Számtalan irodalmi, képzőművészeti, zenei remekművünk ihletője és tárgya, ugyanakkor a hétköznapjaink fontos kiegészítője. Szinte nincs olyan ünnepi vagy akár mindennapi alkalom, amit a magyar bor ne tudna még teljesebbé tenni:
Gyermekszületés, felnőtté válás, nagy találkozás, kis lazítás, sikerélmény, kudarcélmény, útkeresés, útra kelés, megérkezés, bajnoki reggeli, vasárnapi ebéd, ünnepi vacsora… Magyar bor mindenkor.
A magyar borkultúra jóval több, mint a borfogyasztás kultúrája: viselkedéskultúra, gasztrokultúra, népi kultúra, növénykultúra, kultúrtörténet, kulturális örökség – palackba zárva.
Ahány ember, annyi történet
Sokan sokféle módon fedezzük fel a magyar borkultúra gazdagságát, de egy biztos, minden borszerető ember őriz egy szép történetet arról, hogyan találtak egymásra: ő és a magyar bor.
Ahány ember, annyi alkalom:
Borbás Mária
Korábban semmit sem tudtam a borokról, és úgy hiszem, ezzel nem voltam egyedül a korosztályomban. Hiszen amikor mi voltunk huszonévesek, még meglehetősen nehéz feladat volt szép borhoz jutni. Amit akkoriban kóstoltam, az nemigen ízlett. Egészen váratlanul ért az első igazán szép borélmény. Ám mégsem ez hozta meg számomra a fordulatot, hanem a borászok, a bor emberi oldalának megismerése. Magával ragadónak találtam a borászatok világát, de legfőképpen magukat a borászokat. Műveltségüket, természetszeretetüket, alázatosságukat a munkájukkal szemben. Nincs kedvenc borom, mert a borászok személyes ismerőseim, barátaim, lehetetlen választanom a boraik közül. Gyakran döntök a rozé mellett, imádom a gyümölcsösségét, finom savait, vidám habitusát.
Zsédenyi Adrienn (Zséda)
Édesapámnak nagy szőlője volt Somlón, gyerekként minden hétvégét ott töltöttem. Az ősz a szüretelés jegyében telt. Mivel a környékbeli gazdák átjártak egymáshoz segíteni, egyik szüret követte a másikat. Nekünk, gyerekeknek a nagy nyüzsgés tetszett leginkább, meg az, hogy időnként el lehetett szökni úgy, hogy senki sem vette észre. De azért láttuk azt is, mennyire büszkék a gazdák a boraikra. Mi persze még csak a mustot kóstolgattuk, de akaratlanul is végigkísértük a borkészítés folyamatát. Sokáig nem értettük, miért csapnak a felnőttek akkora hűhót a bor körül. Most már én is tudom, milyen jól tud esni egy pohár könnyű, gyümölcsös vörösbor vacsora vagy akár a komoly beszélgetés mellé. Szeretem, ha az igazán jó borra azt mondják: szép. Számomra ebben az egyszerű jelzőben benne van a bor látványa, zamata, íze, hangulata. Hiszen mi mást keresünk az életben, mint a szépséget…
További történetek és alkalmak a www.magyarbormindenkor.hu oldalon.
