Vaníliafagyi balzsamecetes gyümölcsöntettel
|
Mikor új irodaházba költöztünk februárban, jelentősen redukált volt a környéken rendelkezésre álló ebédlőhelyek száma. Két irodaház árnyékában egy pici olasz kávézó tartotta frontot, ami nem csupán kávézó, hanem vendéglő és olasz ínyencségek boltja is egyben. Először azt gondoltuk, sivár lesz így az életünk, hisz nem lehet minden nap tésztát enni.
Meg egyáltalán, mit lehet azon annyit variálni? Az elméletünk hamar megbukott, mert sokszor már a táblára felírt napi ajánlatot sem tudtuk pontosan beazonosítani, és egyre kíváncsibban vártuk, mi az aznapi meglepetés. Soha nem csalódtunk, s a tészta előtt feltálalt finom levesek, előételek csak fokozták a hatást.
Kéjes élvezetek
Ebéd után pedig obligát a kávé.
(Bár köztudott, hogy minden kávéba altatót raknak, csak ezt még nem merte felvállalni a világsajtó. Ezért mi most szólunk.)
Szóval térjünk vissza a kávéhoz.
Addig rendben is volnánk, káros, ám kéjes élvezet, de ezzel még nagyjából el tudnánk számolni a nap végén. Ám mindannyiunk rettentő bánatára a pultban szerényen meghúzódnak holmi csokoládés sütik is. A csokoládés sütiknek pedig az a természete, hogy igen jól pásszolnak a kávéhoz.
Mert hiszen semmi nem lenne pont olyan, ha nem Jani csinálná…
|
Hogy ne hömbölítsem tovább a szót, bizony odaszoktunk, és rendszeressé vált a kérdés:
– Jani, ezt hogy csináltad?
– Jani, mi van ebben?
A csokoládés sütik, mennyei tészták, könnyű saláták, változatos levesek főfelelőse ugyanis: Szőke János, alias Jani.
Jani pedig válaszolt, és mindig kiderült, hogy minden nagyon egyszerű, épp csak még egy olyan összetevő van benne, ami akkor sem jutott volna az eszünkbe, ha lakozott körmű mongúzok kergetnek minket végig meztelenül a rakparton.
Mert hiszen semmi nem lenne pont olyan, ha nem Jani csinálná.
Jani, a titkos szakács
Ütőképes csapatunk, melynek szent missziója, hogy minden földi jót, amit jártában-
Figyelmeztetés!
A képeket NEM profi fotós készítette és képszerkesztő programmal sem módosítottuk őket. |
A receptek persze nem annyira titkosak, hiszen hasonlókkal találkozhatunk Gianninál, Stahl Juditnál, Jamie Olivernél, Floydnál, s Jani nem is tagadja, hogy az öteleteket sokszor ismert és általa nagyra becsült fakanálforgatóktól veszi. Épp csak mondjuk összekombinál kettőt, ahogy soha nem gondoltad volna, vagy hozzátesz egy kicsi ötletet, gondolatot, s így válik egyedivé.
Hozzátesz egy kis Janit.
S így válnak az ételek szeretetté, odafigyeléssé, családdá, baráti összejövetellé, jókedvű vasárnap délutánná.
Mert azt tartják, megérezni az ételen, hogy azt szeretettel készítették-e.
Nos, ebben már nem tudunk segíteni, de a recepteket mindenesetre közkinccsé teszük.
Sorozatunk első részében a finom, nyári, gyümölcsös sütiket bolondítottuk meg egy kicsit, kalandra fel!
1 csokor menta
5 evőkanál cukor 4 db zselatinlap 3 dl bármilyen édes bor 1 dl bodzaszörp 2 db lime 2 db citrom A citromok, lime-ok levét kipréseljük, a mentát egy mozsárban 3 evőkanál cukorral összezúzzuk, majd a citromlével és a bodzaszörppel összekeverjük. A zselatinlapot egy kevés hideg vízbe beáztatjuk ( kb. 10 perc). A citromos egyveleget összekeverjük a beáztatott zselatinlappal és egy edényben alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellet, a lapokat feloldjuk. Ha elkészült jöhet a kóstolás! Ízlés szerint cukorral ízesítjük, s ha elégedettek vagyunk a végeredménnyel egyenlő arányban 6 kisebb pohárba öntjük a citromos-bodzás-mentás levet.
Mentával díszítjük. Extra tipp:A nagy nyári partik előtt fogyasztható úgy is, hogy a bor mellé vodkát is öntünk bele. Ha megkérdezik: ittál valamit? Nyugodtan mondhatod: nem, ettem!
|
