Amíg nem volt minden szakácskönyv borítóján, hogy “gyorsan”, “egyszerűen” stb., addig elég volt azt leírni, hogy “salátareceptek”. Merthogy a salátáknál egyszerűbben és gyorsabban elkészíthető ételek nemigen vannak. Általában, hiszen – mint azt a keretes írásban is olvashatják – vannak igencsak bonyolult darabok is, már ha követni szeretnénk a tradíciókat bizonyos esetekben.
Most négy receptet ajánlok, kezdve a legegyszerűbbel, haladva a grillezést, főzést, sütést, esetleg pácolást igénylők felé. Az időzítés sem véletlen, hiszen még benne vagyunk a nyárban, adekvát hát a zöldevés, de az ősz sem lehet ok arra, hogy rögtön a töltött káposztával alapozzuk meg a közelgő telet.
| Görög–magyar találkozó |
- lila hagyma
- zöldpaprika
- paradicsom
- fejes saláta
- kígyóuborka
- kockára vágott feta sajt
- petrezselyem
- oregánó
- bors, só
- citromlé
- olívaolaj
A hozzávalókat felaprítjuk, és a salátástálban összekeverjük. Ezután kerülhet rá az olívaolaj, pár csepp citromlé és a fűszerek. Ha egy kicsit betesszük a hűtőbe, az olaj még jobban kioldja a friss fűszerek ízét!
| Tonhal, mondjuk, mexikói módra |
A képen látható petrezselyem csak ismétlés, helyette apróra vágott snidling dukál a halhoz.
A hal saját olaja kerül a levelekre, mást én nem is tennék, kivéve azt a citromot a tálon, amelyre kis zászlócska is kerülhet, “csavarj ki!” felirattal.
A zöldségek:
- salátalevél
- paradicsom
- kukorica
- sárgarépa reszelve
A zöldségeket szépen elrendezzük, hozzádobjuk a halat, és rácsorgatjuk a hal már említett olaját. Ennél gyorsabban már nem lehet…
| Grillcsirke kicsit savanyúan |
Az alapvetően savanykás ízű dresszingalapanyagok adják az étel karakterét.
Az öntethez:
- tejföl
- mustár
- citromlé
- olívaolaj
- bors, só
A csirke fűszerezése: csilipaprika – közepesen erős, só.
A salátalevél-paradicsom alapra ráöntjük az öntetet, erre tesszük az átsütött, majd csíkokra vágott csirkemellet, és ízlés szerint megszórjuk friss petrezselyemmel, de talán anélkül még karakteresebb marad.
| PPP – pármai sonka, pirított tészta, parmezán sajt |
Édes élet, azaz étel. Mert bátraké a tapasztalat (nem hiszek ennyire a szerencsében). Az én kedvencem az ókori Róma fűszerezési ötlete, hogy egy étel egyszerre legyen sós, édes, keserű és savanyú.
A sonka és a parmezán sós, a ruccola és a köménymag keserű, az öntet édes és savanyú.
Az öntethez keverjünk össze (az arányokat írom, kb. adag/fő) 1 ek. mézet, 1 ek. citromlevet, 1 csipet fehér borsot, egy csipet egész köménymagot, egy csipet őrölt rómaiköményt, 2 ek. olívaolajat. Jó erősen keverjük össze, és hagyjuk állni pár órán át a hűtőben.
A friss salátára helyezzük rá a sonkát, a parmezánt, a ruccolát. A fotón szereplő petrezselymet és paradicsomot el lehet hagyni, nem úgy a frissen szeletelt almát, esetleg a sárgadinnyegolyókat.
Al dente spagettinket süssük át olajon úgy, hogy a mártásból adjunk a sütőolajhoz egy evőkanállal, s kicsit várva, hogy lehűljön, a kész salátakompozícióra helyezzük rá. Ne feledjük el a nagy darab parmezánforgácsokat. A legjobb bivalyparmezánnal, amely omlósabb, visszafogottabb ízű.
|
Mi is az, hogy saláta? Rondán írt, gyűrött füzetlap. Törvény, melyet sok másik törvény módosít. Lactuca sativa mérsékeltégövi, egy– vagy kétéves növény, a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó faj, nekünk csak fejes saláta. Vagyis növény, illetve leginkább étel. Szinte bármilyen étel, melyben van valamilyen friss salátaféleség. Meg amiben nincsen saláta, csak mindenféle más, friss összetevő. Vagy akár nincs is benne friss zöldség, csak hideg tészta, rajta valamilyen öntet. Kicsit rendszertelen? Az ételek legbehatárolhatatlanabb fajtája a saláta névvel illetett könnyű, sokszor kifejezetten diétás keverék. Mert hiszen egy biztos: a salátát keverni kell. Leginkább elkészülte után. Tehát ennyire egyszerű a saláta szóval álcázott ételcsalád.
Konkrét recept? Van ilyen konkrétan százezerféle. Természetesen vannak alapreceptek, mint például a Cézár-saláta, amelyről kiderült rövid kutatásom során, hogy rögtön, mexikói születése után olyan sokféleképpen kezdték el készíteni, hogy leginkább törvénybe iktatnám a saláták esetében a név utáni “szerintem” kifejezést. Hiszen például az eredetileg egész levelekben a tányérra rakott római salátát leöntötték “éppen hogy nem nyers” tojással, olívaolajjal, pirított kenyérdarabokkal, parmezán sajttal, s ezt ették. Ma ritkán látok ilyet. Mégis vannak alapváltozatok, mint például a szardellával, grillezett csirkemellel vagy főtt, darabolt tojással megszórt levelek, illetve az erre kerülő öntet, mely leginkább az említett szardella, olaj, nyers tojás, kevés citromlé, fokhagyma és Worcestershire-szósz emulziója, a tetején szigorúan nagy forgácsokban aláhulló parmezánnal. Sokan persze nem bírják féken tartani magukat, és az eredetileg rendkívül egyszerű kompozícióba kerül még mindenféle: tejszín, sőt a botrányos kategóriájú éttermekben simán megtámadják az idegent majonézzel vagy Ezer sziget mártással leöntött, trappistával agyoncsapott salátalevelekkel is. S hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásuk, még egypár gerezd paradicsomot is adnak nekünk… Alapelvek azonban mindig is maradnak. Lehetőleg friss zöld fűszerekkel ízesítsünk, a bors legyen fehér, a saláta jég- vagy római saláta. Ne maradjon vizes az alapanyag, kevés legyen a dresszing, inkább ízes legyen, és sóvárogjunk utána. Ha muszáj puhítanunk, akkor éppen csak forrázzunk, ne főzzünk. A díszítés is legyen ehető, mert kellemetlen, mikor később megtudjuk, hogy a sárgarépa levele mérgező… S a kísérletezés alapja, hogy kevesebb összetevő esetén egy-egy hozzávaló mennyiségét könnyebb kontrollálni. Nekem volt olyan korszakom, mikor éppen csak a gyümölcslevesbe nem raktam ketchupot, ma már ez szerencsére nem így van. |
