Minden, amit a fánk elkészítéséhez használunk, szobahőmérsékletűnek kell lennie.
A megkelt fánktésztát nyújtani kell, de nem úgy, mint a gyúrt tésztákat, hanem a sodrófával alig érintve, éppen csak simítva, nem lapítva.
A tésztát a pogácsaszaggatónál nagyobb, lisztezett kiszúróval vagy egyszerűen üvegpohárral kell kiszaggatni.
A sütést mindig a legelőször kiszaggatott fánkdarabokkal kezdjük, mert azoknak volt a legtöbb idejük megkelni.
A forró olajban mindig a megkelt fánk felső része kerüljön alulra, mert így sütés közben a másik fele is tovább tud kelni, és könnyebb lesz a tészta.
Ha túl forró az olaj, a tészta hamar megpirul, de a belseje nem sül át rendesen, nem marad ideje a növekedésre, így nem lesz szalagos.
Ha túl hamar felfúvódik a fánk egyik fele, akkor üreges lesz a belseje, és amikor kiszedjük az olajból, összeesik. Ilyenkor inkább hamarabb vegyük le a fedőt, és ne hagyjuk a tésztát túlságosan megdagadni.