A dolog úgy indult, hogy a szokásos havi ikres ízutazásunk kapcsán felmerült a hely neve, és néhány közelben lakó, az éttermet ismerő anya lobbija győzedelmeskedett. Jöttünk.
A különteremben kaptunk helyet, ahol a dekoratőr az étterem nevéből kiindulva panoptikumi szanálásokon begyűjtött pajzsokkal, buzogányokkal és különböző gyilkokkal szórta tele a falat, amelyre nem egy, hanem több festés is ráférne. Az ajtó mellett álló aprócska pohárszék kissé bontja a hangulatot, a dizájnos nyári bútorokról nem is beszélve.
A kiszolgálás igen értelmes, képesek az egyéni számlázási igényünket akceptálni, sőt maguktól érzik, hogy ez mindannyiunk számára a legjobb megoldás. Az italkínálat a szokásos, a ház limonádéjában viszont annyi a cukor és a narancs, hogy engem folyamatosan a narancsos vaníliasodóra emlékeztet.
Az ételek meglepőek. Pontosabban már az étlap is különös, ebben a környezetben szokatlan kínálattal kecsegtet. Nehezemre is esik a választás, majd miután eljátszom a struccsteak és a mangalicaszűz lehetőségével, egy bécsi szeletet rendelek, mert az azért igazi fokmérő.
Az étlap után a tálalás az, ami még sokat sejtet a konyhai személyzetről. Nem véletlenül gyanakszom, hiszen Mógor Attila személyében egy nemzetközi sikereket elérő, szakácsolimpiákon induló versenyző viszi a konyhát.
Ám a látvány alatt marad a minőség. A jól hangzó és láthatóan jól megkomponált ételek közepesen teljesítenek. A borjúbécsi frissen, ropogósan érkezik, kissé túl vékony, a hozzá kínált krumplisaláta ízei nincsenek összeérve.
Desszertnek egy somlóit rendelek, szintén – úgy hiszem – vízválasztó. A somlói tészta-dió-csokoládé része rendben, bár kissé száraz, de a tejszínhab fojtós. Az asztaltársaság által rendelt desszertek is formásak, de többek beszámolója szerint túlméretezettek és túlságosan édesek.
Összességében jó a hely. Csárdának túl úri a kínálat, minőségi étteremnek csapnivaló a helyiség. Ha változtatnak a belső kialakításon, és képesek összhangba hozni a konyha teljesítményével, amiről viszont lekerül a mennyiségi kényszer, akkor jó lesz, de ahhoz még hosszabb utat be kell járniuk. Drukkolok nekik, hogy sikerüljön.
NLC-tipp: a helyet gyakran látogatók szerint a bécsi szelet és a csülök az, amiért érdemes ide betérni, de azért nem árt a pincért megkérdezni, hogy mi a konyhafőnök aznapi ajánlata.
|
Árak:
Mátyás vendéglő |
