Mindenki szívesebben eszik meg egy barackot a nagymama kertjéből, mint a boltokban kapható gumiállagú változatot. Ha viszont a nagyink utoljára gyerekkorában látott kertet, akkor kézenfekvőnek tűnik, hogy a lakóhelyünkhöz legközelebbi piacon keressük fel az őstermelő néniket és bácsikat.
Sok a baj
A helyzet mégsem ilyen egyszerű, ugyanis megeshet, hogy valójában a piacos nénike egy nyolcadik emeleti panelban lakik. A mosolygós barackot sem a két kezével gondozta a hobbikertjében, hanem a nagybani piacról hozta, és még csak nem is magyar az áru, hanem spanyol. Mi akkor vesztettük el az addig töretlen bizalmunkat a piacon áruló őstermelőkben, amikor évekkel ezelőtt egy látványosan népruhába öltöztetett nénitől vettünk csodálatosan piros pirospaprikát. Nem sokkal később ugyanis feltűnt, hogy egy középkorú, rafkós külsejű férfi jelent meg mellette, és főnöki stílusban kioktatta.
Az ellenőrzéseknél minden ötödik őstermelőnél találnak problémát a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal emberei, de az egyszerű vásárló vajon hogyan tudhatná megkülönböztetni a kamuzókat a becsülettel termelő bácsiktól és néniktől? Kíváncsiságunkban arra vállalkoztunk, hogy elmegyünk velük razziázni. A Pest Megyei Kormányhivataltól Kelemen András növényvédő felügyelőt kísértük el a pesterzsébeti piacra.
Felnyomták az ál-őstermelőket
„Most konkrét bejelentésre megyünk, betelefonáltak hozzánk, hogy az őstermelők többsége a máshol megvásárolt zöldséget és gyümölcsöt árulja sajátjaként” – vázolta a helyzetet a növényvédő felügyelő, miután felvett kocsijával a belvárosban és a kezembe nyomta az erről szóló iratokat. A kocsiban közben olasznyelv-leckék szóltak CD-ről. Mivel sokat kell utaznia, így próbálja meg hasznosítani az utakon töltött időt.
 |
| Jaj az ál-őstermelőknek! Klikk a képre a galériáért! |
„Létező jelenség, hogy egy kereskedő szimpatikus nénikéket és bácsikákat szed össze, akik esetleg korábban termeltek – mesélte útközben Kelemen András, mi állhatott a korábbi piacos élményem mögött. – Megveszi az árut a nagybani piacon, leadja nekik, majd este felveszi őket a piac mellett.” A vásárlók aztán mit sem sejtve vásárolnak náluk elérzékenyülve, ha meglátják az őszes hajú, kedves öregeket.
„Önnek és az országnak is feltűnt, hogy probléma van az őstermelőkkel – fogalmazott a tapasztalt ellenőr. – Azzal még nem lenne baj, ha valaki a szomszéd cseresznyéjét is kivinné a piacra, de ez egy adóelkerülési formává vált, ami éves szinten többmilliárdos kárt okoz az országnak. A csalókkal szemben az is hátrányba kerül, aki valóban őstermelő, és az is, aki kereskedő, de rendesen adózik.”
Mikor kételkedjünk?
Közben elmondta, hogy gyanakodni akkor érdemes, ha mondjuk túl szép az áru: a gyönyörű tisztított répa például olasz import is lehet. Intő jel az is, ha túlságosan sokféle terméket árul egy őstermelő, vagy olyan zöldséget találunk nála, ami akkor éppen nem is terem nálunk.
Pesterzsébetre érve egy külön világba csöppentünk, ahol mindenki ismer mindenkit. Amikor az első árustól megkérdeztük, hol a piacfelügyelő, a mellettünk mobiltelefonáló úriemberre mutatott, aki két zserbót tartott a tenyerén. „Ne kiabáljanak! Hányszor mondjam?” – utasított picivel később rendre pár árust, akik túl nagy hangerővel kínálgatták a portékát. Sok standnál kiszúrták a nyomában haladó, irattartós ellenőrt, és lapos tekintetekkel méregették. Kiderült, hogy a csalók sokszor olyan árusok, akik az őstermelők bérelt helyein kaphatnak helyet egy-egy napra, ha a tulajdonos reggel 7-ig nem jelenik meg.
Majdnem elsírta magát
„A permetezési naplót hozzam?” – kérdezte az első ellenőrzött standnál egy középkorú asszony, amint megtudta, honnan jöttünk. A frissen tanultak alapján gyanúsnak tűnt, mivel a paradicsomtól a kukoricán át a málnáig legalább tizenöt fajta gyönyörű zöldséget és gyümölcsöt árult. Az ellenőrzés közben iskolai feleltetésbe csapott át, kikérdezték, mit hogyan kell termeszteni, hol terem a gomba, milyen fajta a kukorica.
 |
| Máris gyanús: túl sokféle és túl szép a zöldség és gyümölcs |
Úgy tűnt, ügyesen megfelelt, majd ki is borult kicsit. „Többet volt a hátamon permetezőkanna, mint az összes nőnek az országban” – mondta, és majdnem elsírta magát, miközben vevők is jöttek, akik a keresztnevén köszöntötték régi ismerősként. Erre megsajnáltam, és elkezdtem hinni neki. A kezeire néztem, le sem tagadhatná, mit dolgozik.
Az ellenőrtől tudtam meg később, hogy elrontotta a cseresznye fajtáját, és bár biztosan termel, minden nem lehet saját. Ezért eljárás indul ellene, felírtuk, milyen földeken termel, és majd ott is körülnéznek, hogy megtalálnak-e mindent, amit itt árul. Ha nem, „baj lesz”. A helyszínen is kiszabtunk rá pénzbüntetést, mivel nincsenek rendesen jelölve a zöldségek és gyümölcsök. Bár senki sem tudja, hogy a kis táblákra fel kellene írni az országot, a fajtát, és hogy első vagy másodosztályú az áru, ezért most 15 ezer forintot kell befizetnie, ami az eljárási díjjal együtt már 21 300 forint.
Mindenre volt magyarázat
A második ellenőrzött árus már nem felelt ilyen meggyőzően és még permetezési naplójuk sem volt. A házaspár először azt mondta, a vidéki nagypapa a termesztő, majd nem sokkal később már Juci bácsira fogták, de erre a névre is akadt magyarázat. „A kukorica saját részre lesz. Meg ajándék a vevőknek – próbálták elterelni a figyelmet az egyik gyanús tételről, majd pár cső kukoricával eltántorítani az ellenőrt. – Maguknak is adok, tessék vinni.” Amikor a jelölőtáblák hiányára is az volt a válasz, hogy otthon maradtak, röhögőgörcsöt kaptam. A helyzet mégsem volt vidám, amire a paprikás asztalra firkantott gyerekrajz emlékeztetett. Adót csalnak, de ebből úgy-ahogy legalább egy gyereket eltartanak.
 |
| A csalóknak is van családjuk |
A harmadik ellenőrzött árus már nem is próbálta mentegetni magát, bevallotta, hogy csak kereskedik. Őstermelői igazolványa viszont neki is volt, kiderült, hogy ilyet nagyjából bárki szerezhet, és ha megvan, szabad az út a piacra. „Amúgy vidéken tényleg van földünk, Szabolcsból jöttünk – mondta a roma fiatalasszony. – Régebben aluljáróztunk, a rendőrök úgy kergettek minket, mint a rablókat.” Ehhez képest úgy fest, hogy sikerült egy lépéssel feljebb küzdeniük magukat. A gyerekek szépen járnak iskolába, állította, most érettségizett az egyik. Ezt viszont már pláne nincs, aki ellenőrizze, csak kívánjuk, hogy így legyen.
A jéghegy csúcsa
Ők is ugyanazt a büntetést kapták, mint az első árus, és a kormányhivatalban majd reménykedhetnek, hogy ezt a keveset is befizetik. Azt viszont semmi nem akadályozza meg, hogy másnap ugyanúgy ott árulják a máshonnan vett kukoricát, karfiolt és sárgarépát. Amikor viszont bebizonyosodott, hogy a saját telkeiken nem terem karfiol, bár azt is árultak a piacon, visszavonják az őstermelői igazolványukat, és legközelebb már csak kereskedőként árulhatnak.
Bár még nem értünk a bejelentett ál-őstermelők végére, a piacot máris ott is kellett hagynunk, mivel délután már az exportcseresznyét kell ellenőriznie Kelemen Andrásnak. Az mindenesetre szabad szemmel is látszott, hogy bőven lett volna még kit megbüntetni.
