A távol-keleti édesfűszerek legjava a
fahéj, amely szó szerint is a fa ágainak külső kérgétől megtisztított héj. Nemcsak fenséges íze és kellemes illata miatt közkedvelt, hanem étvágyjavító és gyomorerősítő hatása miatt is. Fogyasztása különösen hatásos zordon téli napok idején, mivel erősíti az immunrendszert, enyhíti a meghűléses betegségek kellemetlen tüneteit. Legelterjedtebb a kínai fahéj őrleménye, legfinomabb pedig a ceyloni (Sri Lanka). Egyedülálló aromája miatt az illatszer- és likőrgyártásban is hasznosítják. Darabolt csöves és őrölt változatban létezik. A csöves fahéjat ritkábban, inkább kompótok, szószok, gyümölcslevesek, meleg fűszeres italok készítésekor használjuk, gyakoribb, por alakú változatával süteménytől kezdve bármilyen egytálételt ízesíthetünk.(A görög muszaka például akkor lesz pikáns ízű, ha a darált húst egy cseppnyi fahéjjal szórjuk meg.)
 |
A Fülöp-szigetekről származó szegfűszeget már az ókori kínaiak is ismerték és használták, később számos trópusi vidéken is elterjedt (pl. Afrika, Madagaszkár, Sri-Lanka). Lelőhelyeit évszázadokon át titok övezte, ezért az onnan származó fűszert nagy kincsnek tartották, és monopóliumáért többször tengeri küzdelmet folytattak. Európába a kor kereskedői révén, arab közvetítéssel jutott el. Fogyasztásra a fa zsenge állapotában leszedett, pálmalevélbe csavarva szárított virágbimbóját használjuk, de létezik őrlemény formájában is. Erősen aromás, enyhén égető ízű, meglehetősen intenzív illatú fűszer, mely kiváló sütemények, pecsenyék, gyümölcslevesek, kompótok és italok ízesítésére. Ha tehetjük, egészben vásároljuk meg a szegfűszeget, és frissen, felhasználás előtt daráljuk meg. Így lesz ugyanis igazán markáns az íze. A frissen őrölt forma légmentesen tárolva 2-3 évig eláll.
Receptajánlatunk»
