Ennek pedig az az oka, hogy rendkívül finom.
Első pillantásra van benne valami bejgliszerű, ám ez csak a látszat. A flódniban a tészta jelképes, inkább csak esztétikai szerepe van, a töltelékekhez adott bor pikantériája és a savanykás tavalyi szilvalekvár összjátéka meg végképp nagyon messze repít a bejglitől.
A tészta hozzávalói:
• 50 dkg finomliszt
• 26 dkg vaj
• 6 dkg libazsír
• 2 tojássárgája
• 2-3 ek. fehérbor
• csipet só
Elkészítés:
A lisztet összekeverem a cukorral, hozzáadom a csipetnyi sót, majd a hideg vajat és a zsírt. Ezt elmorzsolom. A lényeg, hogy homogén morzsát kapjak. Hozzáadom a két tojássárgáját és a bort. Ha klasszikus, nagymamaféle evőkanállal dolgozunk, akkor 2 is elég, a mai alakkímélő kanalak esetében 3 kanálnyi bor szükségeltetik, hogy a tészta jól gyúrható legyen. Mikor kész vagyok, a tésztát alufóliába csomagolom, és beteszem a hűtőbe. Annyi idő pont elég neki, amíg megcsinálom a töltelékeket.
Máktöltelék:
• 20 dkg darált mák
• 2 dl édes fehérbor
• 3 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 6 dkg mazsola
• reszelt narancshéj
• csipet őrölt szegfűszeg
A bort közepes lángon felmelegítem. Hozzáadom a többi összetevőt, és kicsit összefőzöm.
Diótöltelék:
• 25 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
• 2 tojássárgája
• 2 dl édes fehérbor
• 6 dkg mazsola
• egy fél vaníliarúd bele
A bort közepes lángon felmelegítem. Hozzáadom a diót, a cukrot és a mazsolát, elkeverem. Kicsit összefőzöm. Belekaparom a fél vaníliarúd belét, végezetül hozzáteszem a tojássárgákat.
Almatöltelék:
• 1 kg kásásabb típusú alma (6 méretesebb darab)
• 10 dkg cukor
• csipet őrölt fahéj
• 1 dl édes fehérbor
• 20 dkg jó minőségű, sűrű szilvalekvár
Az almákat megpucolom, lereszelem. A bort közepes lángon felmelegítem, beleteszem a hozzávalókat, és hagyom megpárolódni az almát. Mikor kész, akkor szűrőben lecsepegtetem (némi fakanalas ráhatás nem árt).
A tészta ez idő alatt kellemesen kihűlt és jól kezelhetővé vált a hűtőben. Fogom, hosszú rúddá sodrom, és öt, nagyjából egyforma darabra osztom. A 26-os tortaformámat alul sütőpapírral bélelem, oldalt vajjal kikenem.
Az első tésztagombócot tortaforma-méretűre nyújtom, belefektetem a formába, és ráhalmozom a diótölteléket, elsimítom. Újabb gombócért nyúlok. Nyújtom, majd óvatosan ráfektetem a dióra. A ráfektetésnél én az ilyen vékony tészták „szállítására” a nyújtófát szoktam használni. Erről sokkal egyszerűbb „rágörgetni” a tésztát az előző szintre.
Jön a mák. Elterítem, majd újabb gombócot nyújtok, ráfektetem a mákra, és óvatosan megkenem lekvárral. Megint tésztát nyújtok, rutinosan fektetem, majd az addigra már jól kicsöpögött almát ráhalmozom, elsimítom, és záróakkordként kinyújtom az utolsó tésztagombócot. Ráteszem az almára. Tojássárgájával megkenem, és előmelegített 150 fokos sütőben 1 és ½ órát sütöm.
Mikor kész, kiszedem, hagyom, hogy nagyjából kihűljön, majd óvatosan kipattintom a formát, és kiszedem. Másnaposan vágható a legszebben. Napokig friss, ha megéri.
