49 millió buborék egy üvegbe zárva

A kezdet

Ezt a bölcsőt Párizstól, a világ fényes fővárosától nem messze, a történelmi Reims városánál ringatták. Itt a lankás, békés tájon, ahol a francia királyok tucatjait koronázták meg, áll még a templom, ahol ezt a különleges borféleséget “feltalálták”. Itt, a hautvillers-i apátság pincemestereként munkálkodott Dom Pierre Pérignon, a pezsgőkészítés atyja. Hála fáradhatatlan munkájának, számos sikeres és számtalan sikertelen kísérletének eredményeképpen forradalmasította a borászatot, és ő büszkélkedhet elsőként a mai pezsgőhöz hasonlatos ital készítésével is. A szénsavas bor ugyan már régóta létezett, hiszen a meglehetősen hűvös éghajlati adottságok következtében az erjedés sokszor csak a szüretet követő év tavaszán fejeződött be, de ez a bor akkoriban selejtnek számított. Bár a Benedek-rendi szerzetesnek nem sikerült ezt a hibát kiküszöbölnie, de alapos megfigyelései alapján dolgozta ki a szőlők házasításának rendszerét. Dom Pérignon atya volt az első, aki tudatosan használta a parafa dugót, ezt valószínűleg spanyol, portugál rendtársaitól leshette el, akik a kulacsaikat dugaszolták vele, mert addig szokás szerint kenderrel vagy olajos rongyokkal zárták le a hordókat esetleg palackokat.

Persze nem volt elegendő a dugót “feltalálni”, amely a pezsgőt hermetikusan elzárta a külvilágtól, de a dugót maradásra is kellett bírni, nehogy idő előtt pukkanjon. Első próbálkozásként dróttal rögzítették a parafa dugót az üveghez, de ez a nedves pincékben hamar elrozsdállt… és Bummm… Majd ezt megelőzendő, bekenték a drótkengyelt zsírral – ezt viszont az egerek előszeretettel megrágcsálták. A megoldást végül az jelentette, hogy a palack száját a drótkengyellel együtt viaszba mártották, és ez mind a rágcsálók, mind a rozsda, na és persze a túlnyomás ellen is hatékonynak bizonyult. Pérignon atya úgy tapasztalta, hogy a bor hűvös kiegyensúlyozott hőmérsékleten kiválóan fejlődik, ezért a borokat lassan, egyenletesen és hosszasan érlelte.


A különleges minőségű, évjáratos pezsgők akár nyolc esztendőn keresztül is pihennek a champagne-i terület alatt húzódó 100 kilométernyi pincék hűvösében. Ezt követően élesztőkultúrát és ahhoz tápanyagként cukrot adagolnak a cuvée-hez, ami a végleges pezsgős palackokba kerül, és kezdetét veszi a második erjesztés. Mivel a palackokat légmentesen zárják le, az erjesztés során felszabaduló széndioxid az üveg fogságában marad, és így létrejönnek a buborékok – ne feledjük, a palackban akkora a nyomás, mint egy teherautó kerekében!