Rögtön láttam, hogy sörön kívül semmi nincs az asztalon. Intettem a páromnak, aki kisomfordált utánam a konyhába. Kezébe nyomtam néhány csomag sós kekszet, és egy doboz zöldfűszeres Philadelphiát. Előételnek megteszi – gondoltam.
Gyorsan nekiláttam, hogy valami vacsorát készítsek az éhes csapatnak a meccs szünetére. Elővettem egy csomag levelestésztát, hogy kis falatkákat készítsek belőle, megtöltve egy kis kis natúr krémsajttal. Gondoltam amíg a tészta egy kicsit kiolvad, gyorsan lezuhanyzom. Hibáztam. Amint elhagytam a konyhát, a kedvesem kiosont, és bevitte a nappaliba a natúr krémsajtot is.
Visszatérve a konyhába mindennek hűlt helyét találtam. A tészta visszakerült a hűtőbe, a kekszek elfogytak. A Philadelphiák eltűntek.
-Ne izgulj, szívem!- kiabálta a párom. – Nem kell főzni, remekül elvagyunk a mártogatással.
Azóta nem izgulok. Váratlan vendégnek mindig jut néhány falat sós keksz Philadelphiával. Persze csak akkor, ha a párom előtte be nem kebelezi.