Thaiföldön és Vietnamban is úgy tartják, hogy az elfeketített fog nemcsak szép, de a fog pusztulását is megakadályozza. A fekete lakkszerű anyag gyantából, kókuszhéjból és vasreszelékből készül. (Fotó: Profimedia)
Kamerunban már gyerekkorban elkezdik „vasalni” a kislányok melleit, hogy megakadályozzák annak növekedését. Így akarják késleltetni a nővé érést, illetve elérni, hogy a lányok ne legyenek kívánatosak a férfiak számára. A felnőtt nők forró kövekkel, erős masszázzsal, speciális övekkel és erős kötözőszerrel szorítják le a kislányok mellét, ami a legtöbb esetben súlyos következményekhez vezet: a mell nem fejlődik ki rendesen, a tejtermelés nem indul meg, de daganatok is kialakulhatnak. (Fotó: Getty Images)
Egy édesanya ezzel a felforrósított kővel „nyomja vissza” lányai mellét. (Fotó: Getty Images)
Afrikában és Ázsiában egyaránt megtalálhatók azok a törzsek, ahol a nők nyakgyűrűket viselnek. Az első sárgaréz alapú gyűrűt 5 évesen kapják, ezek számát pedig minden évben megnövelik eggyel. Felnőtt korukra 4-5 kiló fémet viselnek, és akár 25 centiméterrel is megnyúlhat a nyakuk. A rituálénak köszönhetően a nyakcsigolyák deformálódnak, az izomzat pedig elsorvad, a gyűrűk eltávolítása éppen ezért pokoli fájdalommal jár. (Fotó: Getty Images)
Afrika-szerte néhány törzsnél a szépség szimbóluma a heg. Azok, akik vállalják a tetoválást, elviselhetetlen fájdalmakat élnek át, a hegeket ugyanis pengékkel, tövissel készítik, a sebekre pedig rendszerint hamut tesznek. (Fotó: Profimedia)
Szudáni lány (Fotó: Profimedia)
Bár ma már törvény tiltja a burmai chin népcsoport női tagjainak arctetoválását, mind a mai napig sokan vannak, akik arcát ez a tetoválás díszíti. A tetoválás elképesztő fájdalommal jár, a nők hosszú napokig véreznek, sebeik gyakran el is fertőződnek. A beavatkozással eredetileg el akarták csúfítani a nőket, hogy ne vigyék el őket rabszolgának, mára azonban a szépség szimbóluma lett az arcrajz. (Fotó: Profimedia)
Nigerben szintén a női arc legszebb dísze a tetoválás, amit borotvapengével és a sebbe kevert faszénnel készítenek. (Fotó: Profimedia)
A moko – vagyis a maori tetoválás – viselőjének származását jelzi, ami nemcsak magáról az emberről, de annak kultúrájáról is mesél. Aki az arcán viseli a tetoválást, az a lehető legerősebben adja a világ tudtára, hogy ki ő. (Fotó: Profimedia)
A fül megnyújtását a maszájok kezdték el, ma már szerte a világban – Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában – alkalmazzák, mert szokásaik, vallásuk, szépségpraktikájuk ezt diktálja. (Fotó: Profimedia)
Burmai nő a Karen törzsből (Fotó: Profimedia)
Maszáj nő (Fotó: Profimedia)
Kenyai nő a suri törzsből (Fotó: Profimedia)
Néhány afrikai és dél-amerikai törzs női tagja ajaktányért visel, aminek „helyét” már kislány korban elkezdik tágítani. Az alsó és/vagy felső ajkakat bemetszik, majd egyre nagyobb átmérőjű, tányérszerű tágítókat helyeznek a résbe. A legtöbb ajaktányér 10 cm átmérőjű, de akad, aki 25 cm-ig tágítja ajkait. (Fotó: Profimedia)
Etióp nő hegtetoválással, fültágítóval és ajaktányérral (Fotó: Profimedia)
Az indiai Apatani törzs női tagjait eredetileg azért csúfították el orrkorongokkal és arctetoválásokkal, hogy ne vigyék el őket rabszolgának; a beavatkozást már gyerekkorban elvégezték. 1970 óta ugyan nem végeznek már ilyen beavatási szertartást, az idős asszonyok mind a mai napig büszkén viselik díszeiket. (Fotó: Profimedia)
(Fotó: Profimedia)
Ezer évig élt Kínában a lábelkötés szokása, amikor a kislányok lábait már 5-6 éves korban elkötötték, hogy ne nőhessen. Egy év leforgása alatt a lábfej eltörött és teljesen eltorzult, mérete 10-15 cm maradt. Az elkötözött láb a gazdagság szimbóluma volt, hiszen csak a tehetős nők engedhették meg maguknak, hogy ne dolgozzanak. (Fotó: Getty Images)
(Fotó: Getty Images)
(Fotó: Getty Images)