 |
A liba a barna húsú háziszárnyasokhoz tartozik. Tavasztól őszig a szabad levegőn él, szemestakarmánnyal és zsenge füvekkel táplálják. Húsa meglehetősen rostdús, egy kicsit nehezebben emészthető, mint a fehér húsú szárnyasoké, sokan rágósnak is tartják, ez azonban leginkább az egyévesnél idősebb libákra vonatkozik.
Egy-egy liba mérete elérheti a 8-9 kilogrammot is, zsírtartalma magas, ami általában a kötőszöveteiben és a hasüregében rakódik le.
Receptek: |
 |
A fiatal idei liba húsa zsengébb, mint az éltesebb korú, idősebb lúdé. A pecsenyeliba 3-5 hónapos körüli, és súlya átlagosan 4 kg. Nagyon jól elkészíthető töltve, egybesütve, míg a nagyobb testű, zsírosra hízott lúd fogyasztása inkább feldarabolva, párolva, főzve, sütve ajánlott.
Sütés előtt érdemes a liba egész testfelületét (de csak a bőrkerészét) megszurkálni, így a zsír könnyebben kisül belőle.
Márton-napi hagyomány
Az elmúlt századokban Márton napja a gazdasági év zárónapja volt, egyfajta elszámolási nap. Ekkor lejártak a munkaszerződések, a korábban kihajtott állatokat a téli szállásra terelték. Ezen a napon a mesterek ünnepi vacsorát adtak a legényeknek, a gazdák pedig a pásztoraiknak. Innen ered az a hagyomány, hogy aki Márton napján nem eszik libát, az a következő évben éhezni fog, mivel nem lesz munkája.
A Márton-napi libaevés másik magyarázata szerint ezzel emlékezünk arra a legendára, amely szerint Márton, az egykori római legionárius nem akart Tours város püspöke lenni, ezért a megtiszteltetés elől elrejtőzött egy libaólban. A ludak hangos gágogása azonban elárulta, ezért később valamennyit levágatta.
