Már csak kilencet kell aludni, és itt a hazai dinnye. Amit most látunk a szupermarketekben, az görög és spanyol termés, de nemsokára beérik a „mienk”. A Magyar Dinnyeszövetség június 30-ra ígéri az első darabok felbukkanását. „Keressék a magyart, mert az a legfrissebb, a többi egy hetet utazik kamionban” – tanácsolja Simonka György, a szövetség elnöke.
Attól még, hogy friss, nem biztos, hogy finom, érett is. A dinnyével kicsit mindig zsákbamacskát veszünk, amióta egészségvédelmi okokból tilos lékelni a gyümölcsöt. Jó fej kereskedők tesznek a kupac tetejére egy félbevágott példányt, de azért nem árt résen lenni. Simonka úr biztos módszert ajánl: „A dolog nyitja a csík. Háromféle mozaikszínből áll össze a csíkos dinnye mintázata, ugye: sötétzöld, világoszöld és sárga. Na most minél kevesebb a zöld mozaik a világos csíkban a sárgával szemben, annál érettebb a dinnyénk.” Mint megtudjuk, 50 százaléknál mindenképp kevesebb kell legyen ez az arány, ha jót akarunk. De mi ez a sokszínű kivagyiság? Hová tűntek a régi jó sötétzöldek?
„Nem szeretik a kereskedők, mert vékony a héja, gyorsabban romlik. Igaz, édesebb, cukrosabb, mint a csíkos” – mondja Simonka György, aki maga termel sötétzöld dinnyét is. És bár ő kopogtatással fontos információkat nyer ki a gyümölcsből, a laikusoknak nem javasolja ezt a módszert: „El kell felejteni a kopogtatást, nekünk, vidékieknek is hosszú évekbe telt megtanulni. Esetleg annyit meg lehet jegyezni, hogy ha megpaskoljuk tenyérrel és döng, akkor üreg van benne és túlérett. Akkor jó, ha rezeg az egész.” A Nők Lapja Café olvasói kapnak még egy bónusz információt az elnöktől: „A férfiak egyék csak meg a dinnyemagot, mert potencianövelő anyag van benne.”
