Mik a tények?
Az akvakultúra, más néven vízművelés a tengeri és édesvízi növények és állatok kontrollált körülmények közötti tenyésztését jelenti. Utópisztikus volna azt hinnünk, hogy a boltban vásárolt tengeri halak ideális körülmények között, szabadon a tengerben növekedtek. Az akvakultúra lényegében ipari tevékenység, melynek során a halakat mesterséges körülmények között, medencékben vagy tavakban, illetve hálók segítségével elkerített részeken tenyésztik. Az évi összes elfogyasztott halmennyiség 50 százalékát már ilyen, ún. halfarmok tenyésztik ki. Különösen veszélyeztetett pl. a sárgaúszójú tonhal és az atlanti nagyszemű tonhal, melyek 3-5 éven belül örökre kipusztulhatnak, ha nem történik valami radikális változás a halászat jelenlegi mértékében. Jól látható, a probléma a kertek alatt, foglalkoznunk kell vele!
Alig marad hal a vízben?
Óceánbiológusok szerint a tengerekre a legnagyobb veszélyt a mértéktelen túlhalászás és a pazarlás jelentik. A piac jóval több halat tud felvenni, mint amennyit az óceánok ökológiai határai megengednek. A halászok sokkal több halat fognak ki, mint amennyit a tenger/óceán vissza tudna pótolni, illetve sok olyan hal is a hálóba kerül, amelyet nem is akarnak kifogni, de a leválogatás közben ezek elpusztulnak.
A legkedveltebb nagyobb testű halak – pl. a fentebb említett tonhal, kardhal, tőkehal, laposhal, rája, lepényhal – 90 százalékát már kihalászták az ipari méretű halászatok során (ez már az 50-es években elkezdődött!). Ezen fajok esetleges kipusztulása felboríthatja az egész tengeri ökoszisztéma egyensúlyát és a kereskedelmileg értékes halakat felváltják a kisebb, növényevő, planktonevő halak. Az akvakultúra ökológiai lábnyoma (károsanyag-kibocsátás, energiahasználat stb.) jelentős mértékű.
A lazac az új csirke
A lazacot, mely luxusterméknek számít, hatalmas hálós tartályokban tenyésztik. Az intenzív álllattartás mindig számos betegség kialakulásával jár. Elborzadva nézzük a csirketelepeken egymás hegyén-hátán tenyésztett csirkéket a ketrecekben, de a halaknál ez ugyanígy zajlik. Hogy ellenállóvá tegyék őket a betegségekkel szemben, antibiotikumokkal etetik őket, azonban ezzel együtt kialakulnak az antibiotikumokra ellenálló baktériumok is. Mivel a mivel a víz folyamatosan cserélődik, a hálókból kioldódnak ezek a baktériumok, az élősködő tetvek, a haltetemeken elszaporodó élősködők, mind-mind továbbsodródnak a vízbe, és veszélyeztetik az egyébként szabadon élő halállományt és az ottani ökoszisztémát. És még valami: az ürülék problémája: 200 000 lazac nagyjából annyi ürüléket termel, mint egy 60 000-es létszámú város. Sajnálatos módon ezt is a víz továbbsodorja az egészséges tájak felé.
További problémákat rejt magában a mértéktelen vízszennyezés, mivel rengeteg vegyület, kémiai anyag beépül a halak húsába, és ott hosszan megtelepszik, majd végül a tápláléklánc végén álló ember megeszi.
Összességében jobb óvatosnak lenni a halhús mértéktelen fogyasztását illetően, ahogy mindenben, ez esetben is próbáljuk az arany középutat megtartani mind a saját egészségünk, mind pedig a tengerek, tavaly, folyók ökoszisztémáinak fenntarthatósága érdekében.
