Mit fõzzek holnap?

Nos, megesik ez. És ha mindez nem lenne elég, minden irányból sokkolnak minket: up-date, fitness, wellness, makrobiotika, kilencven nap, Atkins. Már zsong a fejünk és elegünk van. De mit főzzek ma vacsorára?
Olyan egyszerű kérdés, de még a megszállott konyhatündérek is belefáradnak néha, nagyot sóhajtva gondolva át a hűtő tartalmát.
Plágium, mondhatják joggal a Nők Lapja Cafe aktív fórumhasználói. Igen, bevallottan az egyik leglátogatottabb topikunk adta a cikk alapötletét, hogy megosszam saját kis boszorkánykonyhámban szerzett tapasztalataimat az olvasókkal.

A legjobb ötleteket néha a kényszer szüli. A baráti körömben klasszikussá vált fokhagyma-krémlevesem egy elfuserált krumplilevesből keletkezett. Gyakorlatlan fakanálforgatóként az egyetemi évek alatt mégis én voltam népes albérletünk menüfelelőse. Ki ha én nem alapon feltettem a krumplilevest, majd a Finnugor történeti hangtan és alaktan érdekfeszítő tézisei elvonták a figyelmemet a fortyogó léről.
Mire legközelebb szemrevételeztem a kondért, a krumpli teljesen szétfőtt, viszont



a hűtő már üres volt, a pénztárcámhoz hasonlóan. Rövid gondolkodás után előkaptam a botmixert (albérletünk szürreális luxustartozékát) és jó pár gerezd fokhagyma és egy kis tejföl hozzáadásával este már fokhagyma-krémlevest tálaltam a lakótársaknak. Nem panaszkodtak. Talán azóta érvényes nálam az alapszabály, hogy sosem szabad kétségbeesni a konyhában, reménytelennek tűnő alapanyagokból is lehet jót főzni, és egy elrontottnak hitt ételt is fel lehet javítani egy kis fantáziával és bátorsággal.
Rögtönzött recepttáram természetesen csak hirtelen merítés, további ötletek vadászására bátran ajánlhatom Mit főzzek holnap topikunkat, illetve Vargha Zsé blogját.                                                                               

Zárásként pedig álljon itt egyik kedvenc mesém Mosonyi Alíz: Boltosmesék című könyvéből, melynek utolsó mondata mindig átlendít a konyhapult melleti nehéz pillanataimon: