Étteremteszt: Rókusfalvy fogadó, Etyek

Nagyon tetszett a rövid étlap, a szezonális fogások, úgy éreztem, egy próbát megér.

Hétköznap délben állítottunk be a fogadóba. A parasztházból átalakított étterem kerthelyiségében, egy árnyékos asztalánál telepedtünk le, s a fiatal pincérünk segítségével viszonylag hamar összeállítottuk a menüt.

Kezdtük egy üdítően remek bablevessel. A leves habarás nélkül is sűrű, ízes, szépséges babszemekkel tarkított. Mindannyian elégedetten kanalazzuk ki az utolsó cseppeket is.

Jómagam kelkáposzta-főzeléket kérek, kétféleképp elkészített báránnyal. A fasírtnak készített verzió még elbírt volna néhány percet a tűzön, de a báránycsülök olyan omlós volt, hogy ez rögvest feledtette a burger hiányosságát.

A főzelék finoman simult a húsok alá, kellemes hátteret kínálva. Korábban is tudtam, hogy a rózsabors tökéletes partnere a húsoknak, de ez a fogás még inkább meggyőzött erről. A fűszerezés egyszerűen tökéletes volt.

A férjem elé kerülő lángoson pihenő kacsa nem csak külalakjában volt meglepő. Ízre is igen újszerű volt a céklával, szilvával gazdagított káposzta, amely egy tisztes lángosra halmozva tartotta a combot.

Ekkor már testületileg a jóllakás szélén balanszíroztunk, de mégis meg kellett kóstolnunk az aranygaluskát, valamint a formabontó s igen ötletes tökös-mákos rétest. A galuska hibátlan voltát erősítette a mandulával gazdagított vaníliasodó, a mákhabbal kínált tökös rétesben az ötleten kívül a kivitelezés is megérte. A habba forgatott mák könnyű kiegészítője volt a tökös rétesnek, egészen újszerű ízélményeket alkotva.

A lányok jó szokásukhoz híven bekérték magukat a konyhára, ahol Vidák Zoltán séf kalauzolta őket. Néhány perccel az eltűntük után boldog csacsogással kerültek elő a hölgyek a konyhából, egy-egy szeletnyi csokoládétortával.

Hibátlan vendéglátás, jó személyzet, tízpontos konyha. Aki Etyeken jár, vagy csak jót szeretne enni, annak ajánlom.