Óbudán vagyunk, a lakótelepek sűrűjében Dávid rétesezője nehezen kivehető. Reggel van, de mire odaérek, Dávid már túl van több tucat rétes elkészítésén.
„Kettő óra nulla hétkor kelek, minden éjjel. Hajnali négyre már bent vagyok.“ Amikor arról kérdeztem, honnan van ereje még viccelődni, mosolyogva mondja, hogy neki bőven elég ennyi alvás. A rétesező mellett délutánonként és hétvégente kétgyermekes apukává változik, akinek gyermekei mindennél fontosabbak. Menjünk be Dávidhoz rétesezni!
A pulton Dávidot már várja a sok tennivaló, nem sok ideje van az üzlet előtt ácsorogni. Nyitásra már elkészültek azok az édességek, amelyeket előző nap rendeltek meg tőle, és feltöltötte a pultot is, hogy aki betér, láthassa a friss finomságokat. A menü mindig megújul. Vannak persze állandó portékák, mint a sajtos és a kolbászos pogácsa, a túrós, a mákos és a meggyes rétes, de Dávid ezekhez általában további nyalánkságokat is alkot.
Közben Roland, az egyik törzsvendég elmélyülten pogácsázik. „Minden reggel lejövök enni. Az a jó a sajtos pogácsában, hogy a tésztájában is sajt van, ez ritka.“
A szorgalmas cukrász beszélgetés közben sem áll meg. „Már gyerekkoromban szerettem a konyhában sürgölődni, később egyértelmű volt számomra, hogy élelmiszerrel szeretnék foglalkozni.“
Dávid pár éve vette át ezt a kis rétesezőt akkori főnökétől. Apró-cseprő változtatások után mára teljesen a sajátjának érzi a sarki üzletet.
A lelkes cukrász arról mesél, hogy nem használ különleges összetevőket, a rétesei fehér lisztből és fehér cukorból készülnek, de mindenből igyekszik minimalizálni az adagokat. „Viszont nálam a mák mákból, a túró túróból, a szilva szilvából van. Nem pedig sűrítményekből vagy cukrozott darákból.“ És közben az arcán ülő állandó mosoly is belesül a süteményekbe.
Amíg a rétesek odabent melegednek, addig Dávid gyorsan kiszalad a pulthoz kiszolgálni a kissé felgyűlt várakozókat. Vendégei már előre köszönnek neki, Dávid mindenki rendelését fejből tudja. Mindenkihez van egy jó szava.
Kóstolót ad a kolbászos pogácsából.
Közben elkészültek a rétesek.
Irigylésre méltó az olyan ember, aki elégedett az élete minden pillanatával. Egy panaszt nem hallottam Dávid szájából, pedig igencsak fárasztónak és kissé monotonnak hangzott számomra mindaz, amit az életmódjáról mesélt. Boldogan ébred nap mint nap éjjel kettő óra nulla hétkor, és boldogan zárja a napot, miután elaltatta gyermekeit.
A sajtos pogácsájáért a világ másik végéről is ideutaznék.