Rántott sajt dióbundában rozmaringos eperszósszal és körtével

Ez az étel is jó példa arra, hogy nem kell lemondani semmilyen finom falatról, ha valaki szeretne tudatosabban odafigyelni az étkezésére. Sőt, azt gondolom, az igazán jó ízekre csak az után lehet rábukkanni, hogy elkezdünk “tiszta” és jó minőségű hozzávalókat használni a konyhában. Talán olyan ez, mint a sport, ha megtaláljuk azt, ami tényleg feldob, és örömet, nem szenvedést okoz, akkor nem tudsz nélküle élni. A főzéshez visszakapcsolódva, én nem igazán kívánom már az étolajban, vastag fehér lisztes bundában sült rántott sajtokat.

Ami a sajt típusát illeti, lehet camembert. Én is imádom, bár zsíros. De most mégis ordát választottam helyette, mert mostanában rákaptam az ízére. Több ízben kóstoltam, ehhez talán a szezámmagos a legjobb vagy a sima. Az orda fehér színű savósajt, amiből arra lehet következtetni, hogy kevésbé zsíros. Picit böngésztem a témában, hogy mi is az a savó. Nos, ez a sajtkészítés során visszamaradt folyadék, ebből készül az orda. A tejsavóról fontos megemlíteni, hogy magas a fehérjetartalma, viszont kalóriaszegény. Úgyhogy bátran ki lehet próbálni, állagra nem olyan, mint a camembert, inkább túrószerű, éppen ezért olvadni sem fog úgy. Egyébként pedig nyugodtan készítse mindenki a kedvenc sajtjával.

A receptet a Pálmafa Project blogon találod!