Míg az 1900 évek elején a fertőző betegségek képezték a fő halálokot, addig az utóbbi évtizedekben ezek helyét a krónikus betegségek (szív- és érrendszeri, cukorbetegség, daganatok) vették át. Ez ellen pedig legalább annyit tehetünk saját magunk is, mint amennyit az orvosok, a korszerű gyógyszerekkel és egyéb gyógyító eljárásokkal. Nekünk kell jobban odafigyelni arra, hogyan élünk, mit és mennyit eszünk. Úgy tűnik, erről nem lehet eleget beszélni, hiszen Magyarország a vezető pozíciót foglalja el a szív- és érrendszeri halálozás terén. Pedig, ha nem is egy-két év alatt, de hosszútávon tudnánk változtatni a helyzeten. Például úgy, ha helyesen (mennyiségi és minőségi szempontból is) táplálkoznánk.
 |
Étkezési szokásainkkal kapcsolatos problémákról egész köteteket lehetne írni. Naponta érnek mindenkit olyan impulzusok, melyek elgondolkodtatják életvitelének és életmódjának megváltoztatásáról. Naponta látunk reklámfilmeket, amelyek könnyűnek, egészségesnek aposztrofálják a húskészítményeket. Éppen ezért most táplálkozásunknak csak egy összetevőjével fogunk foglalkozni, egy alapélelmiszerrel, a hússal, melynek fogyasztásával kapcsolatban számos érvet és ellenérvet sorakoztattak fel az elmúlt évek alatt. A szakértők többségének azonban az a véleménye, hogy nincs rossz vagy jó étel, tehát magáról a húsról sem érdemes ilyen értelemben beszélni. Amiről beszélhetünk az a rosszul vagy a jól megválasztott étrend. Ehet például valaki úgy is sokat, hogy közben hiányosan táplálkozik.
Minden tápláléknak más és más az összetétele, a kizárólag azonos fajta ételekből összeállított étrend mindenképpen hiányos lesz valamelyik fontos tápanyag szempontjából (ezért előnytelenek, sőt kifejezetten károsak lehetnek hosszútávon az egy komponensre épülő fogyókúrák, diéták).
Lássuk, mi a helyzet a hússal. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a húsfélék szervezetünk számára nagyon fontos fehérje-, zsír-, vitamin- és ásványianyag források. Miért fontosak ezek az anyagok számunkra? Anélkül, hogy unalmas részletekbe mennénk bele, elégedjünk meg annyival, hogy a testünket alkotó sejteknek és a bennük lezajló életfolyamatainknak nélkülözhetetlen elemeit képezik.
Az ember természeténél fogva vegyes táplálkozást folytat, melynek legfontosabb fehérjeforrását a húsfélék alkotják. Olyannyira igaz ez, hogy a fehérjéket felépítő aminosavakból van jónéhány, melyet az emberi szervezet önmaga nem is képes előállítani (esszenciális aminosavak), azt mindenképp a táplálékkal kell felvennünk. Ezen aminosavak ideális forrásai az állati eredetű fehérjék, melyeket természetszerűleg a húsok tartalmaznak.
De vajon ebből a szempontból mindegy, hogy milyen húsféleséget fogyasztunk? És mennyi az a mennyiség, amelynek rendszeres elfogyasztása mellett nem szenved hiányt szervezetünk a szükséges fehérjékből? A húsok fehérjetartalmában lényeges különbség nincs.
Ebből a szempontból az ún. vörös húsok, melyek közé pl. a marha-, sertés- és juhhús tartozik, közel hasonló fehérjetartalommal bírnak, mint a fehér húsok azaz a baromfi- és a halhús. Abszolútérték tekintetében a baromfihús vezet, mely 100 grammja átlagosan 21-25 gramm fehérjét tartalmaz.
A baromfihús biológiai hasznosulása azonban némileg alatta marad pl. a marhahúsénak, így protein bevitel szempontjából egyenértékűnek tűnnek. Meg kell említenünk, hogy emészthetőség szempontjából jobbnak tartjuk a baromfihúst.
Ami a mennyiséget illeti, már napi 50 gr hús elfogyasztása fedezi teljes esszenciális aminosav igényünket, valamint fehérje igényünk egyötödét.
Az igazi különbség a vörös és fehér húsok között azonban nem a fehérje tartalomban keresendő. Ahogyan azt már korábban említettük a három fő tápanyagféleség közül a húsok a fehérjéket és zsírokat tartalmazzák (szénhidrátokat elsősorban növényi eredetű táplálékainkkal vesszünk fel).
Tegyél Te is egészségedért!
Kattints ide, és töltsd ki kérdőívünket! A teszt kitöltői között 20 db, húskészítményekből álló ajándékcsomagot sorsolunk ki. Az ajándéksorsolás időpontja 2003. december 15. Személyes adataidat kereskedelmi célra nem használjuk fel!
