Forraltbor-fűszerkeverékeket teszteltünk

Forraltbor-fűszerkeveréket gyártani nem rejt túl nagy kockázatot. Az ilyen termékeknek már az illatáért képesek lennénk fizetni, annyira vonzó és varázsos. Aztán amikor összefőztük a cuccot, még kevésbé jut eszünkbe szidni a „hozzáadott értéket”, hiszen bort iszunk, és ez már önmagában megengedővé tesz minket, másrészt bódult állapotban úgysem gondolkozunk racionálisan. Van is mit kompenzálni, például az első meglepetést, ami akkor ér minket, amikor kibontunk egy „forralt bor fűszerkeverék” feliratú zacskót. Olyasmit látunk, ami sem fűszerre, sem fűszerkeverékre nem emlékeztet, de még csak keverékre sem. Inkább egy adag olyan porra, aminek a birtoklásáért lekapcsolnának a reptéren. Bár mi ez ahhoz képest, hogy van tasak, amin meglehetősen reduktív módon csak ennyi áll: „forralt bor”, ami kétségkívül még távolabb áll a valóságtól. Na jó, nyilván kevesen gondolják, hogy szegfűszeg- és fahéjdarabkák fognak kipotyogni a zacskóból…
A porállag előnye, hogy az ízesítő könnyen oldódik, a végtermék öt perc alatt kész, és igaz, hogy a formátum az űrhajóskajákra emlékeztet, de hát nyilván van az a helyzet, amikor idáig szeretnénk egyszerűsíteni az életünket.
Mintha valamiért a gyártók nem bíznának eléggé ebben a termékcsoportban; bátran mondhatjuk, hogy forraltbor-ízesítőkből igencsak gyér a választék. Egészen pontosan kétféle terméket találtunk: a Lucullus és a Kotányi sorozatok darabjait. Vagyis hármat, mert a Teekanne is készít instant forralt bort – még ha eltérő formában is.

Lucullus – kellemes meglepetés

„Tüzes-boros” – áll a csomagoláson, amivel nem kapunk túl sok pluszinformációt, hiszen továbbra is annyit tudunk, hogy a végére lesz valami meleg boros dolog, és hát valljuk be, ez a minimum, amit el kell várnunk, ha forralt bort készítünk.
A gyártó becsületére legyen mondva, hogy a fűszer szót le sem írja a csomagoláson; termékét ízesítőnek nevezi. Az összetevők láttán ez több mint önkritikus: kristálycukor, kristályvanilin, aroma – minimalista próbálkozása a műfajnak: de legalább nem hirdet többet magáról, mint ami. Ha úgy vesszük, ehhez képest igazán kiváló, amit kapunk.
A 60 gramm koncentrátumot 1 liter borhoz ajánlják: gazdaságos. Az kicsit furcsa, hogy vöröshöz és fehérhez egyaránt való, habár azok után, hogy a zacskón az almás-fahéjas kókuszgolyó receptjét olvashatjuk (merthogy aromabombánk ahhoz is épp megfelel), már nem csodálkozunk.
Ha nagyon keresgéljük, azért a forralt bor elkészítési módját is megtaláljuk a javallatok között: nagyon egyszerű: szórjuk a cuccot a felmelegített borba, majd cukrozzuk, ha gondoljuk (ne gondoljuk).

Az eredmény: Nem túl intenzív illat, de annál gyümölcsösebb ízvilág szőlős felhangokkal. A vonatkozó fűszerélmények közül a szegfűszeg ugrik be, de az összhatás kicsit jellegtelen, nem elég markáns. Borunknak nincs „mélysége”, túl könnyed, laza, tüzesnek nem mondanánk. Ugyanakkor „baráti beszélgetésekhez” – ahogy mondani szokták – kiváló.
Pontszám a vakteszten: 20/15

Kotányi – kevés kockázat

Itt már bátor a műfajmegjelölés: fűszerkeverék. Azért ha jót (?) akarunk, olvassuk el az összetevőket: cukor, zöldcitrom-por, csomósodásgátló szilícium-dioxid, természetes fahéjkivonat, természetes szegfűszegkivonat, természetes gyömbérkivonat, vaníliaaroma. Elsőre meggyőzőbb fenti vetélytársánál, ám a receptnél elbizonytalanodunk. Itt is próbálnak minket eltéríteni, mondván, tegyük a varázsport almalébe, de nem, mi akkor is forralt bort akarunk. Ennek készítését a gyártó meglehetősen szabadon értelmezi, szerinte olyanok is kellenek bele, mint narancslé, alma, sőt rum – ilyen rásegítéssel persze nem nehéz bármit megitatni velünk.
A 35 grammot csak ¼ liter borhoz kapjuk, úgyhogy jelentős mennyiséget kell vennünk akár csak egy kisebb vendégséghez is.

Az eredmény: Forraltbor-illóolajokat idéző illat, kissé parfümös. Ízében a fahéj dominál, utóízében talán túlságosan is elnyom minden mást. Például a narancsosságot, mert azért azt is felfedezni benne – némi italporos, művi jelleggel. A szükségesnél szerintünk édesebb.
Pontszám a vakteszten: 20/13

Teekanne Glühfix – überlustáknak

Egy nagy bögre felforrósított bor, filter belelógat, kiáztat, fogyaszt. Ennél egyszerűbb nincs. (Olyannyira az, hogy azt a kevés információt, ami a legyártáshoz kell, elég németül is a tasakra írni.) És mivel ebben, az egyszerűségfaktorban verhetetlen ez a darab, az összes többi vonatkozást akár előre megbocsáthatjuk neki – ha már kis ízt ad az italunknak, boldogok vagyunk. Annyit egyébként pont ad is.
Ezt a típust muszáj édesíteni, itt ugyanis tényleg csak ízt, aromát vásárolunk – akárcsak egy teafilter esetében. Negyed literhez jár egy filter: a leggazdaságosabb választás.

Az eredmény: Túlságosan kevés hozzáadott érték, száraz karakter, a kelleténél több fahéjjal. Nem elég sokszínű, mintha csak bort innánk citrommal – de többet talán nem is szabad várni ettől a formátumtól, kis mézzel azért jó vigasz lehet, amikor a kisközértig sincs kedvünk kimozdulni.
Pontszám a vakteszten: 20/11

Haladó konyhamestereknek egy igazán jó tipp: Hogyan készíthetsz élőflórás joghurtot? A Válaszkereső.hu megmondja! Ugyanitt kiváló forraltbor-receptet is találsz.