Exkluzív interjú Alexander Brodyval

Amikor a közelmúltban a Hadik Irodalmi Szalon vendége volt, a hozzám hasonlóan leginkább fiatalokból álló hallgatóság itta a szavait. Pedig ő tulajdonképpen csak sztorizott. Az életéről, a barátairól, arról, hogy magyarként otthonosan érezni magunkat a világ bármely felén, tulajdonképpen nem nagy ügy. Neki legalábbis természetes, és nekünk is simán az lehet. S bár az év nagy részét immár Hawaiin tölti, a hazai konyha ízeit mindenhová magával viszi. Mert így szeret élni. Tudható róla, hogy jómódú, de olyan közvetlenül beszélget bárkivel, olyan póztalan és könnyed, hogy az irigylésre méltó. Rögtön meg is kérdeztem, mi a titka?

Fotó: Hernád Géza

– Ha van titok, akkor az az, hogy híres ember ivadékának szülessen az ember – feleli, miközben elmosolyodik, de úgy, hogy még a szeme is vigyorog. Nemsokára nyolcvanéves lesz, de a tekintete akár egy csintalan kamaszé. – Ez persze valahol tréfa, de egy kicsit mégis igaz. Mondhatnám, hogy a Brody név kötelez, és hogy a nagyapám, Bródy Sándor, és a nagybátyám, Hunyady Sándor szellemi örökségei köteleznek. De akkor azt is hozzá kell tennem, hogy én például azért változtattam a nevem Alexanderre, mert nem akartam szégyent hozni a felmenőimre.

– Szerencsés embernek tartja magát?   
– Azt szoktam mondani, hogy a legkisebb tudással a legtöbbet értem el, amit lehetett. Szerintem a siker egyik, ha nem a legfontosabb titka, a szerencse. Rám azt mondják, sikeres vagyok, amit nem tagadok. Úgyhogy igen, szerencsés embernek tartom magam. Leginkább azért, mert olyan az életem, amilyennek szerettem volna és amilyennek szeretem.

– Úgy tudom, az élet mellett az ételekkel is igen bensőséges a viszonya.
– Nagyon szeretek enni! Szeretem az ízeket, és azt gondolom, az étel, az étkezés, az ehhez kapcsolódó kultúra nagyon fontos része az ember életének.

– Szeret játszani?
– Igen, nagyon! A játék kikapcsol és feltölt. Miért kérdi?

– Arra gondoltam, játszhatnánk egyet. Én elkezdek egy mondatot, ön pedig befejezi. Mehet?
– Mehet!

– Barátság nélkül…
– …nincs élet. És nincsenek finom ételek sem! Tudja, amikor megfőzünk egy ételt, abba az alapanyagokon kívül belekerül mindaz, ami éppen akkor, a főzés idején körülvesz bennünket. Az érzelmeink, a hangulatunk, a környezet hangulata. Ettől áll össze, ettől lesz különleges. Még akkor is, ha csak valami egyszerű dologról van szó. Azt hiszem, talán nem véletlen, hogy a legjobb barátaim között sok pincér és szakács akad. Velük mindig is könnyen megtaláltam a közös hangot, hiszen az étel szeretete, a főzés misztikus varázsa összekötött bennünket.

Fotó: Hernád Géza

– Ízek nélkül…
– …nem teljes az élet. Az ízek azért létezhetnek, mert az embernek megvan az a képessége, hogy szagolni tud. Rettentően sajnálom azok, akiknek rossz a szaglásuk és nem éreznek semmit. Ők sokat veszítenek a világból, talán épp a lényeget. Azt gondolom, akkor élhetünk teljes életet, ha az összes érzékszervünket használni tudjuk és méghozzá jól. Nekünk férfiaknak van egy plusz különleges érzékszervünk is, amiről az életünk nagy részében hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy néha még „gondolkodik” is helyettünk. De így, közel a nyolcvanhoz számomra már ennek sincs különösebb jelentősége. Sokkal inkább felértékelődtek az igazi, romlatlan ízek.  

– Milyen ízekre gondol?
– Mint amilyen például a rakott krumplié vagy a szalontüdőé. Ez a két legkedvesebb ételem! Egyszerűek, kicsit magyarok, meg kicsit nem, és mindenképpen szegényebbnek érezném magam, ha gyerekkoromban nem ismertem volna meg az ízüket.

– Fűszerek nélkül…
– Nagyon érdekes, hogy ezt is választotta! Megmondom, miért. Éppen ma olvastam egy verset, amelynek az egyik sora így hangzik: „Nyújtózkodik a fű szaga”. Érdekes hasonlat, ugye? A fűszerek valahol a színt jelentik, a szivárványt a főzés palettáján. De ha jobban belegondol, minden apró történés, ami megesik velünk a mindennapjaink során, megfűszerezi az életünk. Ez lehet egy szerelem, egy szakítás, egy üzleti siker, vagy éppen egy kudarcélmény. A konyhában, főzés közben bármikor reprodukálhatjuk ezeket, nem igaz?

– Érzelmek nélkül…
– …nem ember az ember, egyszerűen nem lehet teljes. Talán az benne a legszebb, hogy érzelmeket annyiféleképpen teremthetünk! Barátságokkal, ételekkel, ízekkel… Nézze, háromszor váltam el, de én hiszek a boldogságban, és azt hiszem, meg is tudom élni azt. Nincs boldogság, ha az, amiben az ember hisz, más, mint amit csinál. Ha erre odafigyelünk, könnyedén boldogok lehetünk, és közben még nagyon jókat is ehetünk!