Amíg nem volt minden szakácskönyv borítóján, hogy: Gyorsan-, Egyszerűen-, stb.., addig elég volt az leírni, hogy: Salátareceptek. Merthogy a salátáknál egyszerűbben, és gyorsabban elkészíthető ételek nemigen vannak. Általában, hiszen – mint azt a keretes írásban is olvashatják,- vannak igencsak bonyolult darabok is, már, ha követni szeretnénk a tradíciókat bizonyos esetekben.
Most négy receptet ajánlok, kezdve a legegyszerűbbtől haladva a grillezést, főzést, sütést, esetleg pácolást igénylők felé. Az időzítés sem véletlen, hiszen még benne vagyunk a nyárban, adekvát hát a zöld-evés, de az ősz sem lehet ok arra, hogy rögtön a töltött káposztával alapozzuk meg a közelgő telet.
Görög-Magyar találkozó (vigyázat a képen, díszítésképpen éppen sárgarépa levele van sajnos)
Lilahagyma
Zöldpaprika
Paradicsom
Fejessaláta
Kígyóuborka
Petrezselyem
Oregano
Bors, Só,
Citromlé
Olívaolaj
Tonhal mondjuk mexikói módon
A képen látható petrezselyem, csak ismétlés, helyette apróra vágott snidling dukál a halhoz.
A hal saját olaja kerül a levelekre, mást én nem is tennék, kivéve azt a citromot a tálon, amelyre kis zászlócska is kerülhet: Csavarj ki! Felirattal.
A zöldségek:
Salátalevél
Paradicsom
Kukorica
Sárgarépa reszelve
Grillcsirke kicsit savanyúan
Alapvetően savanykás ízű dressing alapanyagok adják az étel karakterét:
Az öntethez:
Tejföl
Mustár
Citromlé
Olívaolaj
Bors, Só
A csirke fűszerezése: Chilli paprika – közepesen erős, só
A salátalevél, paradicsomalapra ráöntjük az öntetet, erre tesszük a csirkemellet, és ízlés szerint megszórjuk friss petrezselyemmel, de talán a nélkül még karakteresebb marad.
PPP – pármai sonka, pirított tészta, parmezán sajt
Édes élet, azaz étel. Mert bátraké a tapasztalat (nem hiszek ennyire a szerencsében). Az én kedvencem, az ókori Róma fűszerezési ötlete, hogy egy étel egyszerre legyen sós, édes, keserű, és savanyú.
A sonka és a parmezán sós, a ruccola és a köménymag keserű, az öntet édes és savanyú.
Az öntethez keverjünk össze (az arányokat írom, kb. adag/fő) 1 ek. mézet, 1 ek. citromlevet, 1 csipet fehérborsot, egy csipet egész köménymagot, egy csipet őrölt római köményt, 2 ek olívaolajt. Jó erősen keverjük össze, és hagyjuk állni pár órán át a hűtőben.
A friss salátára helyezzük rá a sonkát, a parmezánt, a ruccolát A fotón szereplő petrezselymet és paradicsomot el lehet hagyni, nem úgy a frissen szeletelt almát, esetleg a sárgadinnyegolyókat.
Al dante spagettinket süssük át olajon úgy, hogy a mártásból adjunk a sütőolajhoz egy evőkanállal, s kicsit várva, hogy lehűljön a kész salátakompozícióra helyezzük rá. Ne feledjük el a nagydarab parmezánforgácsokat. A legjobb bivalyparmezánnal, ami omlósabb, visszafogottabb ízű.
Keretes:
Mi is az, hogy: Saláta
Rondán írt, gyűrött füzetlap. Törvény, melyet sok másik törvény módosít. Lactuca sativa mérsékelt égövi egy- vagy kétéves növény, a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó faj, nekünk csak fejes saláta. Vagyis növény, illetve leginkább étel. Szinte bármilyen étel, melyben van valamilyen friss salátaféleség. Meg amiben nincsen saláta, csak mindenféle más, friss összetevő. Vagy akár nincs is benne friss zöldség, csak hideg tészta, rajta valamilyen öntet. Kicsit rendszertelen? Az ételek legbehatárolhatatlanabb fajtája a saláta névvel illetett könnyű, sokszor kifejezetten diétás keverék. Mert hiszen egy biztos, a salátát keverni kell. Leginkább elkészülte után. Tehát ennyire egyszerű a saláta szóval álcázott ételcsalád:
Konkrét recept? Van ilyen konkrétan százezerféle. Természetesen vannak alapreceptek, mint például a Caesar saláta, amiről kiderült rövid kutatásom során, hogy rögtön, mexikói születése után olyan sokféleképpen kezdték el készíteni, hogy leginkább törvénybe iktatnám a saláták esetében a név utáni „szerintem” kifejezést. Hiszen például az eredetileg egész levelekben a tányérra rakott római salátát leöntötték „éppen hogy nem nyers” tojással, olívaolajjal, pirított kenyérdarabokkal, parmezán sajttal, s ezt ették. Ma ritkán látok ilyet. Mégis vannak alapváltozatok, mint például a szardellával, grillezett csirkemellel, vagy főtt, darabolt tojással, megszórt levelek, illetve az erre kerülő öntet, mely leginkább az említett szardella, olaj, nyers tojás, kevés citromlé, fokhagyma és worchestershire szósz emulziója, a tetején szigorúan nagy forgácsokban aláhulló parmezánnal. Sokan persze nem bírják féken tartani magukat és az eredetileg rendkívül egyszerű kompozícióba kerül még mindenféle: tejszín, sőt a botrányos kategóriájú éttermekben, simán megtámadják az idegent majonézzel, vagy ezersziget mártással leöntött, trappistával agyoncsapott salátalevelekkel is. S hogy ne legyen lelkiismeret furdalásuk, még egy pár gerezd paradicsomot is adnak nekünk…
Alapelvek azonban mindig is maradnak. Friss zöldfűszerekkel ízesítsünk lehetőleg, a bors legyen fehér, a saláta jég-, vagy római saláta. Ne maradjon vizes az alapanyag, kevés legyen a dresszing, inkább ízes legyen és sóvárogjunk utána, mint leveset együnk. Ha muszáj puhítanunk, akkor éppen csak forrázzunk, ne főzzünk. A díszítés is legyen ehető, mert kellemetlen, mikor később megtudjuk, hogy a sárgarépa levele mérgező… S a kísérletezés alapja, hogy kevesebb összetevő esetén, egy-egy hozzávaló mennyiségét könnyebb kontrollálni. Nekem volt olyan korszakom, mikor éppen csak a gyümölcslevesbe nem raktam ketchupot, ma már ez szerencsére nem így van.
