2017. Augusztus 14.

Félóránként egy portré – egy nap a Szigeten, arcokkal elmesélve

Félóránként megállítottunk valakit, és azt kértük, nézzen ránk. Csodásan kirajzolódott a buli íve. Tizenhét gyönyörű ember a Szigetről.

Fotó:Neményi Márton

Szia, lefotózlak! Állj meg, kérlek, és nézz rám. Ne pózolj, ne bohóckodj, csak nézz rám.

Félóránként mondtam ezt az első arcnak, aki szembejött a Szigeten. (Természetesen angolul.) Nem kerestem direkt az őrült partiarcokat, nem ragaszkodtam sem helyszínhez, sem nemhez, nemzetiséghez, életkorhoz, hagytam a véletlennek, hogy megmutassa, hogy itt aztán tényleg minden(ki) van. Legfeljebb a 35 milliméteres lencsémhez ragaszkodtam, amely hivatalosan alkalmatlan portrékészítésre (túl nagy a látószöge, kiemeli a perspektívát, meghúzza a vonásokat, furcsa lesz tőle az arc) – ezért imádom.

Mindenki benne volt. (Még akkor is, amikor reggel 8-ra visszamentem, hogy lefotózzam az utolsót.) A tizenhét emberből csak egyvalaki kérdezett vissza, hogy mi ez az egész, ő is őszinte kíváncsiságból. Tehát: íme egy este portrékban elmesélve.