a háborúban megvakult katonákat vakvezető kutyákkal igyekeztek segíteni. Az 1940-es évekre már pontosan tudták, mely kutyafajták alkalmasak a feladatra, és a korábbi szerény eredmények után a képzést a kutyák 90 százaléka sikeresen zárta. A német juhászok, labrador retrieverek, óriás snaucerek, újfundlandik, angol szetterek, airedale terrierek méretük, szelídségük és eszük miatt a legalkalmasabbak a feladatra.
1930 – Vakvezető kutyája kísér át egy férfit az úttesten.
1934. április 13. – Egy német juhászkutya nem hagyja, hogy gazdája lelépjen a járdaszigeten. A férfi Captain Liakhoff, a Brit Vakvezető Kutyák Egyesületének egyik trénere.
1934. december 10. – Mona, a vakvezető kutya kíséri gazdáját, Mr. Birchallt.
1935. április 6. – Andrew Gilzean vak masszőrt német juhászkutyája kíséri Edinburgh-ben.
1938. április 20-án Molly Abbott buldogjaival pózol az évente megrendezett vakvezetőkutya-bemutatón.
1950 körül – Egy szinte vak ember egy speciális nagyítót tesztel egy New York-i szemklinikán. Mellette hűséges vakvezető kutyája várakozik.
1955 – Egy vak férfit vakvezető kutyája kíséri.
1966. március – Egy vak nőt vakvezető kutyája a helyi uszodában várja.
1966. március – Egy vak nő vakvezető kutyája segítségével vásárol újságot a kioszkban.
1985 – David Blunkett, a sheffieldi képviselőtestület vezetője vakvezető kutyájával érkezik a munkáspárt konferenciájára Bournemouthba.
1960