A meghívó a „Live the Fragrance” nevet viselő, interaktív vacsorára és show-ra szólt. A Sofitel Budapest Chain Bridge éttermének konyháján egy hatalmas asztalt körülállva „kóstolhattunk össze” illatokat és formabontó ételeket.
Az est ötlet- és házigazdája Chandler Burr író, illatmágnás, a New York Times parfümkritikusa, aki az illatok összetevőihez hasonló ízeket keres, és egy 4-7 összetevőből álló ételben alkotja újra az egyes parfümöket. Ezzel egyébként alaposan feladja a leckét az illatvacsorákban együttműködő szakácsoknak, akiknek az előre elküldött illatok alkotóelemei alapján kell fogásokat kreálni. Persze akkor sincs gond, ha ezek a kísérletek nem sikerülnek, hiszen az „illatvacsorás” fogások sosem kerülnek az éttermek étlapjára.
A tusfürdő és a dezodor tilos
A szervezők kérése az volt, hogy aznap este semmilyen más parfümöt, illatanyagot, testápolót ne használjunk, hogy az idegen illatok ne zavarják meg a show-t.
A menetrend minden „fogás” előtt a következőképpen alakul: Chandler egyenként kiosztja egy-egy parfüm legfontosabb összetevőinek illatmintáit, majd a végeredményt, vagyis a kész parfümöt is bemutatja. Nagy tévedés azt hinni, hogy ezek az alkotórészek önmagukban is jó illatúak, nekünk speciel némelyikről a szocializmus legmenőbb kölnijei, illetve az orvosi rendelők gyógyszerszaga jut eszünkbe. „Egy illathoz azonban a kesernyés, kellemetlen alkotóelemek is hozzátartoznak” – állítja az illatmester.
A kenyér illatai
A Jean-Claude Ellena által kreált Bois Farine, vagyis „lisztillatú fa” parfüm összetevői nem találhatók meg a természetben. A tányéron egy Fleur de Sellel (kiváló minőségű tengeri só, sóvirág – a szerk.) ízesített vaj, kétféle ízletes briós és egy bagett testesíti meg az illatot. Az kiderül, hogy nagyon finomak, de első körben részünkről elmarad a több érzékszervet érintő illat- és ízélmény. Talán kicsit több idő kell ahhoz, hogy a szaglásunk átálljon a kifinomultabb illatokra a városi szmog után.
Algák és osztrigák
A Sel de Vétiver nem az az első randis parfüm, bár a keserűsége és a hidegsége miatt elég izgalmas. A semleges, hideg szalicilát után az íriszgyökér a fák illatára emlékeztet, a lestyánkivonat, valamint a Haitiről és Indonéziából származó vetiver szagolgatása után pedig egy hűvös tengerparti este jelenik meg előttünk, némi ouzóval. Hozzá passzoló ételként algát, osztrigát és más „hideg” hozzávalókat szolgálnak fel, egy pohárban pedig gyanús méregzöld folyadékot mellékelnek, ez a „tengeri sorbet” egészíti ki az összetevők harmóniáját. Egyszer megkóstoljuk, de sajnos nem tudjuk rávenni magunkat a második falatra…
Dinnyefagyi citromhéjjal
A harmadik fogás nem egy konkrét parfümöt képvisel, hanem egy megjegyezhetetlen nevű, mesterséges, citrusos-sárgadinnyés illatú vegyület és a citromolaj randevújáról szól. Egyik kezünkben egy kanál kellemesen kesernyés dinnyesorbet, rajta reszelt citromhéj, a másikban az illatminta: itt végre működik a több érzékszervre ható élmény.
A királyok illata
Sean Combs, vagyis P. Diddy parfümje, az I Am King macsós illat. Az összetevői olyanok, mint egy románc: a mesebeli állapotoktól haladunk az egyre kellemetlenebb végkifejlet felé.
A lime és a mandarin finom, természetes, könnyen azonosítható, a grépfrútkivonat már laboratóriumban készült. A feketeribizli-rügy aromája egy olyan kandúr vizeletének szagát idézi, aki tudja, hogy hol van a számára kijelölt mellékhelyiség, de már csak azért sem hajlandó használni, és inkább sunyiban elintézi a dolgot a kedvenc fotelunk alatt. Szeretnénk nagyon gyorsan elfelejteni. Az ananászszerű vegyület szintén elég kellemetlen élmény, ezért eleinte nem áll össze a kép, hogyan lesz mindez élvezhető a levegőben és a tányéron.
Végül négy, oszlop alakú tonhal érkezik, lime, mandarin, citrom és grépfrút kíséri. A feketeribizli-rügy szerencsére felismerhetetlenül, egy rózsaszín hab formájában volt jelen, az ananász egy füge társaságában próbálja elhitetni velünk, hogy az előző illat csak egy rossz vicc volt. Ahogy a macsóknak is, ennek az illatnak is adunk még egy esélyt.
Uniszex vérnarancs
A L’Eau de Tarocco a vérnarancsról, a sáfrányról és a fahéjról szól. A parfüm „sztorija” szerint a kreátor, Olivier Pescheux egy marokkói desszert hatására alkotta meg ezt az uniszex illatot. A citromhéj és a Srí Lanka-i fahéj után csalódás az indiai sáfrány, a gurigás ragtapasz rossz emlékeket idéző szaga kísért minket, de ezt gyorsan feloldja a kurkuma és a gyömbér.
Maga az illatmester is meglepődik, amikor szardíniásdobozokat szolgálnak fel henger alakba rendezett reszelt gyömbéres répával, rösztiburgonyával és sáfrányos szószban úszó almákkal. A konzervek vérnarancsos és kurkumás szószokban úszó bébifürjet rejtenek; merész, de díjnyertes húzás a konyhafőnöktől.
A legszexibb parfüm
Desszertként az Angel parfümöt szedjük ízeire, majd fogyasztottuk el. Bergamottolajat, fura, licsire és barackra hasonlító szintetikus verdoxot szagolunk, aztán jön a C–14 nevet viselő, szúrós szagú barackaldehid, illetve a fekete bors és a vanilin egy kimondhatatlan nevű vegyület társaságában.
A tányér tartalma ugyanolyan sziruposra és töményre sikerül, mint maga az illat: az apró poharakban gumicukorízű szeder-, narancs- és barackzselé remeg, a gyümölcssaláta mellett a vaníliahab a borssal együtt egy tömbben áll. És akinek ez még nem elég, befalhat egy hupikék, émelyítően édes vattacukrot is. A kevésbé édesszájú kóstolóknak már-már ijesztő ez a cukormennyiség, de valószínűleg egy Angellel felfegyverkezett, vadászni induló csábító nőstény is az a gyanútlan férfiak számára.
| Chandler Burr egy ötcsillagos listát használ a parfümök értékelésére, és három kritérium szerint osztályozza őket: az első, hogyan viselkedik a bőrön, a második a párolgás, a harmadik pedig a szerkezet. Két meghatározó könyvet is írt az illatok világáról és a parfümiparról, A tökéletes illat: Egy év a parfümiparban Párizsban és New Yorkban, illetve Az illat császára: A parfüm, a megszállottság és az érzékek utolsó rejtélyének igaz története címmel. |
