A körülrajongott fajta
Az Irsai Olivért 1930-ban nemesítette Kocsis Pál: a pozsonyi fehér és a csabagyöngye szőlőket keresztezte, és így jött létre a mára szinte mindenki által ismert, nemzetközileg is kedvelt új fajta. Könnyed, gyümölcsös, primőrbor, amely a carpe diem életszemléletet is magában hordozza. A legjobb formáját palackozás után mutatja, kár tartogatni, azonnal fogyasztandó. 10-15 éve még kevesen ismerték, de 2011-ben az egyik angol boros szaklap az év borának választotta az alacsonyabb árú borok kategóriájában.
Egy rosszcsont kisfiú története
Több legenda is terjed a névadást illetően. Az egyik szerint Kocsis Pál hazafelé sétálva látott egy 4-5 éves csintalan, élénk fiút, aki zsebre vágott kézzel, amolyan bendegúzos módon (Indul a bakterház) rúgta a port.
Kocsis megkérdezte a nevét, és mivel pont egy friss, tiszta, csintalan bort adó szőlőfajtán dolgozott, róla nevezte el a nemesítést. Egy másik változat szerint Kocsis egyik üzlettársa, Irsai M. József nyert meg egy kártyapartit, amelynek tétje a bor elnevezése volt, így az öreg Irsai a még csecsemőként gügyögő fia nevét adta a bornak.
A legillatosabb bor
Illata egyesek szerint annyira intenzív, hogy ha a vendéglő egyik helyiségében kitöltenek egy pohár Irsait, a másik helyiségben is rendelni fognak egyet. Az Irsai korán érő szőlőfajta, augusztus közepétől szüretelik. Muskotályos ízű, de a piacokra ritkán kerül szőlőként, mert a kicsi bogyói miatt nem túl tetszetős. Bora zöldes-sárgás színű, könnyed, gyümölcsös, igazi „jó ivású” bor, ahogy a borászok mondanák.
Cuvée is, pálinka is
Az Irsai nem csak önmagában finom, de gyakran használják cuvée-k egyik alapborául. Néhány pálinkaház már párlatot is készít belőle, amely illatában ugyanazokkal a fűszeres, virágos jegyekkel bír, mint a bor. Könnyedsége miatt jól lehűtve fűszeres ételekhez, szárnyasokhoz ajánlják, de az egyik legjobb nyári, kora őszi bor baráti vagy családi beszélgetésekhez, szerelmes filmekhez.
További információk: www.magyarbormindenkor.hu
Készült a Nemzeti Bormarketing Alap támogatásával.
